Sander az elmúlt 4 évben a semmiből vált híressé. Jelenleg a világ 15. legjobb DJ-jeként tartják számon. Tegnap az új albumának bemutatóturnéja keretén belül a pozsonyi Doplerben lépett fel. Én is ott voltam, íme a részletek:
Érsekújvárott szálltam fel 17:20-kor arra a vonatra, amivel Beus, Tym, Zozee (és — mint az később kiderült — CamelX-ék) jöttek. Galánta városában felszálltak még Csibarék (incl. Moncs és Romcsi), a pozsonyi (koszos, büdös, phfujj) állomáson pedig Tájmy is csatlakozott hozzánk, és nekiláttunk a nagy “városnézésnek”, ami az Aupark körbejárásában ki is merült. 
Voltunk Mekiben, kajáltunk jól.
Persze voltunk Apple boltban is. Mert hát mit csinál két nörd, ha plázába megy? Igen, pontosan azt: kötelező jelleggel benéznek egy számtech boltba is, ami esetünkben a MacZone helyi üzlete volt. Ezúton jelezném a Proponósoknak: tényleg sokkal szebb a 24-es iMac képe.
Na de térjünk vissza a zenéhez.
Plázázás után még beültünk egy a Dopler mögött lévő pub-ba is, majd olyan 11 felé beléptünk az ojjektum ajtaján.
Bent épp Michal Breeth játszott. Mit mondjak?! Nekem túl monoton volt. Nem is pazarlom a betűket rá. 
A Mester viszont késett egy fél órát (ejnye-ejnye!), így nem fél 1-től 3-ig, hanem 1-től fél 4-ig játszott. Egy számomra ismeretlen zenével kezdett (Julius fórumbeli listája szerint a Eurythmics Sweet Dreams-jének egy remixe/bootlegje volt. Nem ismertem fel. ), aztán egyből a közepébe csapott egy saját remix-szel, mégpedig a Sia - The Girl You Lost To Cocaine remixével. Nagyot ütött.
Az egész 2 és fél órás muzsikaáradatból kb. 20 perc nem jött annyira be, összességében értékelve azonban hozta a formáját Vándor Sándor ( 
) barátunk. Természetesen volt Riff is, Back By Any Demand, Show My Shuffle, And Then… (ez egyébként az a muzsika, amire anno azt mondtam, hogy nagyon nem jön be; azóta megszerettem nagyon ), de nem maradt el a Dirty Rocker sem, ami szintén hatalmasat szólt. Legnagyobb számomra mégis a Funkagenda – What The Fuck volt. Ahogy egy klubnyi ember üvölti, hogy “WATTAFAKK” — kééész. 
A művészúr szettje után DJ Orbith jött, akinek (Michal Breeth-tével ellentétben) bejött a szettje. Második számnak lazán egy Dubfire - Roadkill. Szóval fincsi volt.
Míg mi ez idő alatt lenn voltunk, a VIP-sok fenn fényképezkedtek Sander-rel, aláírásokat szereztek, beszélgettek. Ekkor készült többek közt ez a jobboldalt látható kép, amin épp M.L.a.c.i. újságolja Van Doorn úrnak, hogy ők bizony Magyarhonból eljöttek miatta ide. (Photo by Julius.)
Mi végülis olyan fél 5 tájékán búcsúztunk el a Doplertől. Tym karszalagjával volt némi gond, de végül rendeződött az ügy.
Összességében nagyon megérte elmenni. Annak ellenére is, hogy én jobban csípem a dallamosabb vonalat, Sander egy (pozitív értelemben vett) ÁLLAT és nagyon bejött a produkciója.
És akkor álljon itt egy két videó is a végére. Ki nem találnátok, mi a szám címe… Sander van Doorn – Apple:
Itt pedig épp a Riff-et tolja a mester:
Belépve a klubba már Tebron játszott, warmup-nak tökéletes volt. Kis lazulós szettet tolt, semmi durvulás. Nyugiság. Az akkor és ott jól esett. 
Tebront a 
A duó után jött a Gyilkológép aka Lacknock. 
Aztán jött Pepe az 
Pepe után Michael Jast vette át a pultot. Megjegyzem, ez már hajnali fél 5 körül történt. Az emberek többsége már elhagyta a klubot ekkora. Jast szettjéből 2 számnyit hallottam, azt is ülve. Nagyon korán volt már, és egy 3 órás Lacknock szett után nem egyszerű életben maradni. 
Úgy döntöttem, ilyenem is lesz. Egyrészt, mert baromi menő 
