A mai adás olyanra sikerült, hogy nem is kell semmit írnom, a tracklist, azt hiszem, eladja magát: Deep Down, First Night, LaCeeN és Jason Mill mashupok, az új Paul van Dyk zene, és hát a nyár legnagyobb trance slágere, a Nothing At All.
Winter Kills - Deep Down (Original mix) [Different Pieces]
Moonbeam feat. Blackfeel Wite - First Night (Elevation remix) [New School]
Dakota - Koolhaus (Skytech remix) [Coldharbour]
Dakota vs. Sander van Dien - Fox From Aurora (LaCeeN mashup) [CDR]
Cosmic Gate feat. Kyler England - Flatline (Kyau & Albert remix) [Ultra]
Mark Marberg vs. Skytech - Grrreat Cardboard Box (Jason Mill clubmash) [CDR]
Mat Zo - The Fractal Universe (Original mix) [Soundpiercing]
Paul van Dyk feat. Johnny McDaid - Home (Cosmic Gate remix) [Vandit]
Jester Music feat. Lavoie - Dressed in White (Markus Schulz’s Coldharbour remix) [CDR]
Rex Mundi feat. Susana - Nothing At All (Elevation remix) [Coldharbour]
Ha léteznek modern kori polihisztorok, Robi barátunk biztosan egy közülük. Mindamellett, hogy főállásban a gyógyszeriparban tevékenykedik, és szabadidejében előszeretettel tervezget, még mixelgetni is van ideje.
Ezen hobbijának gyümölcseit már régóta osztja meg podcast formájában is, és rendre valami jót süt ki minden szettjéből. Ami viszont érdekes, hogy ma útjára indított egy teljesen új és egyedülálló koncepció köré épített webes projektet, a stro-b.com-ot. A deal a következő: Támogatod őt, ebből ő zenét vásárol, elegendő zeneszám esetén pedig összekever egy egyórás mixet, amit szabadon letölthetővé tesz a weblapon, mindemellett minden egyes pénzmozgást fillérpontosan vezet és közzétesz.
Szerintem ügyes kísérlet. Ha egy ilyen weblap meg tud élni a magyar körülmények közt (ahol az emberek fele a 79 centes iPhone szoftvert is warezolja), akkor, azt hiszem, bármi. Én személy szerint sok sikert, és sok bejövő forintot kívánok! (Ne feledjétek, nem elinni fogja a pénzt, csak és kizárólag zenét vásárol rajtuk.)
Clubbing Complex. A hely, ami kapcsán már megfogadtam, csak akkor megyek oda, ha megfelelően nagy és érdekes nevet hoznak el. Hát, pár hónapja Krisztián barátom (a.k.a. Rotate) meghívást kapott a klubtól egy estére, így nem volt kérdés, nekünk is ott a helyünk.
A szűk baráti körrel kocsival nagyjából nyitásra érkeztünk a helyre. Nem meglepő módon a kommersz zenétől hangos Discoteque teremben már akkor is elég sokan voltak. Ennek ellenére (meg azért, mert kevés dolog van, amit jobban utálok attól a zenétől) mi a szemben lévő Club Zone terem felé vettük az irányt, ahol épp az Equinox partisorozat rezidense, Mathias Wolf játszott. Ami poén volt, hogy elvileg warmuppolnia kellett volna, mégis olyan zenéket játszott olyan tempóban, hogy főműsorszámnak is elment volna.
Eljött az éjfél, Rotate csapott a lovak közé, s most hű volt „azt játszom, amit szeretek” ígéretéhez. Végig vérbeli Rotate-hangzást (értsd: plafonleszakítós zenéket) kaptunk az arcunkba. A nép pedig — meglepő módon — tűrte és megkockáztatom, még élvezte is. Buli közben írtam a tracklistet (kocka-e vagyok?), amit itt screenshotolva adnék közre.
A bulin nem készült videó, se azt megelőzően promóvideó, mint a múltkor, de a hanganyag rögzítésre került, s aki tegnap este 11-kor a PureSound.FM-et hallgatta, az első egy órát már hallotta is. Aki lemaradt, még mindig feliratkozhat a Monthly Rotation Podcastra, ahol hamarosan szintén fenn lesz az adásvan a teljes másfél órás szett, illetve — még egy lehetőség: — a mix Krisztián honlapjáról is letölthető. A klub honlapján szétnézve pedig még partyfotókat is találhatunk.
Aki hallgatja a Podcast adásokat, biztosan tudja, hogy majdnem minden adásba igyekszem becsempészni legalább egy Myon & Shane 54 zenét vagy remixet. Szeretem a hangzásvilágukat, szeretem, amit csinálnak, mindemellett még ugye magyarok is. Égető Márió és Császár Előd (merthogy ez a becsületes nevük) például az első magyar DJ páros, akiknek zenéje szerepelt a jelenlegi No. 1 DJ Armin van Buuren mixlemezén, ugyancsak ők az első magyar DJ páros, akik kijuthattak Armin rádióműsorának, az A State of Trance-nek 400-adik adásának megünneplése alkalmából szervezett háromnapos partisorozat egyik állomására. Sőt, konkrétan ők kezdték meg ezt az egészhétvégés ASOT400 őrületet április 16-án Németországban. Néhány perce pedig elkészültek egy kétrészes videós beszámolóval, amit most — bár tudom, nem illik jutyubvideókat linkelni blogposzt gyanánt — megosztanék veletek, mert annyira jó.
Első rész:
Shane-ék megérkeznek Németországba, megjönnek a klubba, Arminnal dumálnak a kulisszák mögött (némi backstage hogyankészül infót is megtudhatunk itt), aztán a buli közepébe csöppenve Myonék már fejvesztve visítoznak örömükben a This Is Silence mashupot játszva. A végén még beköszön egy spicces Gareth Emery is.
Második rész:
Maga a buli. Közben a Trapped, majd a Beachball Falls Down mashup szól. Armin táncikál, beköszön a Sigmun egyik fele, majd beleordít a kamerába a fél Cosmic Gate is, Előd és Márió változatlanul készen vannak. Kábé ennyi.
Kobak írásán felbuzdulva tegnap este elkezdtem használni az I Love Stars nevű programocskát és egyben kinulláztam az iTunes zenegyűjteményem csillagozásait (értsd: az összes eddig értékelt zenémtől elvettem az összes csillagát) és elkezdtem teljesen elölről. A lényegi dolog itt az, hogy egy előre pontosan meghatározott, egyértelmű rendszert építsünk fel a csillagozásra. Mert ugye mi dönti el egy számról, hogy 3 vagy 4 csillagos? Nem elég a hasracsapás, pontos leírás kell, ami szerint bármikor azonnal behatárolható egy adott zene minősége.
Természetesen az emberi tényező nem hanyagolható el, azaz
mindenkinek más tetszik (de mivel ez most rólam szól, csak én vagyok az érdekes ),
az aktuális hangulattól is sok minden függ (pl. a Pearl Jam nevű banda Black című számát lehet, hogy most csak 3-asra értékelném, de mikor valamiért szomorúbb vagyok 5-ös lenne),
idővel minden változik (emlékszem, egy éve mennyire nem tetszett a Rank 1 duó és Jochen Miller közös nótája, az And Then…, de ma már bejön),
de mikor értékelünk, próbáljunk a lehető legszubjektívebbek maradni. Gondoljunk bele, szeretni fogjuk-e egy év múlva is mondjuk a No More Alone-t? Ha a válasz igen, 5 csillag. Ha nem, akkor legjobb esetben is csak 4 csillagot kaphat.
Íme az én kis értékelő listám:
Nem kapnak csillagot a még meg nem hallgatott zenék, a „majd egyszer be kell csillagozni” zenék, a live- vagy stúdiómixek, rádióműsorok, podcastek és a mixalbumok. (Bármennyire is jó lehet egy ASOT vagy egy GDJB, nem adok neki csillagot. Csak mert.)
Egy csillagot kapnak azok a zenék, melyeket nem szívesen hallgatok meg (vagy csak nagyonnagyonnagyon ritkán kapok rájuk kedvet), de egy jó album részei, és kitörölni nincs szívem őket. Ilyen általában akkor fordul elő, ha csak egy, nagyonmaximum kettő ilyen szám van egy albumon. Ha az album fele hallgathatatlan, a szar zenék mennek a kukába, és nem érdekel, hogy nem lesz teljes a kollekció.
(Néhány példa: Armin van Buuren & Sean Tyas - Intricacy, Paul van Dyk feat. Jessica Sutta - White Lies)
A legnehezebb kategória. Nehéz megmondani ugyanis, mi az, ami már nem olyan rossz, ugyanakkor még nagyon messze van a tökéletestől. Ebben a kategóriában van a legkevesebb zeném, már csak azért is, mert — ha csak nem egy nagyon jó album részei, — a rossz zenéket törlöm. Általában úgy szoktam jellemezni az ide tartozó számokat, hogy „egész jó, de nem fogott meg”.
(Néhány példa: Paul van Dyk - In Between, Sander van Doorn - Dozer)
„Ez jó szám!” Ha csak ennyit mondok egy zenére, nem többet, valószínűleg ebbe a csoportba tartozik. Jól felépített, kellemes számok vannak itt, amelyek annyira azért nem férkőztek közel a szívemhez, mint néhány társuk, de semmiképpen sem törölnivaló kategória. Néha jó meg-meghallgatni őket.
(Néhány példa: Armin van Buuren & DJ Shah feat. Chris Jones - Going Wrong, Markus Schulz - Spilled Cranberries, Ronski Speed - Overfloat)
Nagy zenék. Nagyon tetszenek, de nem biztos, hogy örökké imádni fogom őket. A csillagozás pillanatában mindenesetre nagyon bejönnek. (A legjobbjai később 5 csillagossá is előléphetnek.) Ebben a kategóriában van a legtöbb zeném.
(Néhány példa: Wippenberg - Chakalaka, Tritonal feat. Cristina Soto - Walk With Me, Markus Schulz feat. Anita Kelsey - On A Wave, Moonbeam & Tyler Michaud feat. Fisher - Love Never Dies)
Zseniális, örökzöld darabok, amiket nem lehet megunni.
(Néhány példa: BT - Mercury and Solace, Above and Beyond - Good For Me, Markus Schulz - Without You Near, Armin van Buuren feat. Ray Wilson - Yet Another Day)
Ha pedig ezek után még mindig akad olyan zene, ami valamiért két kategória között kell hogy kapjon helyet, az I Love Stars-szal félcsillagokat is oszthatok.
Ugye emlékszünk még az októberi BTC8 bulira, ahol Schulz pörgette a korongokat? Hát persze hogy emlékszünk. Felejthetetlen volt. De nem csak nekünk. Egy október 22-én készült videóinterjúban (amit ma találtam a fórumon) ugyanis Markus elmondja, milyen csodás is a magyar közönség, és mennyire jó is volt az a buli.
A YouTube mélylinkelő technikáját kihasználva nézzük meg most ezt együtt attól a másodperctől, ahol a riporter Budapestről kezdi faggatni a mestert:
„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a BTC bulik eddig talán legjobbikát azok, akik ott voltak. S tudjátok mit, az a helyzet, hogy én sem tudok semmi rosszat írni róla.
Kezdjük ott, hogy a buli előtt volt egy kis before party egy bizonyos Glob nevű helyen, majd onnan az ezer éve nem látott ismerősökkel bevettük a helyszínt. A hely nagyon fullos: tükrök mindenhol, a mennyezeten fotelben fejjel lefelé „ülő” bábuk, nagyon jó hangcucc, hasonlóan zsír légkondi, egy seggrészeg DJ cimbora , de ami mindent vitt, az a férfi WC. Beszarás, de a piszoárok felett plazmatévén beszól egy szexi szőke csaj, hogyaszongya „Szia, hmmm, így még nem láttalak, de szimpi vagy nekem. Ha gondolod, kinn a bárnál megtalálsz.” Ez kész!
Na de térjünk a lényegre: a zenére. Mikor megérkeztünk a helyre, Inpieces tolta a jobbnál jobb trackeket. Meg kell hagyni, igazán fincsi warmuppot sikerült összehoznia. Inpy zenéje alatt fedeztük fel, hogy a VIP szektorban bulizik Myon, Marcus Schössöw, „Schössöwné” Nifra és később Shane 54 is.
Az est legfontosabb embere, Markus Schulz időre megérkezett a pultba, ahol egy picit még tökölt a laptopjával* (technikai részletek a poszt végén), amivel a rádiós felvétel készült, így egy kis késéssel kezdett az egyik új zenéjének, a The New World-nek (ez lesz egyébként a Transmission 5 buli hivatalos himnusza is) zsír új remixével. Hát nem kicsit szólt nagyot, nah.
Az est során felcsendült még természetesen az egyik Sia számból, a Buttons-ből készített új remixe is (IMÁDOM! ), tolta a Chakalakát (hatalmas zene!), a For Your Love-ot (gyönyör!), az új Without You Near remixet ( ), és volt egy Full Tiltin is, ami buliban gyilkos!
Külön említésre méltó egy régi klasszikus, a Cass & Slide - Perception egy új (talán Markus Schulz?!) remixe. Hatalmas volt!
Nem sorolom tovább a számcímeket, get see™ nagy szettet tolt, ez a lényeg. Akit meg érdekel a zaj, úgyis hallgatni fogja november 6-án este a DI.fm-et. Amin viszont én mindig meglepődöm, hogy mennyire energikus figura ez az ember. A budapesti buli előtti este Londonban, azelőtti este pedig Macedóniában játszott, s még a ‘pesti bulira is annyi energiája maradt, hogy végigtombolta, -ugrálta, -tapsolta saját szettjét. Kész.
Schulz után Atish és Fairy, azaz a Poleposition (magunk között csak Paul Pozition ) folytatta a veretést. Szettjük alatt Schulz lejött a tömegbe fotózkodni meg ilyenek. Én is beálltam a sorba, de ideje már nem maradt „rám”, viszont kedves volt, mikor meglátott a Markusos pólómban, rajta a saját aláírásával — odaintett és kacsintott egyet.
Már mikor épp távozni akartunk, Poleék szettje véget is ért, így hát semmiről nem maradtunk le.
Egyetlen negatívumként csupán azt tudom felhozni, hogy a szépen megtervezett jegyet nem lehetett megtartani, így aláíratni Markusszal se. Ezt picit sajnáltam.
Röviden: Ritka tökéletes buli volt. Várjuk a BTC9-et!
* Technikai részletek geekeknek:
Markus egy 15 hüvelykes MacBook Pro számítógéppel rögzítette a Global DJ Broadcast World Tour budapesti adását. A gépen 10.5 Leopard oprendszer futott, melyet 3x, azaz háromszor (!) kellett újraindítani, mire felismerte a Focusrite Saffire típusú Firewireös külső hangkártyát (köszi Reb!), melyet Schulz eközben finoman de magabiztosan ütögetett. A felvételért az Ableton Live felelős. A közönség hangja a mikrofonokból és a szett a keverőből két külön sávra rögzítődött. Ja, és Schulznak saját maga a wallpaperje — nagy az egó.
A bejegyzésben látható fotókat köszönjük Balázsnak, a videót pedig Frenky87-nek.
Habár a nyárnak már vége, a buliknak szerencsére nincs. Nézzük most meg, mely bulikra szeretnék mindenféleképpen eljutni az ősz folyamán:
Budapest Trance Central 8
A híres partisorozat, amiről már azt hittük vége, most visszatér. Nem is akármilyen névvel. A nyolcadik BTC bulin ugyanis maga Markus Schulz fog zenélni. Az a Markus Schulz, akivel az egész az azóta már bezárt Blade klubban 2005 decemberében elkezdődött.
Schulz nagy kedvencem. Eddig kétszer volt szerencsém élőben hallani (közös fotó, aláírás, minden játszik), de belőle nem elég ennyi.
Nagyon várom már.
Az egyik legnagyobb gigamega prágai arénás buliról van szó, annak is “féljubileumi” ötödik állomásáról. Eddig sajnos még egyen sem tudtam részt venni, de nagyon úgy néz ki, idén megjátszom.
Nézzük a fellépőket. Lesz ott Ferry Corsten, Giuseppe Ottaviani, Markus Schulz, Rank 1, Aly & Fila és bizonyos Michal Poliak.
Megmondom őszintén, az utolsó két névtől (három személytől) nem lett nedves a bugyim , de a többi úriembert nagyon várom már. Egyedül Markust volt szerencsém hallani, Corsten urat, Ottavianit és Rank 1-ékat még nem. Kíváncsian várom, mit hoznak össze.
Elnézést kérek a repostért, de ezt muszáj. Davyd írása annyira megtetszett, hogy muszáj itt is megörökítenem. Elgondolkodtató.
Ha azt mondom valahol, hogy leginkább trance zenét hallgatok, szinte körbe röhögnek. Pedig az emberek nagyrésze nincs tisztában azzal, hogy mi is ez. Volt, akitől már megkaptam, hogy réteg zene az enyém. Ja, bocs… Biztos azért olyan “nehéz” 30000 embert összekaparni egy Trance Energyre. És ez csak egy a sok közül.
Az is zavar, hogy egy Disco’s Hit (a.k.a. Disco Shit — a név már maga egy vicc) bulin folyamatosan teltház és tömegnyomor van attól függetlenül, hogy folyamatosan ugyanazok a bugyuta, sablonos, változatosságtól, újdonságoktól és kreativitástól mentes zenék mennek. Nem, hogy hetekig, hanem hosszú hónapokig. Ez kell a népnek, látom, hallom. Ezzel szemben a Synergy 1 éves évfordulója, ahol Ton TB (alias Three Drivers On a Vinyl) és Mark Norman zenélt, összesen olyan 50 embert mozgatott meg. Méltó ünnep volt igaz? Biztos sok dolgot nem tudok, de talán ez volt az első nagy pofon azoknak, akik próbáltak itthon valamit létrehozni ezen a téren.
Az sem az igazi, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt, nyitottság az új dolgok iránt talán egyenlő a nullával. Míg Tiëstoval gond nélkül meg lehet tölteni egy SYMA csarnokot, addig Paul van Dyknek ez talán félig sikerült. Arminnak tudjuk, hogy a Palace kinti része kicsi, idén kap is egy nagyobb táncteret a közönsége, de egyenlőre kérdéses, hogy végülis mennyien kíváncsiak rá. Viszont egy Markus Schulznak már nem valószínű, hogy nagyobb hely kell annál, amit pár százan meg tudnak tölteni. Ez a helyzet, ennél pedig csak rosszabbak vannak.
Amíg Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és lassan Romániában is egyre több fesztivál és elektronikus zenei buli szerveződik változatos line-uppal, addig itthon van X jól bejáratott név, akiket évente többször el lehet hozni. Az úgyis mind teltházas rendezvény lesz, szinte teljesen mindegy mennyit kérnek el a jegyekért. Kell ennél több? Minek új nevek, új koncepciók?
Én személy szerint sok sikert, és sok bejövő forintot kívánok! (Ne feledjétek, nem elinni fogja a pénzt, csak és kizárólag zenét vásárol rajtuk.)
Clubbing Complex. A hely, ami kapcsán már 
„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a 
), tolta a 
), és volt egy 
) folytatta a veretést. 
és kacsintott 
egyet.
Az egyik legnagyobb gigamega prágai arénás buliról van szó, annak is “féljubileumi” ötödik állomásáról. Eddig sajnos még egyen sem tudtam részt venni, de nagyon úgy néz ki, idén megjátszom.
