A(z) "Szomorú" kategória archívuma

Megszűnik a podcast!

Sajnálattal közlöm Veletek, kedves olvasók, hogy nem sikerült rendes megoldást találnom a podcast epizódok weben tárolására. Eddig egy extra.hu-s szerveren voltak, amit jól le is tiltottak (abszolút érthető okokból), mivel a szabályzatuk kimondja: tilos ftp szervernek használni a szerverüket…

A saját doménem szervere kilőve, mert az traffic korlátos. Havi 3 gigára van limitálva, ami mondjuk nem előnyös, ha 10 podcast hallgató van, és az epizód épp egy 300 megás fájl.

Így hát úgy döntöttem, megszüntetem. Mindenkinek, aki eddig hallgatója volt, köszönöm. Remélem élveztétek is! :)

Eztán pedig ha lesz valami, amit mindenképpen szeretnék bemutatni Nektek, majd linkelem a blogra.

Szünetel a podcast!

Technikai okok miatt sajnos egyelőre szünetel a netman podcast. Ne tessék leiratkozni róla, mert hamarosan újraindul, amint lesz egy kis szabad időm.

Megértéseteket köszi.

Abszurdisztán part 3.

Elnézést kérek a repostért, de ezt muszáj. Davyd írása annyira megtetszett, hogy muszáj itt is megörökítenem. Elgondolkodtató.

Ha azt mondom valahol, hogy leginkább trance zenét hallgatok, szinte körbe röhögnek. Pedig az emberek nagyrésze nincs tisztában azzal, hogy mi is ez. Volt, akitől már megkaptam, hogy réteg zene az enyém. Ja, bocs… Biztos azért olyan “nehéz” 30000 embert összekaparni egy Trance Energyre. És ez csak egy a sok közül.
Az is zavar, hogy egy Disco’s Hit (a.k.a. Disco Shit — a név már maga egy vicc) bulin folyamatosan teltház és tömegnyomor van attól függetlenül, hogy folyamatosan ugyanazok a bugyuta, sablonos, változatosságtól, újdonságoktól és kreativitástól mentes zenék mennek. Nem, hogy hetekig, hanem hosszú hónapokig. Ez kell a népnek, látom, hallom. Ezzel szemben a Synergy 1 éves évfordulója, ahol Ton TB (alias Three Drivers On a Vinyl) és Mark Norman zenélt, összesen olyan 50 embert mozgatott meg. Méltó ünnep volt igaz? Biztos sok dolgot nem tudok, de talán ez volt az első nagy pofon azoknak, akik próbáltak itthon valamit létrehozni ezen a téren.
Az sem az igazi, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt, nyitottság az új dolgok iránt talán egyenlő a nullával. Míg Tiëstoval gond nélkül meg lehet tölteni egy SYMA csarnokot, addig Paul van Dyknek ez talán félig sikerült. Arminnak tudjuk, hogy a Palace kinti része kicsi, idén kap is egy nagyobb táncteret a közönsége, de egyenlőre kérdéses, hogy végülis mennyien kíváncsiak rá. Viszont egy Markus Schulznak már nem valószínű, hogy nagyobb hely kell annál, amit pár százan meg tudnak tölteni. Ez a helyzet, ennél pedig csak rosszabbak vannak.
Amíg Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és lassan Romániában is egyre több fesztivál és elektronikus zenei buli szerveződik változatos line-uppal, addig itthon van X jól bejáratott név, akiket évente többször el lehet hozni. Az úgyis mind teltházas rendezvény lesz, szinte teljesen mindegy mennyit kérnek el a jegyekért. Kell ennél több? Minek új nevek, új koncepciók?

A teljes írás a Words of Music-on.

Passzívan passzívon…

Tegnap beadtam a kérelmet passzív félév iránt. A 2. félévben tehát — bár a BMF diákja leszek — dolgozni fogok. Terveim vannak, de még egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz minden, ahogy most gondolom. Meglátjuk. Most úgy vélem, szeptembertől újult erővel folytatom a sulit, és megpróbálom összeszedni azokat a krediteket, amiket össze kell szedni. Persze lehet, hogy nem ebben a suliban folytatom majd a tanulmányaimat. Nem tudom.

Összesen 3 választási lehetőségem volt:

  1. abbahagyom a sulit végleg
  2. kiíratkozom ebből az iskolából, és beiratkozom egy másikba
  3. passzív félévre megyek

Ez utóbbi tűnt/tűnik jelenleg a legésszerűbb megoldásnak. Zoli szobatársam is hasonlóképpen tesz. De nem csak ő. Ma mikor bementem a TO-ra beadni a kérelmet, megpillantottam egyik “TO-s néni” gépe mellett egy szép nagy kupac Leckekönyvet, mindegyikhez hozzá volt csatolva a kérelem… Szép számmal mennek passzív félévre…

Persze már jelentkezéskor tudtam, hogy nem egyszerű iskola, de nem gondoltam volna, hogy ilyen húzós… (Bővebben az előző sulis posztomban.)

Mindenesetre majd utánna kell járni pár dolognak, pl. hogy kapok-e a TO-n igazolást arról, hogy az iskola diákja vagyok (édesanyám munkahelyére mindenképp kellene) meg ilyesmik. Remélem kapok. :)

Nem vagyok elkeseredve Egy kicsit el vagyok keseredve, nem így képzeltem, de bízom benne, hogy lesz még belőlem azért valami… Elvégre egyetem/főiskola nélkül is ember az ember. Nem egy embert ismerek, akinek nincs diplomája és sokra vitte. :)

És akkor a végére egy kis mosolyt fakasztó dolog: az egyik TO-s néni megismert, és a “Ön az a hallgató, aki a szüleivel volt itt beiratkozni Szlovákiából” szavakat intézte felém. Egy igenlő választ adtam, s elmosolyodtam, majd viszont látást kívánva becsuktam az ajtót magam mogött. :) Mikre nem emlékeznek… :)

update: Ezt a posztot eredetileg a vonaton hazafele írtam, de még mielőtt kiszabmitteltem volna, édesanyámmal eldumáltam erről a dologról, és arra jutottam, meg kéne próbálni ezt a GDF-et. Úgyhogy most ott tartok, hogy körbeérdeklődök az ismerősöknél, barátoknál, aztán döntök (február 15-ig). Stay tuned. :)

Ti ezen tudtok nevetni?

  1. Európában van egy ország;
  2. Ebben az országban van egy város;
  3. Ebben a városban van egy ház;
  4. Ebben a házban van egy kislány;
  5. Ennek a kislánynak
    • bezárták az iskoláját,
    • az anyukáját kirúgták a munkahelyéről,
    • az apukáját leszázalékolták,
    • nagymamája súlyosan beteg, éveken belül el is végzik az operációt,
    • a közeli kórházat megszüntették,
    • a városba vezető vasutat felszámolták,
    • és egyébként se lenne pénze a jegyre, mert 34 ezer a nyugdíja.

Én konkrétan sírni tudnék… Pedig nem vagyok magyar állampolgár…