És akkor a részletek röviden: Monccsal, Rudival és Krisztivel délután fél 7 körül pattantunk autóba. Két órás utunk végén még egy kicsit megvárakoztattak minket, de aztán nem sokkal 9 előtt azért csak elindult a buli.
Volt medencében fürdéses lehetőség, amit a társaság nagy része igénybe is vett. Zenékből sem volt hiány: Pepe kezdte a mókát, de játszott még a Baali & Dava páros, egy exkluzív, csak-itt-csak-most liveacttel eljött Barni is, a sort pedig Rotate zárta. Mint az minden házibulin lenni szokott, itt sem hiányozhatott az erősen alkoholtartalmú italok ipari mennyiségű felvonultatása, amiből én sofőri tevékenységeim ellátása miatt most kimaradtam.
A netman blog szerkesztője a videó mellett néhány képet is készített, melyek a Flickrön megtekinthetőek:
Juditnak ezúton is köszönjük a meghívást, és boldog születésnapot kívánunk!
Clubbing Complex. A hely, ami kapcsán már megfogadtam, csak akkor megyek oda, ha megfelelően nagy és érdekes nevet hoznak el. Hát, pár hónapja Krisztián barátom (a.k.a. Rotate) meghívást kapott a klubtól egy estére, így nem volt kérdés, nekünk is ott a helyünk.
A szűk baráti körrel kocsival nagyjából nyitásra érkeztünk a helyre. Nem meglepő módon a kommersz zenétől hangos Discoteque teremben már akkor is elég sokan voltak. Ennek ellenére (meg azért, mert kevés dolog van, amit jobban utálok attól a zenétől) mi a szemben lévő Club Zone terem felé vettük az irányt, ahol épp az Equinox partisorozat rezidense, Mathias Wolf játszott. Ami poén volt, hogy elvileg warmuppolnia kellett volna, mégis olyan zenéket játszott olyan tempóban, hogy főműsorszámnak is elment volna.
Eljött az éjfél, Rotate csapott a lovak közé, s most hű volt „azt játszom, amit szeretek” ígéretéhez. Végig vérbeli Rotate-hangzást (értsd: plafonleszakítós zenéket) kaptunk az arcunkba. A nép pedig — meglepő módon — tűrte és megkockáztatom, még élvezte is. Buli közben írtam a tracklistet (kocka-e vagyok?), amit itt screenshotolva adnék közre.
A bulin nem készült videó, se azt megelőzően promóvideó, mint a múltkor, de a hanganyag rögzítésre került, s aki tegnap este 11-kor a PureSound.FM-et hallgatta, az első egy órát már hallotta is. Aki lemaradt, még mindig feliratkozhat a Monthly Rotation Podcastra, ahol hamarosan szintén fenn lesz az adásvan a teljes másfél órás szett, illetve — még egy lehetőség: — a mix Krisztián honlapjáról is letölthető. A klub honlapján szétnézve pedig még partyfotókat is találhatunk.
Aki hallgatja a Podcast adásokat, biztosan tudja, hogy majdnem minden adásba igyekszem becsempészni legalább egy Myon & Shane 54 zenét vagy remixet. Szeretem a hangzásvilágukat, szeretem, amit csinálnak, mindemellett még ugye magyarok is. Égető Márió és Császár Előd (merthogy ez a becsületes nevük) például az első magyar DJ páros, akiknek zenéje szerepelt a jelenlegi No. 1 DJ Armin van Buuren mixlemezén, ugyancsak ők az első magyar DJ páros, akik kijuthattak Armin rádióműsorának, az A State of Trance-nek 400-adik adásának megünneplése alkalmából szervezett háromnapos partisorozat egyik állomására. Sőt, konkrétan ők kezdték meg ezt az egészhétvégés ASOT400 őrületet április 16-án Németországban. Néhány perce pedig elkészültek egy kétrészes videós beszámolóval, amit most — bár tudom, nem illik jutyubvideókat linkelni blogposzt gyanánt — megosztanék veletek, mert annyira jó.
Első rész:
Shane-ék megérkeznek Németországba, megjönnek a klubba, Arminnal dumálnak a kulisszák mögött (némi backstage hogyankészül infót is megtudhatunk itt), aztán a buli közepébe csöppenve Myonék már fejvesztve visítoznak örömükben a This Is Silence mashupot játszva. A végén még beköszön egy spicces Gareth Emery is.
Második rész:
Maga a buli. Közben a Trapped, majd a Beachball Falls Down mashup szól. Armin táncikál, beköszön a Sigmun egyik fele, majd beleordít a kamerába a fél Cosmic Gate is, Előd és Márió változatlanul készen vannak. Kábé ennyi.
„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a BTC bulik eddig talán legjobbikát azok, akik ott voltak. S tudjátok mit, az a helyzet, hogy én sem tudok semmi rosszat írni róla.
Kezdjük ott, hogy a buli előtt volt egy kis before party egy bizonyos Glob nevű helyen, majd onnan az ezer éve nem látott ismerősökkel bevettük a helyszínt. A hely nagyon fullos: tükrök mindenhol, a mennyezeten fotelben fejjel lefelé „ülő” bábuk, nagyon jó hangcucc, hasonlóan zsír légkondi, egy seggrészeg DJ cimbora , de ami mindent vitt, az a férfi WC. Beszarás, de a piszoárok felett plazmatévén beszól egy szexi szőke csaj, hogyaszongya „Szia, hmmm, így még nem láttalak, de szimpi vagy nekem. Ha gondolod, kinn a bárnál megtalálsz.” Ez kész!
Na de térjünk a lényegre: a zenére. Mikor megérkeztünk a helyre, Inpieces tolta a jobbnál jobb trackeket. Meg kell hagyni, igazán fincsi warmuppot sikerült összehoznia. Inpy zenéje alatt fedeztük fel, hogy a VIP szektorban bulizik Myon, Marcus Schössöw, „Schössöwné” Nifra és később Shane 54 is.
Az est legfontosabb embere, Markus Schulz időre megérkezett a pultba, ahol egy picit még tökölt a laptopjával* (technikai részletek a poszt végén), amivel a rádiós felvétel készült, így egy kis késéssel kezdett az egyik új zenéjének, a The New World-nek (ez lesz egyébként a Transmission 5 buli hivatalos himnusza is) zsír új remixével. Hát nem kicsit szólt nagyot, nah.
Az est során felcsendült még természetesen az egyik Sia számból, a Buttons-ből készített új remixe is (IMÁDOM! ), tolta a Chakalakát (hatalmas zene!), a For Your Love-ot (gyönyör!), az új Without You Near remixet ( ), és volt egy Full Tiltin is, ami buliban gyilkos!
Külön említésre méltó egy régi klasszikus, a Cass & Slide - Perception egy új (talán Markus Schulz?!) remixe. Hatalmas volt!
Nem sorolom tovább a számcímeket, get see™ nagy szettet tolt, ez a lényeg. Akit meg érdekel a zaj, úgyis hallgatni fogja november 6-án este a DI.fm-et. Amin viszont én mindig meglepődöm, hogy mennyire energikus figura ez az ember. A budapesti buli előtti este Londonban, azelőtti este pedig Macedóniában játszott, s még a ‘pesti bulira is annyi energiája maradt, hogy végigtombolta, -ugrálta, -tapsolta saját szettjét. Kész.
Schulz után Atish és Fairy, azaz a Poleposition (magunk között csak Paul Pozition ) folytatta a veretést. Szettjük alatt Schulz lejött a tömegbe fotózkodni meg ilyenek. Én is beálltam a sorba, de ideje már nem maradt „rám”, viszont kedves volt, mikor meglátott a Markusos pólómban, rajta a saját aláírásával — odaintett és kacsintott egyet.
Már mikor épp távozni akartunk, Poleék szettje véget is ért, így hát semmiről nem maradtunk le.
Egyetlen negatívumként csupán azt tudom felhozni, hogy a szépen megtervezett jegyet nem lehetett megtartani, így aláíratni Markusszal se. Ezt picit sajnáltam.
Röviden: Ritka tökéletes buli volt. Várjuk a BTC9-et!
* Technikai részletek geekeknek:
Markus egy 15 hüvelykes MacBook Pro számítógéppel rögzítette a Global DJ Broadcast World Tour budapesti adását. A gépen 10.5 Leopard oprendszer futott, melyet 3x, azaz háromszor (!) kellett újraindítani, mire felismerte a Focusrite Saffire típusú Firewireös külső hangkártyát (köszi Reb!), melyet Schulz eközben finoman de magabiztosan ütögetett. A felvételért az Ableton Live felelős. A közönség hangja a mikrofonokból és a szett a keverőből két külön sávra rögzítődött. Ja, és Schulznak saját maga a wallpaperje — nagy az egó.
A bejegyzésben látható fotókat köszönjük Balázsnak, a videót pedig Frenky87-nek.
Habár a nyárnak már vége, a buliknak szerencsére nincs. Nézzük most meg, mely bulikra szeretnék mindenféleképpen eljutni az ősz folyamán:
Budapest Trance Central 8
A híres partisorozat, amiről már azt hittük vége, most visszatér. Nem is akármilyen névvel. A nyolcadik BTC bulin ugyanis maga Markus Schulz fog zenélni. Az a Markus Schulz, akivel az egész az azóta már bezárt Blade klubban 2005 decemberében elkezdődött.
Schulz nagy kedvencem. Eddig kétszer volt szerencsém élőben hallani (közös fotó, aláírás, minden játszik), de belőle nem elég ennyi.
Nagyon várom már.
Az egyik legnagyobb gigamega prágai arénás buliról van szó, annak is “féljubileumi” ötödik állomásáról. Eddig sajnos még egyen sem tudtam részt venni, de nagyon úgy néz ki, idén megjátszom.
Nézzük a fellépőket. Lesz ott Ferry Corsten, Giuseppe Ottaviani, Markus Schulz, Rank 1, Aly & Fila és bizonyos Michal Poliak.
Megmondom őszintén, az utolsó két névtől (három személytől) nem lett nedves a bugyim , de a többi úriembert nagyon várom már. Egyedül Markust volt szerencsém hallani, Corsten urat, Ottavianit és Rank 1-ékat még nem. Kíváncsian várom, mit hoznak össze.
Nem akármi fog történni április 11-én, pénteken, Hölgyeim és Uraim:
Naszvadon XT69 a.k.a. Blue Waves a.k.a.Rotate első igazi live szettjét fogja produkálni egy igazi buliban, mégpedig a Jam nevű bárban. Várhatóan 2-3 órás szettre lehet majd számítani. Kíváncsian várom.
Ha minden jól megy, én is ott leszek, s majd beszámolok az eseményről. Hangfelvétel — úgy néz ki — készül majd, képeket is lövök. A videó még kérdéses.
Aki tud, jöjjön el. Tech-trance, house, minimal, techno, nagyjából ilyesmi várható.
2008. március 16. (vasárnap) @ 23:46 9 Hozzászólás
Beküldve Buli és Zene kategóriában.
Sander az elmúlt 4 évben a semmiből vált híressé. Jelenleg a világ 15. legjobb DJ-jeként tartják számon. Tegnap az új albumának bemutatóturnéja keretén belül a pozsonyi Doplerben lépett fel. Én is ott voltam, íme a részletek:
Érsekújvárott szálltam fel 17:20-kor arra a vonatra, amivel Beus, Tym, Zozee (és — mint az később kiderült — CamelX-ék) jöttek. Galánta városában felszálltak még Csibarék (incl. Moncs és Romcsi), a pozsonyi (koszos, büdös, phfujj) állomáson pedig Tájmy is csatlakozott hozzánk, és nekiláttunk a nagy “városnézésnek”, ami az Aupark körbejárásában ki is merült. Voltunk Mekiben, kajáltunk jól.
Persze voltunk Apple boltban is. Mert hát mit csinál két nörd, ha plázába megy? Igen, pontosan azt: kötelező jelleggel benéznek egy számtech boltba is, ami esetünkben a MacZone helyi üzlete volt. Ezúton jelezném a Proponósoknak: tényleg sokkal szebb a 24-es iMac képe.
Na de térjünk vissza a zenéhez.
Plázázás után még beültünk egy a Dopler mögött lévő pub-ba is, majd olyan 11 felé beléptünk az ojjektum ajtaján.
Bent épp Michal Breeth játszott. Mit mondjak?! Nekem túl monoton volt. Nem is pazarlom a betűket rá.
A Mester viszont késett egy fél órát (ejnye-ejnye!), így nem fél 1-től 3-ig, hanem 1-től fél 4-ig játszott. Egy számomra ismeretlen zenével kezdett (Julius fórumbeli listája szerint a Eurythmics Sweet Dreams-jének egy remixe/bootlegje volt. Nem ismertem fel. ), aztán egyből a közepébe csapott egy saját remix-szel, mégpedig a Sia - The Girl You Lost To Cocaine remixével. Nagyot ütött.
Az egész 2 és fél órás muzsikaáradatból kb. 20 perc nem jött annyira be, összességében értékelve azonban hozta a formáját Vándor Sándor ( ) barátunk. Természetesen volt Riff is, Back By Any Demand, Show My Shuffle, And Then… (ez egyébként az a muzsika, amire anno azt mondtam, hogy nagyon nem jön be; azóta megszerettem nagyon ), de nem maradt el a Dirty Rocker sem, ami szintén hatalmasat szólt. Legnagyobb számomra mégis a Funkagenda – What The Fuck volt. Ahogy egy klubnyi ember üvölti, hogy “WATTAFAKK” — kééész.
A művészúr szettje után DJ Orbith jött, akinek (Michal Breeth-tével ellentétben) bejött a szettje. Második számnak lazán egy Dubfire - Roadkill. Szóval fincsi volt.
Míg mi ez idő alatt lenn voltunk, a VIP-sok fenn fényképezkedtek Sander-rel, aláírásokat szereztek, beszélgettek. Ekkor készült többek közt ez a jobboldalt látható kép, amin épp M.L.a.c.i. újságolja Van Doorn úrnak, hogy ők bizony Magyarhonból eljöttek miatta ide. (Photo by Julius.)
Mi végülis olyan fél 5 tájékán búcsúztunk el a Doplertől. Tym karszalagjával volt némi gond, de végül rendeződött az ügy.
Összességében nagyon megérte elmenni. Annak ellenére is, hogy én jobban csípem a dallamosabb vonalat, Sander egy (pozitív értelemben vett) ÁLLAT és nagyon bejött a produkciója.
És akkor álljon itt egy két videó is a végére. Ki nem találnátok, mi a szám címe… Sander van Doorn – Apple:
Tegnap elbackupoltam minden fontos cuccomat a PC egyik HDD-jére (igazából hazudok, mert ezekben a percekben — mikor ezt írom — is backupol a SuperDuper másolódnak a cuccok át), és közben találtam rajta sok érdekes dolgot, amiknek létezéséről már meg is feledkeztem. Többek közt 2 videót, Armin és MarkusPalace-os fellépéséről. E két videóból most én kreáltam egyet (igen, iMovie-val ) és átnyújtom Nektek megtekintésre. Két nagyon-nagyon jó bulit elevenít fel bennem e 2 videó, amiken ott voltam. Íme:
A videóban elhangzó számok pedig a következőek:
Armin van Buurentól:
(miután lekeverte az előtte játszó Blake Jarrell utolsó számát) 00:43 Dash Berlin - Till The Sky Falls Down (dub mix) 01:28 Ilse DeLange - The Great Escape (Armin van Buuren remix) 01:52 Vincent De Moor - Fly Away (Cosmic Gate remix) 03:17 Rex Mundi vs. Ronski Speed - The Perspective Space (Markus Schulz mashup) 04:02 Wandue Project - King of My Castle (Sander van Doorn’s vocal remix)
Markus Schulztól: 05:11 Rex Mundi vs. Ronski Speed - The Perspective Space (Markus Schulz mashup) 06:33 Markus Schulz vs. Chakra – I Am (original mix)
Ha jól tudom, mindkét videót Dexter készítette. Köszönjük neki ezúton és így utólag is.
Volt medencében fürdéses lehetőség, amit a társaság nagy része igénybe is vett. Zenékből sem volt hiány: Pepe kezdte a mókát, de játszott még a Baali & Dava páros, egy exkluzív, csak-itt-csak-most liveacttel eljött Barni is, a sort pedig Rotate zárta. Mint az minden házibulin lenni szokott, itt sem hiányozhatott az erősen alkoholtartalmú italok ipari mennyiségű felvonultatása, amiből én sofőri tevékenységeim ellátása miatt most kimaradtam.
Clubbing Complex. A hely, ami kapcsán már 
„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a 
), tolta a 
), és volt egy 
) folytatta a veretést. 
és kacsintott 
egyet.
Az egyik legnagyobb gigamega prágai arénás buliról van szó, annak is “féljubileumi” ötödik állomásáról. Eddig sajnos még egyen sem tudtam részt venni, de nagyon úgy néz ki, idén megjátszom.
) barátunk. Természetesen volt Riff is, Back By Any Demand, Show My Shuffle, And Then… (ez egyébként az a muzsika, amire 
