Avagy Chris megmondja a tutit: Ha egy program szarul néz ki, lehet akármilyen biztonságos, atomstabil — felejtsd el!
A 9 perces monológ megtekintése mindenkinek ajánlott:
A(z) "Elmélkedés" kategória archívuma
Elnézést kérek a repostért, de ezt muszáj. Davyd írása annyira megtetszett, hogy muszáj itt is megörökítenem. Elgondolkodtató.
Ha azt mondom valahol, hogy leginkább trance zenét hallgatok, szinte körbe röhögnek. Pedig az emberek nagyrésze nincs tisztában azzal, hogy mi is ez. Volt, akitől már megkaptam, hogy réteg zene az enyém. Ja, bocs… Biztos azért olyan “nehéz” 30000 embert összekaparni egy Trance Energyre. És ez csak egy a sok közül.
Az is zavar, hogy egy Disco’s Hit (a.k.a. Disco Shit — a név már maga egy vicc) bulin folyamatosan teltház és tömegnyomor van attól függetlenül, hogy folyamatosan ugyanazok a bugyuta, sablonos, változatosságtól, újdonságoktól és kreativitástól mentes zenék mennek. Nem, hogy hetekig, hanem hosszú hónapokig. Ez kell a népnek, látom, hallom. Ezzel szemben a Synergy 1 éves évfordulója, ahol Ton TB (alias Three Drivers On a Vinyl) és Mark Norman zenélt, összesen olyan 50 embert mozgatott meg. Méltó ünnep volt igaz? Biztos sok dolgot nem tudok, de talán ez volt az első nagy pofon azoknak, akik próbáltak itthon valamit létrehozni ezen a téren.
Az sem az igazi, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt, nyitottság az új dolgok iránt talán egyenlő a nullával. Míg Tiëstoval gond nélkül meg lehet tölteni egy SYMA csarnokot, addig Paul van Dyknek ez talán félig sikerült. Arminnak tudjuk, hogy a Palace kinti része kicsi, idén kap is egy nagyobb táncteret a közönsége, de egyenlőre kérdéses, hogy végülis mennyien kíváncsiak rá. Viszont egy Markus Schulznak már nem valószínű, hogy nagyobb hely kell annál, amit pár százan meg tudnak tölteni. Ez a helyzet, ennél pedig csak rosszabbak vannak.
Amíg Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és lassan Romániában is egyre több fesztivál és elektronikus zenei buli szerveződik változatos line-uppal, addig itthon van X jól bejáratott név, akiket évente többször el lehet hozni. Az úgyis mind teltházas rendezvény lesz, szinte teljesen mindegy mennyit kérnek el a jegyekért. Kell ennél több? Minek új nevek, új koncepciók?
Mi az a GTD? Az angol “Getting Things Done” kifejezésből származik, ennek rövidítése. Magyarul kb. annyit tesz, “Elérni, hogy készen legyenek a dolgok”. Ezt az egészet David Allen találta ki, s abban rejlik forradalmisága, hogy — az összes egyéb hasonló módszertől eltérően — David csoportokba gyűjti a tennivalókat, mégpedig három féle csoportosítási módszer alkalmazásával.
Lehet, hülyén hangzik, de mindenki alkalmazza valamilyen szinten ezen tudomány (?) elveit. Gondolj csak a listára, amit magaddal viszel a boltba, hogy tudd, mit kell megvenni. Mindannyian készítünk jegyzeteket, to-do listákat. Ezekben rejlik a GTD lényege, megfűszerezve egy kis rendre való törekvéssel.
Legyen mindig a szemed előtt, mit kell tenned. Pontról pontra, valamilyen szempont szerint csoportosítva, fontossági sorrendben. A lényeg: találd meg a megfelelő alkalmazást (de egy darab papír is elég), ahova mindig leírod, mit kell tenni, és onnan kihúzod, ha végeztél vele.
Ez a poszt azért született, mert ma újabb mérföldkőhöz érkeztem GTD ügyben. Lehet, megtaláltam az igazi nekem való alkalmazást, na de erről majd később. Rengeteget olvastam már a témában, wyctim is írt egy csomót, kobaknak is voltak érdekes írásai, na és persze szeretett Plastik Józsink 
is szereti érezni maga körül a rendet.
Nézzük, mivel próbálkoztam eddig:
Windows-os korszakomban volt egy határidő naplóm, abba beírtam, mikor hova miért kell menni, mit kell ott csinálni stb. Emellett, ha valami nem volt időhöz kötve, akkor azt a mobilomba írtam. 
Előnye volt, hogy a mobilban lévő írások mindig kéznél voltam, azonnal láttam őket, és a naplót is magammal vihettem bárhova. Hátránya: nem volt digitális, ezáltal a javítás macerás volt (“hopp, egy hét múlva lesz a találkozó; ja nem, mégse, 2 hét múlva lesz”), firkálgatás lett a vége az egésznek.
Mikor elkezdtem blogolni, megismerkedtem az iCal-el (“Péter, ő itt iCal; iCal, ő itt Péter”), és elkezdtem használni. A naplót felváltotta az iCal, a mobilos írásokat pedig beírtam az iCal to-do listájába. Adtam nekik prioritást, egyéb infókat, blabla. A naptáras részét a mai napig használom, nagyon hasznos, hisz szinkronizálható a telómmal, így ha akarom, a gép és a telefonom is figyelmeztet, ha van valami. A to-do része azonban nem jött be. Belezavarodtam a sok prioritás beállítgatásba. Nekem ez túl bonyolult, arról nem is beszélve, hogy sosem volt előttem, mit kell csinálni.
Váltottam. Jött a Tasko. Ez egy webes projekt. Baromi egyszerű elven alapszik. Mintha papírra írnád a dolgaid, a teendőid. Ha kész van, egy kattintással kihúzod a listából. Ez nagyon jó volt. Előny ugye, hogy baromi egyszerű, s hogy mindig látom magam előtt a teendőket. Hátránya, hogy kell hozzá állandó netes hozzáférés.
Itt persze gyors’ megjegyzem, létezik ennek egy offline verziója, TaskPaper-nek hívják, azonban ez pénzbe kerül. Annyit nekem jelenleg nem ér a GTD, hogy fizessek érte. Talán majd egyszer.
Erről a webes alkalmazásról egyébként Wyctimtől hallottam, meg úgy általában a TXT alapú GTD-ről is. Nagyon megfogott. Egyszerű, gyors, hatékony. Eddig bevált.
Már odáig jutottam, hogy külön kis alkalmazást kreáltam a Taskonak Fluiddal. Egy gondom akadt vele kapcsolatban: megváltoztatták az oldal elrendezését, és fix szélességűvé vált a lista. Ez nagyon nem tetszett. A képernyő felét képes elfoglalni az alkalmazás.
Megint váltottam. Az elv marad: listát fogok írni baromi egyszerű felírom-és-ha-kész-kitörlöm módszerrel, de nem a Taskoba, hanem az OS X alap jegyzetprogramjába — és most tessék megkapaszkodni —, a Stickiesbe! 
Nem kell hozzá böngésző, se Fluid, sem netkapcsolat. Csak írom, írom, írom, aztán meg törlöm, amint kész. Nem kihúzom és aztán törlöm. Egyből törlöm.
Szóval, összegezve: iCal-t használom a határidős dolgokhoz, amik nem kell, hogy a szemem előtt legyenek; maradjanak csak szépen a háttérben, és figyelmeztessen — akkor, amikora én állítom —, hogy ide meg oda kell menni, ezt és azt meg kell csinálni a Hottyívjákéknál. Emellett Stickies van, benne a to-do lista.
És most boldog vagyok. Mindig tudom, mit hogyan kell csinálnom. Már csak csinálni kell.
Ha ezt a bejegyzést valaki is végigolvassa, már megérte megírnom. Ha meg valaki ezért fogja elkezdeni menedzselni az életét, duplán megérte.
Azt mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell a 21. században egy nyavalyás fekete könyvvel futkosni a tanárok után (akik persze soha nincsenek ott, ahol kell lenniük), mikor minden, ismétlem: minden adat, ami abban van, fenn van a neten is, a “csodálatos” Neptunban. Kérdőjel.
És most jöhetek be következő héten is. 2 tanár végett (vagy miatt?).
Van egy heti rendszerességű rádióműsor, amit egy netrádió sugároz. Ha én ennek az adásnak a rögzített változatát egy torrent oldalról letöltöm, az legális? Elvileg magam is rippelhetném, de kinek van kedve ugye. Apropó rippelés: az legális?
Rengeteg remek műsor van, amit nem tesznek elérhetővé az előadók, de szeretném megőrizni őket. Bűnt követek el, ha feljátszom ezeket, vagy letöltöm a rögzített adást?
Nem hülyének nézni, tényleg nem tudom. Help me please!
Utálom a telet. Tök “jó”, hogy esik az eső, ráfagy az útra és korcsolyázni lehet az úttesten.
Nyarat akarok! 30 fokos hőséget. Ki akarom nyitni a szobám ablakát, hadd jöjjön be a friss levegő (és ne a hideg), jéghideg Nestea-t akarok kortyolgatni a strandon, közben a frissen megjelent ASoT 2007 On The Beach lemezét hallgatni, fürödni a Balatonban, rövidnadrágban járkálni, kocsiban lehúzott ablakok mellett vezetni… Ez az én vágyam…
Itt ülök a vonaton, úton Budapestre. Tanulom Próbálom tanulni a Diszkrét matekot (ki ad ilyen hülye nevet egy tantárgynak?! 
), de valahogy nem megy. Komplex számok, halmazok, kijelentéslogika… minek ez nekem??
Úgy érzem elvagyok veszve. Nincs időm semmire, mégis azt érzem, nem csinálok semmit. Nem értem. Se az élet folyását, sem magamat, de a suliban zajló dolgokat sem.
Múlt héten két rohadt fontos ZH-t is kellett volna írnom. Persze mikor betegedik le Peti? Mikor? Akkor, vaze, akkor, amikor azokat írták. Most Peti perkálhatja a 2000 Ft-ot az aláíráspótlásért, ami nem csak sokkal szopatósabb lesz, de még pénzbe is kerül. 
Minden összeesküdött ellenem. Még a TranceTream fórumon is lecsesztek, mert túl sok semmitmondó hírt posztoltam. (Mondjuk – ha belegondolok –, ez jogos volt. )
Atish és XT szerint keveset beszélgetünk. Igazuk van. Sajnos igazuk van. Nincs időm instant messengerezni… 
Ja, van még negatív dolog bőven: itthon nemrég elromlott a TV-nk, a fűnyírónk, anyám kézimixere és még a kocsiban is kellett aksit cserélni. Mindezt megelőzte az, hogy eltörött a tükör a fürdőszobában. A család szerint van összefüggés a dolgok között. Én nem hiszek az ilyesmikben, nem vagyok babonás, szal szerintem nincs… De akkoris, elég lehetne már…
Mindegy, megyek tovább tanulni. Pestre érve pedig ellátogatok az egyik kedvenc Epöl viszonteladómhoz, iJoe-hoz. Megjöttek ugyanis a Leopard up-to-date csomagok.
Eredetileg írva a vonaton Muzsla és Szob között.
2007. dec. 18. 15:55
Ma jutott el az agyamig, hogy mit is jelent ez. Van ugye a CandyBar nevű Panic szoftver, ami amolyan iPhoto-szerű ikonszettrendező és -buzeráló. Ezzel a kis jutilitivel kb. 2 kattintással lecserélheted a Leopard-od dokkját, az összes rendszerikont, meg egyebet. Na de nem is ezt akartam mondani, nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy ez a szoftver egy saját fájlformátummal dolgozik, amit minden nagyobb ikon-gyűjtő szájt támogat. Ennek a neve iContainer.
Ha jobban belegondolunk, többszörös nyelvi játékról van szó: először is ez egy konténerfájl Mac-re, tehát stílszerűen iContainer. Ez egy olyan iContainer, ami ikonokat tartalmaz, vagyis ICONtainer. Mennyire ötletes már… behalok.
Na, erre 5 perccel ezelőtt sikerült (csak) rájönnöm, lol.
Akit egyébként érdekel, hogyan lehet ezzel a progival ikonokat buzerálni, nézze meg a Plastik media illetékes videóját.
Az miért van, hogy egy bulin egy csaj kb. fél órán keresztül úgy táncol, hogy abból egyértelmű, hogy nyomulni akar, aztán mikor viszonzod a közeledését, átmegy a tánctér másik felére? Hm? (Addig bezzeg akárhova mentem, mindig ott volt… ugyanott… egyfolytában…) Miért ilyen hülyék a (egyes) nők? 
Ez konkrétan igaz történet a tegnapelőtti Smash buliról
