A(z) "Elmélkedés" kategória archívuma

Honnan ismered? Hát a netről!

2009. május 2. (szombat) @ 18:36 11 Hozzászólás
Beküldve Elmélkedés és Személyes kategóriában.

István: Ismered netmant, nem?
Amiel: Persze… hisz blogja van.

Érdekes dolog ez az internet. Főleg a magamfajta nördnek, aki napjai számottevő részét a gép előtt tölti. Általában a neten izélek valamit, ami néha olvasás, tanulás. Van, hogy a napi hülyeségeimet vetem SMS hosszúságú üzenetekbe, van, hogy az annál lényegesen hosszabb gondolataimat írom le ebbe a blogba. Olyan is előfordul, hogy csak úgy beszélgetek ismerősökkel. Avagy ismeretlenekkel. Ismerős ismeretlenekkel. Olyanokkal, akiket még az életben nem láttam. Nem tudom, milyen a mimikájuk, fogalmam sincs, milyen a hangjuk, de valamiért ismerősöknek tekintem őket. Olyanoknak, mintha minden nap találkoznánk. Hiszen találkozunk is, csak épp nem személyesen.

Vicces dolog az ilyen, s elgondolkodtató, hogy meggyorsult ez az egész dolog. Édesanyám mesélte, hogy kiskorában levelezett (értsd: klasszikus postai levélben) egy ukrajnai lánnyal. Egy idő után a levelezés valamiért abbamaradt, s soha többet nem hallott róla, mígnem egy éve megkereste. Azóta emaileznek!

Ez egy sztori. Számottevő, fontos sztori, mert egyedi és — akkori szemmel nézve — „nagy cucc”. Ma már ez mindennapos. Olyanokkal beszélgetünk, akiket nem ismerünk, s nagy részüket sose fogjunk megismerni. Ráadásul tesszük mindezt személyes kapcsolat nélkül.

Nem tudom, miért írok a témáról, s nem is igazán tudom, hová fogok kilyukadni, sőt az se biztos, hogy ki fogok. :) Mindenesetre érdekes, hogy egy tőlem tizen kilométerre lakó srácot hamarabb ismertem meg a netről, mint személyesen. Mondhatnám közhelyesen, hogy „ez a 21. század”, és tényleg. Ennek a blognak (e poszt írásakor) RSS-en keresztül 118 olvasója van, akiknek legalább a 80%-át nem ismerem személyesen, mégis nem egyet közülük ismerősnek tekintek. Ott van pl. ez az Andy srác, akivel két éve tervezzük, hogy beülünk valahova egy sörre. Egyszer majd csak összejön. :)

De említhetnék még sok nevet. Suicid, wyctim, stro-B, krys, and the list goes on and on. Sőt, ha már itt tartunk, egy egész raklapnyi embert ismerhettem meg a volt TranceTream.FM fórumából, a Propono nevű designközösségből, ill. e blog kapcsán. Aztán nem szabad kifelejtenem az olyan szósölnetvörköket sem, mint a Plurk vagy a Twitter. A Plurkről ismerem pl. Niót, aki — mint kiderült — Zozee (egy TranceTream fórumos) exbarátnője, és wildgica volt osztálytársa. Ja hogy honnan ismerem Gicát? Egyszer wyctim részegen tweetelt valami ilyesmit: „ez a wildgica de jó nő”. :D Hogy wyctimet honnan ismerem? Passz. (Bírtad követni?!)

Egyszerű példámból is látható, hogy míg anyámnak egyetlen távoli baráti kapcsolata volt (ami akkoriban talán több is volt, mint a megszokott), én a számát sem tudom megmondani azoknak, akiket így ismeretlenül ismerek. Hogy ez jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga.

(A posztban szereplő nevek listája nem teljes. Elnézést azoktól, akiket kihagytam, de szerettek volna szerepelni, ill. azoktól is, akik nem szerettek volna szerepelni, de bekerültek. :) )

Holidays are over…

2009. január 5. (hétfő) @ 23:05 8 Hozzászólás
Beküldve Elmélkedés és Hétköznapok kategóriában.

Az ünnepek alatt egy kis pihenőt tartottam. Nem írtam blogbejegyzést, nem tanultam vizsgákra, ha úgy tetszik, nem csináltam semmi értelmeset. Még a Google Reader-t se nézegettem naponta. Olyannyira semmit nem csináltam, hogy még a nagy ünnepi zabálásokat is kihagytam. Megmondom, nem volt könnyű — mert ugye a fogyókúrázás sosem az —, de a körülöttem lezajló nagy karácsonyi kajapusztítás csak nehezítette. :) Mindegy, túléltük. Aztán kicsit szomorkás lettem pár napra néhány (itt most nem részletezett) dolog miatt, de szerencsére jött a szilveszteri buli, sok régen nem látott ismerőssel, ami ismét életkedvet injektált belém.

Közben földrajzi hazám pénznemet váltott. Koronáról Euróra. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, az élet nem állt meg, de azért fura látni az „alacsony” árakat meg az € szimbólumot mögöttük. Ja, és új pénztárcát kell majd beszereznem a sok aprónak, ugyanis míg Koronából a 20-as már papírpénz volt, Euróból csak az 5-ös az (melynek értéke ~150 Sk). Ugye érezzük, miért…

Hm, miről kéne még írnom?! Ja igen, 2009-es tervek, fogadalmak, miegymás. Őszintén szólva, nem vagyok a fogadalmak híve, nem azért szoktam megtenni/nem megtenni valamit, mert „megfogadtam”… Ezért például teljesen biztosak lehettek benne, hogy jövőre idén is el fogok járni bulikba, szeretnék kijutni a Balaton Sound Festre is (a tavalyi több ismerősömnek is felbecsülhetetlen élmény volt), a sulival kapcsolatban még meglátom, mi lesz. Azt hiszem kéne egy társ, egy kiskutyát is készülünk venni, és fogynom is kéne pár kilót.

Megyek is, és nyomok pár fekvőt. (nagyonizmosvagyokszmájli)

Abszurdisztán part 3.

2008. április 26. (szombat) @ 15:10 2 Hozzászólás
Beküldve Elmélkedés, Idézetek, Szomorú és Zene kategóriában.

Elnézést kérek a repostért, de ezt muszáj. Davyd írása annyira megtetszett, hogy muszáj itt is megörökítenem. Elgondolkodtató.

Ha azt mondom valahol, hogy leginkább trance zenét hallgatok, szinte körbe röhögnek. Pedig az emberek nagyrésze nincs tisztában azzal, hogy mi is ez. Volt, akitől már megkaptam, hogy réteg zene az enyém. Ja, bocs… Biztos azért olyan “nehéz” 30000 embert összekaparni egy Trance Energyre. És ez csak egy a sok közül.
Az is zavar, hogy egy Disco’s Hit (a.k.a. Disco Shit — a név már maga egy vicc) bulin folyamatosan teltház és tömegnyomor van attól függetlenül, hogy folyamatosan ugyanazok a bugyuta, sablonos, változatosságtól, újdonságoktól és kreativitástól mentes zenék mennek. Nem, hogy hetekig, hanem hosszú hónapokig. Ez kell a népnek, látom, hallom. Ezzel szemben a Synergy 1 éves évfordulója, ahol Ton TB (alias Three Drivers On a Vinyl) és Mark Norman zenélt, összesen olyan 50 embert mozgatott meg. Méltó ünnep volt igaz? Biztos sok dolgot nem tudok, de talán ez volt az első nagy pofon azoknak, akik próbáltak itthon valamit létrehozni ezen a téren.
Az sem az igazi, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt, nyitottság az új dolgok iránt talán egyenlő a nullával. Míg Tiëstoval gond nélkül meg lehet tölteni egy SYMA csarnokot, addig Paul van Dyknek ez talán félig sikerült. Arminnak tudjuk, hogy a Palace kinti része kicsi, idén kap is egy nagyobb táncteret a közönsége, de egyenlőre kérdéses, hogy végülis mennyien kíváncsiak rá. Viszont egy Markus Schulznak már nem valószínű, hogy nagyobb hely kell annál, amit pár százan meg tudnak tölteni. Ez a helyzet, ennél pedig csak rosszabbak vannak.
Amíg Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és lassan Romániában is egyre több fesztivál és elektronikus zenei buli szerveződik változatos line-uppal, addig itthon van X jól bejáratott név, akiket évente többször el lehet hozni. Az úgyis mind teltházas rendezvény lesz, szinte teljesen mindegy mennyit kérnek el a jegyekért. Kell ennél több? Minek új nevek, új koncepciók?

A teljes írás a Words of Music-on.

Én és a GTD

2008. február 25. (hétfő) @ 1:44 6 Hozzászólás
Beküldve Elmélkedés, GTD, Hétköznapok és Közérdekű kategóriában.

Mi az a GTD? Az angol “Getting Things Done” kifejezésből származik, ennek rövidítése. Magyarul kb. annyit tesz, “Elérni, hogy készen legyenek a dolgok”. Ezt az egészet David Allen találta ki, s abban rejlik forradalmisága, hogy — az összes egyéb hasonló módszertől eltérően — David csoportokba gyűjti a tennivalókat, mégpedig három féle csoportosítási módszer alkalmazásával.

Lehet, hülyén hangzik, de mindenki alkalmazza valamilyen szinten ezen tudomány (?) elveit. Gondolj csak a listára, amit magaddal viszel a boltba, hogy tudd, mit kell megvenni. Mindannyian készítünk jegyzeteket, to-do listákat. Ezekben rejlik a GTD lényege, megfűszerezve egy kis rendre való törekvéssel.

Legyen mindig a szemed előtt, mit kell tenned. Pontról pontra, valamilyen szempont szerint csoportosítva, fontossági sorrendben. A lényeg: találd meg a megfelelő alkalmazást (de egy darab papír is elég), ahova mindig leírod, mit kell tenni, és onnan kihúzod, ha végeztél vele.

Ez a poszt azért született, mert ma újabb mérföldkőhöz érkeztem GTD ügyben. Lehet, megtaláltam az igazi nekem való alkalmazást, na de erről majd később. Rengeteget olvastam már a témában, wyctim is írt egy csomót, kobaknak is voltak érdekes írásai, na és persze szeretett Plastik Józsink :lol is szereti érezni maga körül a rendet.

Nézzük, mivel próbálkoztam eddig:

Windows-os korszakomban volt egy határidő naplóm, abba beírtam, mikor hova miért kell menni, mit kell ott csinálni stb. Emellett, ha valami nem volt időhöz kötve, akkor azt a mobilomba írtam. :) Előnye volt, hogy a mobilban lévő írások mindig kéznél voltam, azonnal láttam őket, és a naplót is magammal vihettem bárhova. Hátránya: nem volt digitális, ezáltal a javítás macerás volt (“hopp, egy hét múlva lesz a találkozó; ja nem, mégse, 2 hét múlva lesz”), firkálgatás lett a vége az egésznek.

Mikor elkezdtem blogolni, megismerkedtem az iCal-el (“Péter, ő itt iCal; iCal, ő itt Péter”), és elkezdtem használni. A naplót felváltotta az iCal, a mobilos írásokat pedig beírtam az iCal to-do listájába. Adtam nekik prioritást, egyéb infókat, blabla. A naptáras részét a mai napig használom, nagyon hasznos, hisz szinkronizálható a telómmal, így ha akarom, a gép és a telefonom is figyelmeztet, ha van valami. A to-do része azonban nem jött be. Belezavarodtam a sok prioritás beállítgatásba. Nekem ez túl bonyolult, arról nem is beszélve, hogy sosem volt előttem, mit kell csinálni.

Váltottam. Jött a Tasko. Ez egy webes projekt. Baromi egyszerű elven alapszik. Mintha papírra írnád a dolgaid, a teendőid. Ha kész van, egy kattintással kihúzod a listából. Ez nagyon jó volt. Előny ugye, hogy baromi egyszerű, s hogy mindig látom magam előtt a teendőket. Hátránya, hogy kell hozzá állandó netes hozzáférés.
Itt persze gyors’ megjegyzem, létezik ennek egy offline verziója, TaskPaper-nek hívják, azonban ez pénzbe kerül. Annyit nekem jelenleg nem ér a GTD, hogy fizessek érte. Talán majd egyszer. :)

Erről a webes alkalmazásról egyébként Wyctimtől hallottam, meg úgy általában a TXT alapú GTD-ről is. Nagyon megfogott. Egyszerű, gyors, hatékony. Eddig bevált.

Már odáig jutottam, hogy külön kis alkalmazást kreáltam a Taskonak Fluiddal. Egy gondom akadt vele kapcsolatban: megváltoztatták az oldal elrendezését, és fix szélességűvé vált a lista. Ez nagyon nem tetszett. A képernyő felét képes elfoglalni az alkalmazás.

Megint váltottam. Az elv marad: listát fogok írni baromi egyszerű felírom-és-ha-kész-kitörlöm módszerrel, de nem a Taskoba, hanem az OS X alap jegyzetprogramjába — és most tessék megkapaszkodni —, a Stickiesbe! :D

Nem kell hozzá böngésző, se Fluid, sem netkapcsolat. Csak írom, írom, írom, aztán meg törlöm, amint kész. Nem kihúzom és aztán törlöm. Egyből törlöm. :)

Szóval, összegezve: iCal-t használom a határidős dolgokhoz, amik nem kell, hogy a szemem előtt legyenek; maradjanak csak szépen a háttérben, és figyelmeztessen — akkor, amikora én állítom —, hogy ide meg oda kell menni, ezt és azt meg kell csinálni a Hottyívjákéknál. Emellett Stickies van, benne a to-do lista.

És most boldog vagyok. Mindig tudom, mit hogyan kell csinálnom. Már csak csinálni kell. :D

Ha ezt a bejegyzést valaki is végigolvassa, már megérte megírnom. Ha meg valaki ezért fogja elkezdeni menedzselni az életét, duplán megérte. :)