A(z) "web" címke archívuma

stro-b.com

Ha léteznek modern kori polihisztorok, Robi barátunk biztosan egy közülük. Mindamellett, hogy főállásban a gyógyszeriparban tevékenykedik, és szabadidejében előszeretettel tervezget, még mixelgetni is van ideje.

Ezen hobbijának gyümölcseit már régóta osztja meg podcast formájában is, és rendre valami jót süt ki minden szettjéből. Ami viszont érdekes, hogy ma útjára indított egy teljesen új és egyedülálló koncepció köré épített webes projektet, a stro-b.com-ot. A deal a következő: Támogatod őt, ebből ő zenét vásárol, elegendő zeneszám esetén pedig összekever egy egyórás mixet, amit szabadon letölthetővé tesz a weblapon, mindemellett minden egyes pénzmozgást fillérpontosan vezet és közzétesz.

Szerintem ügyes kísérlet. Ha egy ilyen weblap meg tud élni a magyar körülmények közt (ahol az emberek fele a 79 centes iPhone szoftvert is warezolja), akkor, azt hiszem, bármi. :) Én személy szerint sok sikert, és sok bejövő forintot kívánok! (Ne feledjétek, nem elinni fogja a pénzt, csak és kizárólag zenét vásárol rajtuk.)

Én már vettem egy zeneszámot Robinak. És Te?

Featured on 320app.com!


A napokban indult egy magyar iPhone felhasználók (főként webes arcok) kezdőképernyőit összegyűjtő weblap a magyar internet égisze alatt 320app néven. A projekt mögött @doransky és @krasznai áll, s az ötletet a First & 20 adta.

Amiért azonban ezt most megemlítem, nem más, mint az én jelenlétem az oldalon. A mai napon ugyanis felkerült a listába az én iPhone képernyőm is egy rövid leírással az általam használt appokról.

Enjoy.

Bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi időben nagyon döcögősen frissül a blog. Na most ennek okai vannak, amik hamarosan ki is fognak derülni. Csak bírd kivárni. :)

Honnan ismered? Hát a netről!

István: Ismered netmant, nem?
Amiel: Persze… hisz blogja van.

Érdekes dolog ez az internet. Főleg a magamfajta nördnek, aki napjai számottevő részét a gép előtt tölti. Általában a neten izélek valamit, ami néha olvasás, tanulás. Van, hogy a napi hülyeségeimet vetem SMS hosszúságú üzenetekbe, van, hogy az annál lényegesen hosszabb gondolataimat írom le ebbe a blogba. Olyan is előfordul, hogy csak úgy beszélgetek ismerősökkel. Avagy ismeretlenekkel. Ismerős ismeretlenekkel. Olyanokkal, akiket még az életben nem láttam. Nem tudom, milyen a mimikájuk, fogalmam sincs, milyen a hangjuk, de valamiért ismerősöknek tekintem őket. Olyanoknak, mintha minden nap találkoznánk. Hiszen találkozunk is, csak épp nem személyesen.

Vicces dolog az ilyen, s elgondolkodtató, hogy meggyorsult ez az egész dolog. Édesanyám mesélte, hogy kiskorában levelezett (értsd: klasszikus postai levélben) egy ukrajnai lánnyal. Egy idő után a levelezés valamiért abbamaradt, s soha többet nem hallott róla, mígnem egy éve megkereste. Azóta emaileznek!

Ez egy sztori. Számottevő, fontos sztori, mert egyedi és — akkori szemmel nézve — „nagy cucc”. Ma már ez mindennapos. Olyanokkal beszélgetünk, akiket nem ismerünk, s nagy részüket sose fogjunk megismerni. Ráadásul tesszük mindezt személyes kapcsolat nélkül.

Nem tudom, miért írok a témáról, s nem is igazán tudom, hová fogok kilyukadni, sőt az se biztos, hogy ki fogok. :) Mindenesetre érdekes, hogy egy tőlem tizen kilométerre lakó srácot hamarabb ismertem meg a netről, mint személyesen. Mondhatnám közhelyesen, hogy „ez a 21. század”, és tényleg. Ennek a blognak (e poszt írásakor) RSS-en keresztül 118 olvasója van, akiknek legalább a 80%-át nem ismerem személyesen, mégis nem egyet közülük ismerősnek tekintek. Ott van pl. ez az Andy srác, akivel két éve tervezzük, hogy beülünk valahova egy sörre. Egyszer majd csak összejön. :)

De említhetnék még sok nevet. Suicid, wyctim, stro-B, krys, and the list goes on and on. Sőt, ha már itt tartunk, egy egész raklapnyi embert ismerhettem meg a volt TranceTream.FM fórumából, a Propono nevű designközösségből, ill. e blog kapcsán. Aztán nem szabad kifelejtenem az olyan szósölnetvörköket sem, mint a Plurk vagy a Twitter. A Plurkről ismerem pl. Niót, aki — mint kiderült — Zozee (egy TranceTream fórumos) exbarátnője, és wildgica volt osztálytársa. Ja hogy honnan ismerem Gicát? Egyszer wyctim részegen tweetelt valami ilyesmit: „ez a wildgica de jó nő”. :D Hogy wyctimet honnan ismerem? Passz. (Bírtad követni?!)

Egyszerű példámból is látható, hogy míg anyámnak egyetlen távoli baráti kapcsolata volt (ami akkoriban talán több is volt, mint a megszokott), én a számát sem tudom megmondani azoknak, akiket így ismeretlenül ismerek. Hogy ez jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga.

(A posztban szereplő nevek listája nem teljes. Elnézést azoktól, akiket kihagytam, de szerettek volna szerepelni, ill. azoktól is, akik nem szerettek volna szerepelni, de bekerültek. :) )