Peti mindennapjai meg ilyen izék. (Hamarosan frissülünk, költözünk, meg minden.)
Kezdjük rögtön a lényeggel:
És akkor a részletek röviden: Monccsal, Rudival és Krisztivel délután fél 7 körül pattantunk autóba. Két órás utunk végén még egy kicsit megvárakoztattak minket, de aztán nem sokkal 9 előtt azért csak elindult a buli.
Volt medencében fürdéses lehetőség, amit a társaság nagy része igénybe is vett. Zenékből sem volt hiány: Pepe kezdte a mókát, de játszott még a Baali & Dava páros, egy exkluzív, csak-itt-csak-most liveacttel eljött Barni is, a sort pedig Rotate zárta. Mint az minden házibulin lenni szokott, itt sem hiányozhatott az erősen alkoholtartalmú italok ipari mennyiségű felvonultatása, amiből én sofőri tevékenységeim ellátása miatt most kimaradtam.
A netman blog szerkesztője a videó mellett néhány képet is készített, melyek a Flickrön megtekinthetőek:
Juditnak ezúton is köszönjük a meghívást, és boldog születésnapot kívánunk!
Többször szajkóztam már ezen a blogon, hogy nem vagyok sorozatfejű. Nos, ez az állítás, attól tartok, megdőlni látszik.
Bálint mutatott nekem nagyjából fél éve egy-két részt a magyarul Így Jártam Anyátokkal címen futó szituációs komédiából, s már az első átröhögött rész után tudtam, valami nagyszerű alkotás ez. Persze ezer éves, meg lement már négy évada, de újszülöttnek minden vicc új, ugyebár. Érdekes egyébként, hogy sitcomot nézek. Anno a Jóbarátokat például nem tudtam megszeretni, akármennyire akartam. Leültem a TV elé, néztem, de nem röhögtem a poénokon, nem volt vicces. Na de How I Met Your Motherrel minden megváltozott.
Röviden a sztori azoknak, akik hozzám hasonlóan az elmúlt négy évet barlangban töltötték:
2030-at írunk, s az idős Ted Mosby a kanapén ülve meséli el lányának és fiának, hogyan ismerkedett meg édesanyjukkal. A történet 2005-ben kezdődik, amikor is legjobb barátja, Marshall megkéri barátnője, Lily kezét, ezen felbuzdulva pedig az akkor 27 éves Ted is elkezdi erőteljesebben keresni élete párját. Segítségére van ebben Barney cimborája, a poénok, öltönyök és egyéjszakás kalandok császára. Törzshelyük egy bár, ahol az egyik este Ted megpillant egy gyönyörű nőt. Így ismerjük meg Robint.
Ők azok öten, akiknek vicces kis életébe pillanthatunk be a sorozat kapcsán. Rengeteg csavar, jól felépített poénok, tökéletesen megrajzolt cselekményszálak és karakterek, hosszantartó garantált röhögés. Ezek jellemzik a huszonegyedik század legjobb szituációs komédiáját.
Na meg leginkább Barney “Suit Up!” Stinson, a sorozat legnagyobb arca, szerintem:
Ma délután 18 óra 18 perckor az előre meghatározott szándék teljes hiányával Rotate barátoméknál egy live show-t rögtönöztünk. Legfőbb célunk azon személyek szórakoztatása volt, akik ezt a streamet önszántukból hajlandóak voltak nézni. (Egyidőben összesen 11 darab ilyen embert mutatott a számláló.) Nekik köszönjük, hogy jelen voltak.
A műsorban többek közt élőben kapcsoltuk telefonon Dunakesziről Hadi Krisztiánt, ettünk vacsorát, megismerhettük Rotate nevelőapját, és még sok egyebet is csináltunk jól. Ha vagy olyan elvetemült, a teljes közel két és félórás adást is megtekintheted, bár ez részünkről nem ajánlott. 
Az ok pedig, amiért ezt felhoztam, nem más, mint az alábbi kép, amit a már említett Krisztián barátunk lőtt a szobájában. Híresek lettünk, na:
Aki hallgatja a Podcast adásokat, biztosan tudja, hogy majdnem minden adásba igyekszem becsempészni legalább egy Myon & Shane 54 zenét vagy remixet. Szeretem a hangzásvilágukat, szeretem, amit csinálnak, mindemellett még ugye magyarok is. Égető Márió és Császár Előd (merthogy ez a becsületes nevük) például az első magyar DJ páros, akiknek zenéje szerepelt a jelenlegi No. 1 DJ Armin van Buuren mixlemezén, ugyancsak ők az első magyar DJ páros, akik kijuthattak Armin rádióműsorának, az A State of Trance-nek 400-adik adásának megünneplése alkalmából szervezett háromnapos partisorozat egyik állomására. Sőt, konkrétan ők kezdték meg ezt az egészhétvégés ASOT400 őrületet április 16-án Németországban. Néhány perce pedig elkészültek egy kétrészes videós beszámolóval, amit most — bár tudom, nem illik jutyubvideókat linkelni blogposzt gyanánt — megosztanék veletek, mert annyira jó. 
Shane-ék megérkeznek Németországba, megjönnek a klubba, Arminnal dumálnak a kulisszák mögött (némi backstage hogyankészül infót is megtudhatunk itt), aztán a buli közepébe csöppenve Myonék már fejvesztve visítoznak örömükben a This Is Silence mashupot játszva. A végén még beköszön egy spicces Gareth Emery is.
Maga a buli. Közben a Trapped, majd a Beachball Falls Down mashup szól. Armin táncikál, beköszön a Sigmun egyik fele, majd beleordít a kamerába a fél Cosmic Gate is, Előd és Márió változatlanul készen vannak. Kábé ennyi.
A blog történetének egyik leghosszabb című posztjában szeretném megosztani (nem csak) az általános iskolás osztálytársaimmal a tegnapi, 2009. február 21-i osztálytalálkozónkon készült videót és képeket. Íme:
A fotók pedig a Flickr-en leshetőek. Néhány darabot azért beszúrok ide is eyecandy gyanánt:
Köszönet Évinek, hogy megszervezte a talit, és a jelenlévő résztvevőknek, hogy el tudtak jönni. Némelyikőtökkel 5 éve nem találkoztam. Jó volt újra látni az arcokat! 
Ugye emlékszünk még az októberi BTC8 bulira, ahol Schulz pörgette a korongokat? Hát persze hogy emlékszünk. Felejthetetlen volt. De nem csak nekünk. Egy október 22-én készült videóinterjúban (amit ma találtam a fórumon) ugyanis Markus elmondja, milyen csodás is a magyar közönség, és mennyire jó is volt az a buli. 
A YouTube mélylinkelő technikáját kihasználva nézzük meg most ezt együtt attól a másodperctől, ahol a riporter Budapestről kezdi faggatni a mestert:
Azt hiszem, szavakkal nem tudom leírni, mennyire volt jó ez a buli, így meg se kísérlem. Beszéljen helyettem a videó:
„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a BTC bulik eddig talán legjobbikát azok, akik ott voltak. S tudjátok mit, az a helyzet, hogy én sem tudok semmi rosszat írni róla.
Kezdjük ott, hogy a buli előtt volt egy kis before party egy bizonyos Glob nevű helyen, majd onnan az ezer éve nem látott ismerősökkel bevettük a helyszínt. A hely nagyon fullos: tükrök mindenhol, a mennyezeten fotelben fejjel lefelé „ülő” bábuk, nagyon jó hangcucc, hasonlóan zsír légkondi, egy seggrészeg DJ cimbora , de ami mindent vitt, az a férfi WC. Beszarás, de a piszoárok felett plazmatévén beszól egy szexi szőke csaj, hogyaszongya „Szia, hmmm, így még nem láttalak, de szimpi vagy nekem. Ha gondolod, kinn a bárnál megtalálsz.” Ez kész!
Na de térjünk a lényegre: a zenére. Mikor megérkeztünk a helyre, Inpieces tolta a jobbnál jobb trackeket. Meg kell hagyni, igazán fincsi warmuppot sikerült összehoznia. Inpy zenéje alatt fedeztük fel, hogy a VIP szektorban bulizik Myon, Marcus Schössöw, „Schössöwné” Nifra és később Shane 54 is.
Az est legfontosabb embere, Markus Schulz időre megérkezett a pultba, ahol egy picit még tökölt a laptopjával* (technikai részletek a poszt végén), amivel a rádiós felvétel készült, így egy kis késéssel kezdett az egyik új zenéjének, a The New World-nek (ez lesz egyébként a Transmission 5 buli hivatalos himnusza is) zsír új remixével. Hát nem kicsit szólt nagyot, nah.
Az est során felcsendült még természetesen az egyik Sia számból, a Buttons-ből készített új remixe is (IMÁDOM! 
), tolta a Chakalakát (hatalmas zene!), a For Your Love-ot (gyönyör!), az új Without You Near remixet ( 
), és volt egy Full Tiltin is, ami buliban gyilkos! 
Külön említésre méltó egy régi klasszikus, a Cass & Slide - Perception egy új (talán Markus Schulz?!) remixe. Hatalmas volt!
Nem sorolom tovább a számcímeket, get see™ nagy szettet tolt, ez a lényeg. Akit meg érdekel a zaj, úgyis hallgatni fogja november 6-án este a DI.fm-et. Amin viszont én mindig meglepődöm, hogy mennyire energikus figura ez az ember. A budapesti buli előtti este Londonban, azelőtti este pedig Macedóniában játszott, s még a ‘pesti bulira is annyi energiája maradt, hogy végigtombolta, -ugrálta, -tapsolta saját szettjét. Kész.
Schulz után Atish és Fairy, azaz a Poleposition (magunk között csak Paul Pozition 
) folytatta a veretést. Szettjük alatt Schulz lejött a tömegbe fotózkodni meg ilyenek. Én is beálltam a sorba, de ideje már nem maradt „rám”, viszont kedves volt, mikor meglátott a Markusos pólómban, rajta a saját aláírásával — odaintett 
és kacsintott egyet.
Már mikor épp távozni akartunk, Poleék szettje véget is ért, így hát semmiről nem maradtunk le.
Egyetlen negatívumként csupán azt tudom felhozni, hogy a szépen megtervezett jegyet nem lehetett megtartani, így aláíratni Markusszal se. Ezt picit sajnáltam. 
Röviden: Ritka tökéletes buli volt. Várjuk a BTC9-et!
* Technikai részletek geekeknek:
Markus egy 15 hüvelykes MacBook Pro számítógéppel rögzítette a Global DJ Broadcast World Tour budapesti adását. A gépen 10.5 Leopard oprendszer futott, melyet 3x, azaz háromszor (!) kellett újraindítani, mire felismerte a Focusrite Saffire típusú Firewireös külső hangkártyát (köszi Reb!), melyet Schulz eközben finoman de magabiztosan ütögetett. A felvételért az Ableton Live felelős. A közönség hangja a mikrofonokból és a szett a keverőből két külön sávra rögzítődött. Ja, és Schulznak saját maga a wallpaperje — nagy az egó.
A bejegyzésben látható fotókat köszönjük Balázsnak, a videót pedig Frenky87-nek.
Általában nem mozgatnak meg a sorozatok. Nem tud lekötni se egy Prison Break, se egy Lost. Na jó, a Dr. House az egyetlen kivétel. De csak eddig!
Mert most valami olyasmire találtam, hogy WOW! Ez a sorozat a Skins.
Az a BAFTA-nyertes brit sorozat, amit 2007 elején tűzött műsorára az angol E4 csatorna, s amiből ott már a 2. évad is lement.
Az a sorozat, amelyik műfaját tekintve ifjúsági dráma, s amelyik meglepően nyíltan tárgyal olyan témákat mint a homoszexualitás, alkohol, drogok, szex.
Az a sorozat, amit a Cool TV hamarosan Spanok címen fog sugározni.
Az a sorozat, amelyikben nem minden csaj szereplőnek szőke a haja, kék a szeme és formás a popsija, s amelyben a fiúk sem kigyúrt “hercegek”.
Az a sorozat, amelyben nincsenek naplementében a tengerparton szeretkezések. (Mégis van. Egy legalábbis. )
Az a sorozat, amiből megnézel 2 epizódot, és látni akarod majd az összeset.
Hát ez a Skins az én szememmel, így komoly 4 epizód megtekintése után. (Jajj, csak seedelnék többen, hogy lent lenne már az 5. rész! ) Azok szerint, akik már látták, még csak most jön a java. Húh.
Nem is kezdeném el most részletezni a szereplők jellemét, sem azt, hogy miért jó a sori, hisz ezt már oly sokan megtették a neten. A legjobb írás szerintem a Sorozatjunkie-é, azt mindenki kötelező jelleggel olvassa el! Aztán persze suexID is ódákat zengett róla, és Mefi is oda volt meg vissza:
A Skins egy mestermű, minden tekintetben az általam utóbbi időkben látott sorozatok legjobbjai közé tartozik, pedig nem robbannak benne autók, nincsen benne csúcstechnika, nem mentik meg a világot és nem Los Angelesben játszódik.
És akkor most videó:
Jelenleg a blog • netman • sk blog, video címke archívumát böngészed.
