Kedves Vadnyugat népe!
Amint a lenyugvó nap sugarai eltűnnek a vadnyugati horizont mögött, a Catch the Salon csapóajtai kinyílnak, s bevonulnak a városi dj-k, hogy a vadul villódzó petróleumlámpák tüzében megünnepeljék a januári polgárok születése napját.
Így kezdődött annak a bulinak a promóciós szövege, melyre 5 nagyszerű ember — névszerint Totya (19), Pepe (30), Lacknock (22), Michael Jast (23) és Atish (25) — szülinapját voltunk hivatottak elmenni megünnepelni.
És akkor a sztori: XT barátommal szombaton reggel (koleszos életérzés szerint hajnali 
) fél 10-kor találkoztunk. Majd a koliban ütöttük el az időt (ha minden jól megy, még ma egy podcastben megtudjátok, hogy mivel), este pedig irány a Ferenc körúti aluljáróban lévő Relay. Ott tali sokakkal, majd az irányt az ojjektum — ismertebb nevén Catch The Club — felé vettük. Egy kis sorbanállás következett, közben találkozás újabb ismerősökkel.
Belépve a klubba már Tebron játszott, warmup-nak tökéletes volt. Kis lazulós szettet tolt, semmi durvulás. Nyugiság. Az akkor és ott jól esett. Way Out West - Mindcircus (Gabriel & Dresden remix) természetesen nem maradhatott el. Ezt a számot nem tudom megunni. Nem mai zene, de hatalmas. Ezt hívja a szakirodalom ( ) örökzöldnek, azt hiszem. Külön köszönet érte Tebron Norbinak. 
Tebront a Poleposition duó követte, akik — ahogy azt Atish a fórumtopikban is írta — egyből feljebb tolták a BPM-et. 
“Tebron után nem bírtuk ki Fairyvel hogy ne pörgessük fel a tempót, sosem leszünk jó warmup dj-k, remélem azért elnézitek nekünk 
“. Nyugi Atish, elnézzük. 
Atish és Fairy barátainkban most sem csalódtunk, írtó jó zenéket toltak. Többek közt felcsendült a Three Drives On A Vinyl - Greece 2000 (Marcel Woods Mash-up remix), de volt Vast Vision pres. Mungo - Summer Blush is, aminek a kiállása egyszerűen gyönyörű. Ezt sem tudom megunni. Köszönet ezért a számért, srácok.
A duó után jött a Gyilkológép aka Lacknock. Hozta a formáját, szétmashup-olt majdnem mindent, kihasználta a 3 lejátszó előnyeit, és 3 órán keresztül nem hagyott minket pihenni. Csak jöttek a jobbnál jobb zenék, saját edit-ek, rég nem hallott jóféle zenék, mint pl. a Sun Goes Down (Sander van Doorn remix) vagy Paul van Dyk - Crush (ez utóbbi nem éppen Lacki style, de becsúszott és jó volt hallani ). Összesen 3 órán keresztül táncoltatott minket. Gyilkos volt!
Lacki szettje alatt érkezett meg egyébként a torta is (képet lásd lejjebb), ami egyrészt baromi finom és szép volt másrészt nagy örömet sikerült vele okozni az ünnepelteknek.
Aztán jött Pepe az “Ár júú treendi???” feliratú pólójában. 
A Magyar Paul van Dyk rajongói klub alapítója természetesen Paul van Dyk zenével kezdett. De hogy érdekesebb legyen a dolog, annak is a saját “mashup editjével”. A klasszikus For an Angel elejére rátolt egy kis Let Go vokált. Nagyon jól hangzott. Egy órát játszott a laptopjáról. Ezalatt volt Riff is (meglepődtem volna, ha nem játsza le ), meg persze az Anthem sem maradhatott el.
Pepe után Michael Jast vette át a pultot. Megjegyzem, ez már hajnali fél 5 körül történt. Az emberek többsége már elhagyta a klubot ekkora. Jast szettjéből 2 számnyit hallottam, azt is ülve. Nagyon korán volt már, és egy 3 órás Lacknock szett után nem egyszerű életben maradni.
A buli után irány vissza a koliba, alvás, délután este pedig hazavonatozás.
Hát ennyi lett volna “röviden” a buli története. Ezúton is gratuláció jár a szülinaposoknak és a DJ-knek (többségében e két csoport ugyanaz ). Nagyon jól éreztem magam.
