A(z) "tipp" címke archívuma

Gmail használata saját doménnel (and beyond)

A közelmúltban olvastam stro-B írását a Gmailre váltásról, s úgy döntöttem, én is végre meglépem. Már régóta gondolkodom a váltáson, de valahogy mindig visszatartott a tudat, hogy az egész levelezésemet annak a Googlenek a kezébe kell adjam, aki lassan már csak a cipőméretemet nem tudja. Végülis mindegy, felejtsük el ezeket egy pillanatra, és nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak, ha a Google szerverét szeretnénk használni, megtartva saját doménünket.

Az összes kettő darab megoldás közül a legkézenfekvőbb a Google Apps. Regisztrálod a megfelelő oldalon a doménedet, s máris használhatod az összes G-szolgáltatást a saját címeddel. Hátránya, hogy egyben új Google kontót is kapsz, tehát az ezelőtti accounthoz tartozó regisztrációidat (YouTube, Gmail, Analytics, FeedBurner stb.) buktad. (Valójában persze nem buktad, de mekkora macera már minden egyes alkalommal átjelentkezni, ha a Gmailből a YouTubera akarsz látogatni. A Gtalkról meg már inkább ne is beszéljünk.)

Számomra egyszerűbb volt a második — valójában bonyolultabb — megoldás, melyhez feltétel egy már meglévő Gmail cím. Íme a teendők:

Be kell jelentkezned a Gmail webes felületére. Settings menüpont, Accounts fül. Itt első lépésként add hozzá a saját mailcímedet a Send mail as részben lévő Add another email address you own linkre kattintva, majd kövesd az utasításokat. Ha ez végigfutott (és visszaigazoltad a Googlenek mailben, hogy tényleg tiéd a cím), a mailcím megjelenik a listában, ahol a make defaultra bökve máris alapértelmezetté teheted, ami annyit jelent, hogy ha legközelebb a Gmail webes felületéről emailt írsz, az az előbb megadott címről küldődik majd, nem a Gmail-esről.

A következő lépés a levelek fogadásának beállítása, tehát hogy a nem-Gmailes címedre küldött leveleidet is a Gmail kapja meg. Ebben ugyancsak az Accounts fül jelent megoldást, annak is Get mail from other accounts szelete. Kattints az Add a mail account you own linkre, a felugró ablakban pedig add meg a kért adatokat (POP3 szerver, felhasználói név, jelszó, port). Ha ügyesen csináltad, a listában meg kell jelennie az új email címnek.

Ezzel már el is érted, hogy az összes elektronikus leveled a Gmailhez érkezzen, s a kimenő leveleid is a „rendes” címeddel küldődjenek.

Miért is csináltuk mindezt? Miért éri meg a Google szerverein keresztülfuttatni a teljes levelezésedet? A válasz az IMAP. Az IMAP az a protokoll, melyen keresztül a levelek nem töltődnek le a levelező kliensbe (ahogyan POP3-on keresztül), csupán cache-eli azokat a porgram. Emellett visszajelzéseket is tud küldeni a szervernek, így ha pl. egy levelet elolvastál az asztali kliensedben, az visszaküldi ezt az infót a szervernek, s a levél ott is olvasottként jelenik meg. Ha pedig még egy iPhone-szerű harmadik eszköz is be van iktatva a rendszerbe, a mail ott is már olvasott státuszú lesz.

Pontosan ez az oka annak, hogy már régóta szeretnék megszabadulni a POP3 protokollon levelezéstől, s áttérni IMAP-re. Macerás az iPhone-on minden levelet újra olvasottnak jelölni és/vagy törölni. (Sajnos az ezelőtti webtárhely-szolgáltatómnál nem volt lehetőségem stabil IMAP protokollt használni, a jelenleginél meg valamiért vicces dolgokat produkál.)

Nézzük, hogyan állíthatod be asztali mailkliensedet, hogy az ne a Gmail-es, hanem a „másik” címedről küldje leveleidet, s mindezt IMAP protokollon keresztül tegye.

Elsőként a Gmail.com már ismerős Settingsjébe kell menni, annak is Forwarding and POP/IMAP fülére, s ott aktiválnod kell az IMAP protokollt.

Ha ez megvan, a Google elárulja, hogyan tudod beállítani kedvenc levelezőprogramodat az IMAP protokolljuk használatára. Miután ezzel is megvagy, egyszerűen csak írd át a kliensben a beállításoknál az emailcímedet a nem-Gmailesre (ezesetben csak a „másik” címmel tudsz majd levelet küldeni), vagy írd be a Gmailes cím mellé a nem-Gmaileset vesszővel elválasztva (és képes leszel küldéskor választani a címek közül), valahogy így:

Gratulálok!

Halk megjegyzés: Mivel az iPhone-os Mail beállításainál az emailcím mezőbe egyelőre nem tudunk vesszőt írni (mert a virtuális billentyűkön egész egyszerűen nem jelenik meg a karakter), ha pedig csak a nem-Gmailes címet írjuk be, nem működik, így szifonon a feladó emailcímének átírása felejtős. (Ez a 2.2.1-es iPhone firmware-ig igaz, későbbi verziókban változhat.)

Numerikus funkciók az új MacBook gépeken

Ezt a posztot igazából magamnak írom, de közzéteszem, hátha másnak is szüksége lesz rá.

Mikor tavaly nyáron az Apple kisebb ráncfelvarrásokat hajtott végre az akkori laptop családjain (még a pre-unibodys időkről beszélünk, ugye), implementálta beléjük a külső billentyűzetükről már ismert Exposé és Dashboard gombot, ill. az iTunes vezérlő gombokat. Ezzel egyidőben azonban — sajnálatos módon — lehagyta az Fn billentyű mögött finoman megbúvó numerikus funkciókat. Őszintén szólva, sosem használtam számok bevitelére azokat a billentyűket, mondhatnám, hogy nem hiányzik. Az igazság azonban az, hogy a numpadnek nem csak a számbillentyűk a része, ezért baromi egyszerű volt pl. csillagot (fn+P), perjelet (fn+Ö), pluszjelet (fn+-) és egyenlőségjelet (fn+Ü) is írni. A numpad kiiktatásával ezek is elvesztek.

Mióta pedig új gépem van, a probléma engem is érint. Leírom tehát ide, melyik numpades karaktert milyen billentyűkombinációval lehet „kiváltani” az új (numpad-mentes) gépeken.

Ha gyári magyar kiosztást használsz:

* Alt + Shift + ,
/ Shift + 6
+ Shift + 3
= Shift + 7

Ha Hungarian Prót:

* Alt + Shift + 8
/ Shift + 6
+ Shift + 3 vagy Alt + Shift + Ó
= Shift + 7

Fontos még megjegyezni, hogy a gyári magyar kiosztáson a billentyűkombinációk csak önmagukban állják meg a helyüket, más billentyűvel együtt nem. Pl. ha a TextEditben a szöveg méretét szeretnéd növelni (Cmd++), akkor elvileg ezt a Cmd+Shift+3-mal megteheted. A gyakorlatban azonban ez nem fog menni, már csak azért sem, mert ez a kombináció rendszer szinten a képernyőkép (screenshot) készítését végzi. Egy újabb érv a Hungarian Pro mellett.

Adobe szoftverek „Error 150:30” hibája adatköltöztetés után és a megoldás Mac-en

Mivel tegnaptól új gépem van, s abban egy új 300 gigás lemez, mindent át kellett költöztetnem a régi merevlemezről az újra. Szerencsére ezt a Mac nagyon kényelmessé teszi, egy Migration Assistant nevű programot kell csupán elindítani hozzá, ami minden Macen alapból fenn van, méghozzá az /Applications/Utilities könyvtárban.

Van azonban egy Adobe nevű cég, aki a termékeinek licenszelését elég szigorúan veszi. Olyannyira, hogy a migráció után azok nem hajlandóak elindulni, hiába másolódott át az összes ehhez szükséges fájl.

Megoldás: Egy új Finder ablakban keressük ki a /Library/Application Support/FLEXnet Publisher/Service mappát, és húzzuk ki a tartalmát a Desktopra. (Ne másoljuk! Helyezzük át!) Ha ez megvan, menjünk a /Library/Preferences/FLEXnet Publisher mappába, melyben lesz egy FLEXnet nevű könyvtár. Húzzuk ki őt is a Desktopra.

Zárjuk be az összes futó alkalmazást. Indítsuk el a Disk Utility-t (őt is a Utilities könyvtárban találjuk meg), az oldalsávban válasszuk ki a rendszerlemezt, majd klikk a Repair Disk Permissions gombra.

Ha ez is megvan, jöhet egy restart, ami után már a szoftverek készen állnak a használatra. (Ha minden rendben van, az asztalról természetesen törölhetjük az oda kirántott fájlokat.)

Köszönjük Adobe!

Csengőhang iPhone-ra. Hogyan is?

Tegnap stro-B fordult hozzám MSN-en ezzel a kérdéssel, s megígértem neki, hogy leírom, én hogyan csinálom. Íme tehát:

Első lépésben a kiválasztott zenét behúzom az Ableton Live nevű okos zenebuherátor programba, majd jól megvágom, ügyelve arra, hogy az iPhone csengőhang max. 40 másodperces lehet. (Természetesen bármilyen más zeneszerkesztő szoftver megfelel erre a célra.) A végeredményt WAV formátumba mentem, amit az iTunesba importálok.

Az iTunesban a muzsikát AAC formátumba konvertálom, majd az AAC formátumú (M4A kiterjesztésű) verziót kihúzom (drag-and-drop) a Desktopra. Az iTunesban lévő mindkét (WAV és AAC formátumú) fájlt törlöm, az asztalon lévőt pedig átnevezem fájlnév.m4r-re.

Az M4R fájlt visszahúzom (ismét drag-and-drop) az iTunesba, ahol az meg is jelenik a Ringtones szekcióban. Szinkronizálok egyet, s a cucc már rajta is van a telefonon.

Full disclaimer: Természetesen rengeteg más módja is van az iPhone-os csengőhangok elkészítésének (pl. az erre specializálósott programok vagy a GarageBand, ill. azt se felejtsük, hogy az iTunes Store-ban is vásárolhatunk csengőhangot), de a szerző e módszert használja, mert ez vállt be.

Tipp: A Parallels Desktop 4.0 “Command-W” hibájának javítása

Welcome screen of Parallels Desktop 4.0Négyes Parallelsre frissítettél és most megőrülsz, mert a Command(Alma)-W-t leütve nem a virtuális gép egy ablaka csukódik be (ahogy az történt a hármas verzióban, ill. történik a VMware Fusion 2.0-ban), hanem maga a Parallels?

Nyugi, van megoldás. Sőt. Kettő is.

Megteheted, hogy a szoftver Preferences-ének Keyboard & Mouse részében egyszerűen kikapcsolod az Enable Mac OS X system shortcuts opciót. Ezzel azonban többet ártasz, mint használsz, hisz’ így kapásból elvesztetted az olyan vonzó funkciókat, mint az Exposé, Spaces, Dashboard és az összes OS X által nyújtott billentyűparancsot. E opció kikapcsolásával, ha a virtuális Windowsban matatsz, nem fogod tudni elérni az OSX hasznos fícsöreit.

Jobban teszed tehát, ha ezt gyorsan el is felejted, és szépen hagyod bekapcsolva. Helyette menj a System Preferences-be, annak is Keyboard & Mouse paneljére. Válaszd a Keyboard Shortcuts fület, és a kis pluszjelre kattintva adj hozzá egy billentyűparancsot a következők alapján:

Ezzel megmondtad az OSX-nek, hogy a Parallels Desktop ablakát ne a Command-W-vel, hanem az általad definiált paranccsal zárja be, ami az esetemben a Control-Option-Shift-Command-W lett, hiszem ezt tuti, hogy soha a büdös életben nem fogom leütni még egyszer.

Most már úgy működik a dolog, ahogy az előző verzióban megszoktad. Picit hackish módszer, nem it just, de legalább works. :)

(forrás: StevenSacks.net)

Tipp: Színhelyesség Firefoxban is!

A Firefox a gördülékenyebb böngészés érdekében egyszerűen nem kezeli a képek színprofiljait. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én megőrülök ettől engem zavar. A képek gyakran fakóbbak, színtelenebbek emiatt.

Még szerencse, hogy van megoldás: Írjuk be a címsorba a bűvös about:config-ot, majd keressük ki a gfx.color_management.enabled elemet, aminek alapbeállítása false. Állítsuk át true-ra egy dupla kattintással, majd indítsuk újra a Rókát.