A(z) "szoftver" címke archívuma

Kedvenceim: iPhone szoftverek (1. rész)

Gaba, wyctim és bodzasfanta inspiráltak arra, hogy összeszedjem azon (3rd party) programok listáját, amiket szeretek vagy valamiért különlegesnek tartok, és az iPhone-onom csücsülnek. Lássuk.

Tweetie (2,39 €) — Nagyszerű Twitter kliens. Amikor megvásároltam, a legjobb volt. Sajnos azóta nem igazán frissült, a fejlesztő ugyanis már a 2.0-s verzión, illetve a nagy sikerre való tekintettel megjelentetett Tweetie for Mac frissítésein dolgozik keményen.

Birdfeed (3,99 €) — Újabb Twitter kliens, ami picit drága, de cserébe még nem is tetszik. :) Megvásároltam, mert mindenféle jókat hallottam róla, de nem vállt be. Mégis felsorolom a listában, mert újabban — bár nem tetszik annyira, mint a Tweetie — ezt használom, egyszerűen azért, mert cache-el (menti a már egyszer letöltött tweeteket; amit a Tweetie 1.x nem tud), és mert ilyenkor látszik, hogy mobilról írok (nem “from Tweetie”).

Ego (1,59 €) — Mindenféle webstatisztikai jóságok gyűjtőhelye. Egyszerű, nagyon mininál design, kb. egy lap az egész progi, ahol általad definiált sorrendben nézheted meg a Mint, Google Analytics, Feedburner, Squarespace statisztikáidat, Twitter követőid számát, és honlapjaid PageRankjeit.

Instapaper Pro (3,99 €) — Az Instapapert, bár nem új szolgáltatás, csak nem rég fedeztem fel magamnak. Dióhéjban arra jó, hogy listát készítesz a “majd-elolvasom-ha-lesz-rá-időm” cikkekből, amiket aztán majd elolvasol, ha lesz időd. :D Na de hogyan olvasod? Olvashatod a géped előtt ülve a böngésződből is, de megteheted a vonaton/buszon/repülőn ülve is a szifonodon. A szolgáltatás ingyenes, és mobilra optimalizált webfelülete is van, de mi van, ha offline is élvezni szeretnéd a tartalmat? Ehhez érhető el iPhone-ra az ingyenes Instapaper Free, ami csak alap featúrákat tud, és a mindent tudó Instapaper Pro, amivel többek közt a telefon előre-hátra döntésével is lehet scrollozni. (How cool is that?!)

Rolando (4,99 €) — Sikerjáték, méghozzá nem is kicsit jó. Teljes mértékben kihasználja a telefon képességeit, és lenyűgöző grafikája van. (Lásd angelday videóját.) Ha jól emlékszem, annak idején én ingyenesen jutottam hozzá valami akció keretén belül, pedig teljes áron 10 dolcsiért vesztegették. Később aztán megjelent a Ronaldo 2, így az első verzió ára visszaesett. Kevés időm van játszani, de ha egyszer végigviszem, egész biztosan megvásárolom majd a második kiadást is. Nagyon szeretem. (Lite verzió is elérhető azoknak, akik ingyen ki akarják próbálni.)

Five Free (ingyenes) — Ötödölő. Ennyi, nem több, mégis ez az iPhone-omon legtöbbször elindított játék. Este az ágyban lefekvés előtt unatkozom, lejátszom egy pár kört. :) És a legszebb, hogy ingyenes app.

Toki Tori (3,99 €) — Ezt a játékot gabánál láttam, s annyira megtetszett, hogy megvettem. Kis csirkénket kell irányítgatni, és összeszedni vele még ki nem kelt testvéreit (gyk: tojásaikat), amihez néhány eszköz, és a józan eszünk áll rendelkezésre. Az első 3-4 pálya nagyon egyszerű, aztán egyre több gondolkodást igényel. Nagyon szeretem, hogy nem csak úgy “folyik” a játék (mint a Rolandóban, amit meg BTW pont ezért szeretek :D ), hanem gondolkodni kell egy-egy pálya végigvitelén. Ha ki szeretnéd próbálni, van ingyenes Toki Tori Lite is.

Természetesen ez csak töredéke a telefonomon lévő programoknak, a többiről majd később.

The Hit List

Megmondom az őszintét, jópárszor nekifutottam már ennek a GTD dolognak. Elszántam magam. Igenis, írni fogom a teendőimet, és majd kihúzom, ha kész, és szem előtt lesz, és csinálni fogom. Rend a lelke!

Aztán ahogy sorban próbáltam ki a progikat, rájöttem, egyik sem az én világom. Vagy túl bonyolult, vagy túl egyszerű, vagy csak simán leszarom a dolgot, mert a szoftver nem ösztönöz arra, hogy csináljam, hogy írjam a napi teendőimet. Már a rendszerbe is bele szoktam bonyolódni. Legyen egy Inbox, ahova a napi gyors-meg-kell-csinálni dolgokat írod (kivéve ugye azokat, amiket azonnal megteszel), legyen egy Someday, amiket majd egyszer, egy ilyen, meg egy olyan, meg amolyan is kell. ÁÁÁH!

De az igazság az, hogy (de-vel nem kezdünk mondatot, meg az, hogy) ha nem írom fel a teendőimet, egyszerűen elfelejtem azokat. Ha nem figyelmeztet semmi, hogy HÉ, elfelejtem. Egyszerűen leszarom. Elveszek a napi googlereader-twitter-facebook-webkettő rengetegben, s nem tudom magam kontrollálni. A nap végén ilyenkor összegzem, mit is csináltam ma, s megállapítom: semmi értelmeset.

Ezért hát kell valami, ami ösztönöz, ami megmondja a tutit, mikor mi merre hány méter. Nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett GTD cucc kell. Nem más(ok) által megírt elméletek alapján akarok tenni dolgokat, hanem úgy, hogy az nekem jó legyen. A mai napig keresem a tökéletes megoldást erre. Lehet, nem is szoftver kell hozzá? Nem tudom. De ha szoftver kell, akkor — jelentem — egy nagyon komoly versenyzőre épp tegnap tettem szert a MacHeist csomagban.

A múltkor már írtam zenerendszerezési és -értékelési szokásaimról, s a bejegyzésben egy I Love Stars nevű kis appot is megemlítettem. Andy Kim, ennek a kis szoftvernek a fejlesztője döntött úgy, hogy elkészíti a saját ízlésének megfelelő GTD appot. Így született meg a The Hit List.

Soha nem voltam oda még GTD szoftverért ennyire, de ez valamiért azonnal megfogott. Tetszik, hogy bár rengeteg mindent tud, nem kényszeríti rám a dolgokat. Egy egyszerű jegyzettömb kinézetű, mégis grafikailag nyálcsurgatósan-aprólékos kidolgozottságú szoftver. iLike it kategóriás — mondaná Reb.

Néhány featúra a teljesség teljes igénye nélkül: tab nézet; billentyűkombóra bárhonnan előhívható Quick Entry ablak a gyors taskfelvételre; iCal sync; hamarosan iPhone app; kétféle (!) tagelési módszer; task-archiválás; kártyanézet (hogy tudj csak az adott feladatra koncentrálni); dockikonra fájlt vagy linket húzva az bekerül feladatnak mint “Look at …” (természetesen shortcuttal a fájlra/linkre); ismétlődő feladatok zseniális kezelése; időzítő (hogy tudd, mennyi ideje csinálod, amit csinálsz/mennyi időd van még hátra); és még sorolhatnám…

Nem mondom, hogy megtaláltam A szoftvert, de néhány napja elégedetten használom, s nem hogy nem zavar, de kifejezetten ösztönöz. Ennyi idő alatt a többi ilyen szoftvert már rég el szoktam feledni.

Zeneértékelés

Kobak írásán felbuzdulva tegnap este elkezdtem használni az I Love Stars nevű programocskát és egyben kinulláztam az iTunes zenegyűjteményem csillagozásait (értsd: az összes eddig értékelt zenémtől elvettem az összes csillagát) és elkezdtem teljesen elölről. A lényegi dolog itt az, hogy egy előre pontosan meghatározott, egyértelmű rendszert építsünk fel a csillagozásra. Mert ugye mi dönti el egy számról, hogy 3 vagy 4 csillagos? Nem elég a hasracsapás, pontos leírás kell, ami szerint bármikor azonnal behatárolható egy adott zene minősége.

Természetesen az emberi tényező nem hanyagolható el, azaz

  • mindenkinek más tetszik (de mivel ez most rólam szól, csak én vagyok az érdekes :) ),
  • az aktuális hangulattól is sok minden függ (pl. a Pearl Jam nevű banda Black című számát lehet, hogy most csak 3-asra értékelném, de mikor valamiért szomorúbb vagyok 5-ös lenne),
  • idővel minden változik (emlékszem, egy éve mennyire nem tetszett a Rank 1 duó és Jochen Miller közös nótája, az And Then…, de ma már bejön),

de mikor értékelünk, próbáljunk a lehető legszubjektívebbek maradni. Gondoljunk bele, szeretni fogjuk-e egy év múlva is mondjuk a No More Alone-t? Ha a válasz igen, 5 csillag. Ha nem, akkor legjobb esetben is csak 4 csillagot kaphat.

Íme az én kis értékelő listám:


Nem kapnak csillagot a még meg nem hallgatott zenék, a „majd egyszer be kell csillagozni” zenék, a live- vagy stúdiómixek, rádióműsorok, podcastek és a mixalbumok. (Bármennyire is jó lehet egy ASOT vagy egy GDJB, nem adok neki csillagot. Csak mert.)


Egy csillagot kapnak azok a zenék, melyeket nem szívesen hallgatok meg (vagy csak nagyonnagyonnagyon ritkán kapok rájuk kedvet), de egy jó album részei, és kitörölni nincs szívem őket. Ilyen általában akkor fordul elő, ha csak egy, nagyonmaximum kettő ilyen szám van egy albumon. Ha az album fele hallgathatatlan, a szar zenék mennek a kukába, és nem érdekel, hogy nem lesz teljes a kollekció.
(Néhány példa: Armin van Buuren & Sean Tyas - Intricacy, Paul van Dyk feat. Jessica Sutta - White Lies)


A legnehezebb kategória. Nehéz megmondani ugyanis, mi az, ami már nem olyan rossz, ugyanakkor még nagyon messze van a tökéletestől. Ebben a kategóriában van a legkevesebb zeném, már csak azért is, mert — ha csak nem egy nagyon jó album részei, — a rossz zenéket törlöm. Általában úgy szoktam jellemezni az ide tartozó számokat, hogy „egész jó, de nem fogott meg”.
(Néhány példa: Paul van Dyk - In Between, Sander van Doorn - Dozer)


„Ez jó szám!” Ha csak ennyit mondok egy zenére, nem többet, valószínűleg ebbe a csoportba tartozik. Jól felépített, kellemes számok vannak itt, amelyek annyira azért nem férkőztek közel a szívemhez, mint néhány társuk, de semmiképpen sem törölnivaló kategória. Néha jó meg-meghallgatni őket.
(Néhány példa: Armin van Buuren & DJ Shah feat. Chris Jones - Going Wrong, Markus Schulz - Spilled Cranberries, Ronski Speed - Overfloat)


Nagy zenék. Nagyon tetszenek, de nem biztos, hogy örökké imádni fogom őket. A csillagozás pillanatában mindenesetre nagyon bejönnek. (A legjobbjai később 5 csillagossá is előléphetnek.) Ebben a kategóriában van a legtöbb zeném.
(Néhány példa: Wippenberg - Chakalaka, Tritonal feat. Cristina Soto - Walk With Me, Markus Schulz feat. Anita Kelsey - On A Wave, Moonbeam & Tyler Michaud feat. Fisher - Love Never Dies)


Zseniális, örökzöld darabok, amiket nem lehet megunni.
(Néhány példa: BT - Mercury and Solace, Above and Beyond - Good For Me, Markus Schulz - Without You Near, Armin van Buuren feat. Ray Wilson - Yet Another Day)

Ha pedig ezek után még mindig akad olyan zene, ami valamiért két kategória között kell hogy kapjon helyet, az I Love Stars-szal félcsillagokat is oszthatok.

Adobe szoftverek „Error 150:30” hibája adatköltöztetés után és a megoldás Mac-en

Mivel tegnaptól új gépem van, s abban egy új 300 gigás lemez, mindent át kellett költöztetnem a régi merevlemezről az újra. Szerencsére ezt a Mac nagyon kényelmessé teszi, egy Migration Assistant nevű programot kell csupán elindítani hozzá, ami minden Macen alapból fenn van, méghozzá az /Applications/Utilities könyvtárban.

Van azonban egy Adobe nevű cég, aki a termékeinek licenszelését elég szigorúan veszi. Olyannyira, hogy a migráció után azok nem hajlandóak elindulni, hiába másolódott át az összes ehhez szükséges fájl.

Megoldás: Egy új Finder ablakban keressük ki a /Library/Application Support/FLEXnet Publisher/Service mappát, és húzzuk ki a tartalmát a Desktopra. (Ne másoljuk! Helyezzük át!) Ha ez megvan, menjünk a /Library/Preferences/FLEXnet Publisher mappába, melyben lesz egy FLEXnet nevű könyvtár. Húzzuk ki őt is a Desktopra.

Zárjuk be az összes futó alkalmazást. Indítsuk el a Disk Utility-t (őt is a Utilities könyvtárban találjuk meg), az oldalsávban válasszuk ki a rendszerlemezt, majd klikk a Repair Disk Permissions gombra.

Ha ez is megvan, jöhet egy restart, ami után már a szoftverek készen állnak a használatra. (Ha minden rendben van, az asztalról természetesen törölhetjük az oda kirántott fájlokat.)

Köszönjük Adobe!

Csengőhang iPhone-ra. Hogyan is?

Tegnap stro-B fordult hozzám MSN-en ezzel a kérdéssel, s megígértem neki, hogy leírom, én hogyan csinálom. Íme tehát:

Első lépésben a kiválasztott zenét behúzom az Ableton Live nevű okos zenebuherátor programba, majd jól megvágom, ügyelve arra, hogy az iPhone csengőhang max. 40 másodperces lehet. (Természetesen bármilyen más zeneszerkesztő szoftver megfelel erre a célra.) A végeredményt WAV formátumba mentem, amit az iTunesba importálok.

Az iTunesban a muzsikát AAC formátumba konvertálom, majd az AAC formátumú (M4A kiterjesztésű) verziót kihúzom (drag-and-drop) a Desktopra. Az iTunesban lévő mindkét (WAV és AAC formátumú) fájlt törlöm, az asztalon lévőt pedig átnevezem fájlnév.m4r-re.

Az M4R fájlt visszahúzom (ismét drag-and-drop) az iTunesba, ahol az meg is jelenik a Ringtones szekcióban. Szinkronizálok egyet, s a cucc már rajta is van a telefonon.

Full disclaimer: Természetesen rengeteg más módja is van az iPhone-os csengőhangok elkészítésének (pl. az erre specializálósott programok vagy a GarageBand, ill. azt se felejtsük, hogy az iTunes Store-ban is vásárolhatunk csengőhangot), de a szerző e módszert használja, mert ez vállt be.

Tipp: A Parallels Desktop 4.0 “Command-W” hibájának javítása

Welcome screen of Parallels Desktop 4.0Négyes Parallelsre frissítettél és most megőrülsz, mert a Command(Alma)-W-t leütve nem a virtuális gép egy ablaka csukódik be (ahogy az történt a hármas verzióban, ill. történik a VMware Fusion 2.0-ban), hanem maga a Parallels?

Nyugi, van megoldás. Sőt. Kettő is.

Megteheted, hogy a szoftver Preferences-ének Keyboard & Mouse részében egyszerűen kikapcsolod az Enable Mac OS X system shortcuts opciót. Ezzel azonban többet ártasz, mint használsz, hisz’ így kapásból elvesztetted az olyan vonzó funkciókat, mint az Exposé, Spaces, Dashboard és az összes OS X által nyújtott billentyűparancsot. E opció kikapcsolásával, ha a virtuális Windowsban matatsz, nem fogod tudni elérni az OSX hasznos fícsöreit.

Jobban teszed tehát, ha ezt gyorsan el is felejted, és szépen hagyod bekapcsolva. Helyette menj a System Preferences-be, annak is Keyboard & Mouse paneljére. Válaszd a Keyboard Shortcuts fület, és a kis pluszjelre kattintva adj hozzá egy billentyűparancsot a következők alapján:

Ezzel megmondtad az OSX-nek, hogy a Parallels Desktop ablakát ne a Command-W-vel, hanem az általad definiált paranccsal zárja be, ami az esetemben a Control-Option-Shift-Command-W lett, hiszem ezt tuti, hogy soha a büdös életben nem fogom leütni még egyszer.

Most már úgy működik a dolog, ahogy az előző verzióban megszoktad. Picit hackish módszer, nem it just, de legalább works. :)

(forrás: StevenSacks.net)

Cards (iPhone szoftver)

Mióta iPhone user vagyok, keresem azt progit, amivel kiválthatnám a Sony Ericsson telefonok (számomra) killer appjét, a Code memo-t.
Idővel annyi hitel- és bankkártyám gyülemlett fel (de sajnos csak kártya, pénz nem :) ), hogy már nem bírom megjegyezni a PIN kódokat. Sőt, van hogy a netről gyorsba’ kell rendelni valamit, de épp nincs nálam a VISA, így nem tudom az ellenőrző kódot, a kártyaszámot, semmit.

Nah, ezt a problémát oldja meg Michele Balistreri ingyenes iPhone programja, a Cards.

Az app korlátlan mennyiségű kártya adatait tudja tárolni, s mindezt 256 bites kódolásban teszi. Egy kártyához megadható a neve, a típusa (bank- vagy hitelkártya), a száma, érvényessége, hitelkártya esetén a hátulján található háromjegyű ellenőrzőkód, s természetesen a PIN kódja(i). (Továbbá olyan dolgok is, mint a bank ügyfélszolgálatának telefonszáma, weboldala, ilyesmik…)

Ahogyan azt már az ilyen progiktól megszokhattuk, ezekhez az adatokhoz csak egy fő jelszó (ún. “master password”) megadása után férhetünk hozzá, a PIN és ellenőrzőkódokat azonban akkor sem mutatja meg alapból. Azok megtekintéséhez rajta kell tartanunk a kódot helyettesítő csillagokon az ujjunkat, ezzel akadályozva meg azt, hogy valaki csak úgy véletlenül rápillantson, s meglássa a kódot mondjuk az ATM automata előtt ácsorogva. Micsoda zseniális ötlet!

Ajánlom mindenkinek, akinek 2-nél több kártyája van, s szeretné az adatait biztonságosan magánál tartani.

És akkor most már véglegesen búcsút mondhatok a Sony Ericssonnak:

Közkívánatra: iPhone szoftver frissítés 2.0-ra PwnageTool-lal

Vinczepetya kérte, írjam le, hogyan csináltam. Íme:

Még mielőtt nekikezdenénk, nyissuk meg az iTunes-t, csatlakoztassuk a telót a géphez, majd jobbklikk az iPhone-unk nevére az oldalsávban (sidebar), és válasszuk a Back Up opciót.

Töltsük le a PwnageTool legújabb verzióját (e bejegyzés írásakor ez a 2.0.1) az iPhone Dev Team honlapjáról vagy blogjáról, majd húzzuk az Applications mappába.

Indítsuk el az iTunest. (Csatlakoztassuk a telót a géphez, ha még nem tettük meg eddig.) Az iTunes figyelmeztetni fog, hogy van új frissítés, aminek verziószáma 2.0, s megkérdezi, mit akarunk csinálni. Válasszuk a Download Only opciót.

Az iTunes elkezdi tölteni, s ha kész, a ~/Library/iTunes/iPhone Software Updates (vagyis a /Users/NEVED/Library/iTunes/iPhone Software Updates) mappában megtaláljuk. Húzzuk ki onnan a Desktop-ra.

Töltsük le ezt a fájlt, ami a két bootloadert tartalmazza. Tömörítsük ki a Desktop-ra.

Nyissuk meg az előbb telepített PwnageTool-t. Járjuk el a program utasításai szerint.
Ha már előzőleg pwnoltuk a telónkat (én igen), akkor itt már csak az egyedi firmware létrehozása fog megtörténni. Ha nem, akkor majd a progi kéri, hogy tegyük a telefonunkat Recovery módba (szép animált ábrával meg is mutatja, hogyan kell azt :) ), ő meg elszórakozik vele egy kicsit. A folyamat közben a program majd keresni fog a firmware és a két bootloader fájl után. Ha nem találja, adjuk meg neki manuálisan a fájlok elérési helyeit (ami a Desktop, ugye).

A PwnageTool egy iPhone1,1_2.0_5A347_Custom_Restore.ipsw nevű fájlt outputol majd a Desktopunkra. Menjünk az iTunes-ba, tegyük Recovery módba a telót (ismét), s nyomjuk le az Option (Alt) billentyűt miközben kattintunk az iPhone Summary paneljének Restore gombján. Tallózzuk ki (szép windózos szóhasználattal élve :) ) az előbb kreált custom firmware fájlt. Az iTunes kb. 5 percig elszórakozik ezzel.

Ezután a telón megjelenik a BootNeuter program, ami unlockolja a telót, meg elvégez még egyéb dolgokat, majd — ha csak nem állítottuk át ezt az opciót — törli saját magát. iPhone-unk egy restart után készen áll a használatra.

Vegyük le a kábelről/ki a dokkból, majd csatlakoztassuk újra. Az iTunes figyelmeztet majd, hogy van egy biztonsági mentésünk egy másik iPhone-ról. Válasszuk a Restore from the backup of: TELEFONNEVE opciót, és bízzuk a többi dolgot az iTunes-ra.

Gratula, frissítetted a telefonod szoftverét! :)

Bónusz: ezután nekem az iTunes egy ilyet dobott ki:

Letöltöttem, 2 másodperc alatt telepítette, és lett egy ilyen — a fontos szolgáltatások telefonszámait összegyűjtő — Settings » Phone » SZOLGÁLTATÓNEVE Services menüpontom:

Gondolom ilyet csak az kap majd, aki a támogatott szolgáltatók valamelyikénél van. Magyarországom ez ugye a T-Mobile. Szlovákiában a T-Mobile mellett az Orange is.

Hello World.app

Gyerekek, elkészítettem életem első Mac OS X alkalmazását. :)

(hatásszünet)

Azért is nagy dolog ez, mert kb. 0 tapasztalatom van e téren, 0x olvastam el valamit is az Objective C-ről, és mindössze 3 cikket futottam át az AppleDev.hu-n, majd feltelepítettem az Xcode-ot, és elkezdtem hülyéskedni benne. Hihetetlen, mennyire egyszerű összedrag&dropolni a programunk kinézetét. Ez számomra — aki abban nőtt fel, hogy a programozás csak és kizárólag hosszú sorok egymás utánni beütése — teljesen új élmény. :) Abszolút kellemes tehát ez az Xcode, az Interface Builder és még ez a Dashcode is.

És akkor a programomról is egy kicsit: Semmi komolyra ne tessék számítani. Mindössze egy kis ablakot fabrikáltam, amin egy gomb található. Az a gomb pedig csinál valamit. De nem mondom meg mit. :)
Ezen felül átírtam a menüsort is (csak mert miért ne), érdemes oda is fel/bekukkantani. :)

És akkor a kötelezők:

Rendszerkövetelmény: Mac OS X 10.2 or later :)
Verziószám: 1.0
Típus: Freeware
Az alkalmazás ikonját egy full ingyenes ikonkészletből loptam.

LETÖLTÉS

MacUpdate Promo Bundle

Megvettem végre!

Akinek új lenne: a MacUpdate egy új promó csomaggal rukkolt elő nemrég, melyben 10 Mac-es szoftver kapott helyett, többekközt olyanok mint a Hazel, Typinator és — ami a legnagyobb, leghíresebb, legmeghatározóbb, leg… — a Parallels Desktop. A bundle összértéke több mint 485 dollár (értsd: ha külön-külön szeretnéd megvásárolni ezeket a programokat, ennyibe kerülne), de most az egész csomag csupán 64,99 dolcsiért a Tiéd lehet.

Tovább megyek: ha csak és kizárólag a Parallels Desktop érdekel, akkor is érdemes megvenned a csomagot, mert a Desktop külön 79,99 dollár, a szoftvercsomag pedig 15 dollárral olcsóbb. :)

Ha érdekel a dolog, az akció honlapján találhatsz még információkat, videót és leírásokat az egyes app-okról. Ne feledd, már csak 4 napig tart az akció.

És akkor álljon itt egy kép a Parallels-em About ablakjáról: