avagy egy Apple, design és trance orientált blog Peti mindennapjairól :)
Ha van egy fehér laptopod, ne használd azt az ágyban. Főleg akkor ne, ha a takaród mondjuk piros. Egy idő után elkezd a géped alja (majd a kezed nyomán a többi része is) pirosodni, s már csak a radír segít.
Én szóltam. 
A szerző a fenti sorokat saját tapasztalata alapján írta.
Az van skacok, hogy ma nekiestem annak, amibe az ős Mac-esek most majd beleborzongnak jól: Windows-t szerettem volna feltelepíteni a MacBook-ra, mégpedig Boot Camp-pel, ami az Apple hivatalos, erre a célre szolgáló szoftvere.
Hát nem jött össze. Olyan szinten nem, hogy particionálás közben egy Kernel Panic-kal “ajándékozott” meg a gép. Isteni. Aztán mikor — egy restart után — újra neki akartam esni a Boot Camp assistent izének, akkor ő ezt nem igazán engedte, mondván nem okés a lemez, toljak végig rajta egy repairt.
Nah ilyenkor jön az, ami már nagyon nem az egyszerű “ó-hát-ezt-az-oprendszert-a-nagymamám-is-elkezeli” kategória, de sebaj, nem torpantam meg. Leopard telepitőlemez berak, arról Disk Utility elindít, ott Repair Disk végigfuttat, és sálala, jó is a merevlemez… Éééés kezdődhet előlről a Boot Camp konfigolása.
Kitaláljátok, mi lett a sorsa a dolognak? Naná, hogy ismét a szép “You need to restart your computer blablabla” szöveg várt. A MacBook-om életében ez háromszor fordult eddig elő, abból kettő ma volt így szépen egymás után, amikoris Windows-t szerettem volna feltenni rá. (Tudom, nem a Windows tehet róla.)
Úgyhogy most itt tartok. Ezzel már azt hiszem nem vesződök többet. Holnap megoldom a dolgot Parallels-szel, és a Boot Camp (meg a gyártója is) bekaphatja.
Egyébiránt e poszt első fele Windows környezetben íródott (hujujujjj!), anyám PC-jén, de Safari 3.1 (!!!) böngészőn. 
Testtartásom most ugyanolyan, mint tegnap, csak épp a kényelmesebb székben ülök, és a (80-as évek formavilágát idéző) fotelben vannak a lábaim, közben Polepositionék új rádióműsorának első adása szól (nagyon fincsi!); tegnap déltől nem aludtam, fáradt vagyok, holnap korán kelek. És feltolom a Parallels-t. Csakazértis.
Nyugodalmas joccakát.
Egyik havernál voltam, nevezzük Attilának. Egy lassan 3 éves AMD Sempron 1,6 GHz procival, 80 giga winyóval és 192 megabájt rammal (!) felszerelt gépe van nekije. A többi adat nem érdekes. A megvételkor volt feldobva rá egy iKszpé, azóta az van volt. Képzelheted, milyen lehet egy XP (és úgy egyáltalán egy Windows) 3 év használat után. Pontosan olyan, amilyennek képzeled. Negyed óra, míg a Skype + MSN kombó elindul, és hasonló finomságok.
Első nap:
Tegnapelőtt megkért, hogy segítsek neki — mert nem vágja a témát — feltenni, újratelepíteni a Windows-t.
Igen ám, de nekem nem volt semmilyen külső adattároló egységem, amire az adatait átmenthettük volna. Egy MyBook van, de a HFS+ fájlrendszerrel asszem sokra nem megy a redmondi ördög. Úgyhogy azt találtam ki (segített benne XT 
), hogy a PC-ben lévő 300 gigás SATA lemezt (amin két partíció vagyon, egyik üres) fogom elvinni hozzá, és majd szépen megoldjuk a dolgot.
Itt jött a következő bibi: mint kiderült, a gépe nem támogatja a SATA lemezeket. Erre Pathó Bálint kolléga (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bejelentsem: ő egy MacBook Pro vásárlásán gondolkodik ) azt az ötletet adta, hogy próbáljuk meg feltelepíteni a SATA driver-t floppyról és a Win telepítőlemezről. Persze ez már fel volt. Király.
Második nap:
Nem maradt más hátra, mint elhozni hozzánk az ő 80 gigás (P)ATA lemezét, és itt átmásolni a dolgokat. Hoppá, áljunk meg egy pillanatra, ez így túl egyszerű, nemde? Hát persze.
Az történt ugyanis, hogy elhoztuk a cuccot, de nem tudtunk másolni, mert védve voltak a könyvtárak. Király. Mehettünk vissza hozzájuk, egy órán keresztül szüttyögött a gép a hozzáférési biszbaszok állítgatásával, mire csak-csak kész lett.
Fel hozzánk, minden bemásol, vissza hozzájuk, XP telepít (“Izgalmas új külső” screen sokszori megtekintése, melynek szövegét ha éjjel 2-kor felrángattok az ágyból, akkor is elszavalom), vissza hozzánk, adatok visszamásol, vissza hozzájuk, winyó visszaszerel, winamp és hasonlók telepítése. Nagyon leegyszerűsítve ennyi a sztori. Két darab félnapot vett el az életemből, és Attila életéből is.
Mi ebből a tanulság? Jól jegyezd meg: az, hogy feltepítettél már X gépre Y mennyiségű Windows-ot, nem jelenti azt, hogy nem tud megszopatni.
Ja, tök más:
Plastikjózsi megvette a JézusFónját. Hivatalos átvétel (és rengeteg geek téma, megfűszerezve egy kis nörd “tánccal”) @ Plastiknation 4. Irigylem a srácot egy icipicit, na.
Tegnap beadtam a kérelmet passzív félév iránt. A 2. félévben tehát — bár a BMF diákja leszek — dolgozni fogok. Terveim vannak, de még egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz minden, ahogy most gondolom. Meglátjuk. Most úgy vélem, szeptembertől újult erővel folytatom a sulit, és megpróbálom összeszedni azokat a krediteket, amiket össze kell szedni. Persze lehet, hogy nem ebben a suliban folytatom majd a tanulmányaimat. Nem tudom.
Összesen 3 választási lehetőségem volt:
Ez utóbbi tűnt/tűnik jelenleg a legésszerűbb megoldásnak. Zoli szobatársam is hasonlóképpen tesz. De nem csak ő. Ma mikor bementem a TO-ra beadni a kérelmet, megpillantottam egyik “TO-s néni” gépe mellett egy szép nagy kupac Leckekönyvet, mindegyikhez hozzá volt csatolva a kérelem… Szép számmal mennek passzív félévre…
Persze már jelentkezéskor tudtam, hogy nem egyszerű iskola, de nem gondoltam volna, hogy ilyen húzós… (Bővebben az előző sulis posztomban.)
Mindenesetre majd utánna kell járni pár dolognak, pl. hogy kapok-e a TO-n igazolást arról, hogy az iskola diákja vagyok (édesanyám munkahelyére mindenképp kellene) meg ilyesmik. Remélem kapok.
Nem vagyok elkeseredve Egy kicsit el vagyok keseredve, nem így képzeltem, de bízom benne, hogy lesz még belőlem azért valami… Elvégre egyetem/főiskola nélkül is ember az ember. Nem egy embert ismerek, akinek nincs diplomája és sokra vitte.
És akkor a végére egy kis mosolyt fakasztó dolog: az egyik TO-s néni megismert, és a “Ön az a hallgató, aki a szüleivel volt itt beiratkozni Szlovákiából” szavakat intézte felém. Egy igenlő választ adtam, s elmosolyodtam, majd viszont látást kívánva becsuktam az ajtót magam mogött. Mikre nem emlékeznek…
update: Ezt a posztot eredetileg a vonaton hazafele írtam, de még mielőtt kiszabmitteltem volna, édesanyámmal eldumáltam erről a dologról, és arra jutottam, meg kéne próbálni ezt a GDF-et. Úgyhogy most ott tartok, hogy körbeérdeklődök az ismerősöknél, barátoknál, aztán döntök (február 15-ig). Stay tuned.
A következő sorokban erős Microsoft-ot kritizáló mondatok, szavak és szókapcsolatok fordulhatnak elő. Sz’al ha a Microsoft embere vagy, vagy megrögzötten hiszed, hogy a Windows a legkirályabb oprendszer, — saját magad érdekében — most tűnj el erről az oldalról! (Mondjuk ide.) Köszönöm.
Ha jelentkezel a BMF-re (de szerintem más suliknál is így van) és még fel is vesznek , ingyen tölthetsz le mindenféle Microsoft-os progikat, Windows XP-t, Vistát, Office-t, Visual Studio-t, hasonló dolgokat legálisan. Ez baromi szép, baromi jó, de van egy adott szituáció, amikor lopni kell ahhoz, hogy ez működjön.
Ahhoz, hogy megértsük, miért is mondom ezt, előbb tisztában kell lenni azzal, hogy’ műxik ez technikailag: Fogod magad, felmész a — hosszú, bonyolult és béna cím jön — msdn60.e-academy.com/bna_aii szájtra, majd regisztrálsz a sulitól kapott cuccokkal, bejelentkezel, és ráböksz arra, hogy “Software”. Eléd tárul a választék: oprendszerek, fejlesztői eszközök, irodai csomagok stb. alá Microsoft. Amikor kiválasztasz egy adott szoftvert, felkínálja a davnlód lehetőségét. Azonnal klikk… és ami az érdekes: letölt egy downloader_of_Szoftver_Neve.exe-t, amit elindítva tudjuk majd letölteni magát az alkalmazást.
És most jön az, ami velem megesett szeptemberben:
Tegyük fel, hogy most vettünk egy Mac-et és mivel a suliban C# (ejtsd: szísáárp) nyelven kell programozni, gondoljuk, letöltjük a Windows-ot, hisz’ itt a nagy lehetőség. Ingyen van és legális, jöjjön lefele. Klikk a davnlódra, és amikor meglátjuk, hogy mi is az, ami töltődik, először nem tudjuk, sírjunk, vagy nevessünk. Aztán végül az arany középutat választjuk és elkezdjük szidni a mocskos anyjukat a redmondiaknak (no, nem az egész városnak).
A teljesség kedvéért: az exe kiterjesztésű fájlok CSAK Windows környezetben futnak el. (Tudom, Linuxra van valami megoldás, de épeszű ember nem degradálja le a jól működő és vírusmentes rendszerét.)
Na jó, akkor csaljunk. Máshogy nem megy. Microsoft-éknál csak úgy lehet legálisan letölteni Windows-t, hogy azt Windows-on teszed. De — kérdem én — ha valakinek már fenn van a gépén az a szutyok, akkor miért szedje le mégegyszer? Soha nem fogom megérteni. Mindegy.
Továbblépünk. Warez windóz felrak (honnan lehet ilyet szerezni? 3 másodpercnyi guglizás kell hozzá ), ingyen windóz letölt, CD-re kiír, warez windóz letöröl, legál windóz felrak. Örül. Nem, nem örül. Nagyon nem örül.
Így megy ez Microsoft-éknál. I’m lovin’ it.
Mindezt annak kapcsán írtam le, hogy 1) megtörtént eset, 2) eszembejutott, hogy esedékes lesz egy Leopard install a hétvégén valszeg és ha már én újítok, anyám PC-jére meg feltolnám a Vistát.
Milyen komoly lenne a 15-ös CRT-n 800×600-ban. Végülis pasziánszra meg MSN-re jó, és akkor már tökéletesen kiszolgálja anyám minden igényét.
Aki eddig végigbírta olvasni, annak riszpekt. Köszönöm a figyelmet és Microsoft-ban gazdag szegény napot kívánok. 
Friss MSN beszélgetés:
20:52:06 Methos: Bill Gates szexuálja szájba az MSN-t…
21:02:01 netman:
21:02:48 Methos: jól MacSzopatnám egy iPhone-nal…
21:03:09 netman: már teljesen microsoft ellenes lettél
21:03:17 Methos: hát miután
21:03:20 Methos: jól megszopatott
21:03:23 Methos: írok az emberkenek
21:03:26 Methos: többek között neked is
21:03:29 Methos: semmi válasz…
21:03:33 Methos: mindenki alszik? nem hinném
21:03:37 Methos: böngésző megy
21:03:38 Methos: net jó
21:03:44 Methos: okés
21:03:50 Methos: azért egy restartot tolunk routeren
21:03:51 Methos: megtörtént
21:03:59 Methos: MSN ki sem lépett (itt gyanús lett a dolog)
21:04:03 Methos: írok az embereknek
21:04:10 Methos: aszondja nem sikerült beszélgetést kezdeményezni
21:04:24 Methos: mondom: anyádnak nem sikerült a postással
21:04:29 netman:
21:04:31 Methos: kijelentkeztem
21:04:32 Methos: meg vissza
21:04:35 Methos: és így lett jó…
21:04:39 Methos: és ehhez 10 perc kellett
A vastagon szedett mondatnál sz*rtam be a röhögéstől. 
Imádom, amikor nem megy a koleszon a net. 
Utóbbi időben többször nem megy, mint megy.
Nem, nem és nem akar felmenni az a szutyok ikszpé anyám PC-jére. Múlt héten azért ment csődbe a tervem, mert elromlott a monitor. Ma szereztem… vagyis idesanyám szerzett egyet.
Telepítőlemez a gépbe betesz, restart, lemezről installer felbootol, elindul, kiválasztom a merevlemezt, ahova akarom telepíteni, merevlemez leformáz, restart… éééés ekkor jött be egy gyönyörűszép felirat (cseh nyelven, kissé karakterhibásan) – “Hiba az oprendszer betöltésekor”:
ÁÁÁÁÁÁ… Valakinek valami ötlete? 
Jelenleg a blog • netman • sk blog, szivas címke archívumát böngészed.
Ügyfélszolgálat sucks
Beküldve Hétköznapok, LOL, Számtech és Óhogyaza... kategóriában.
Történt a minap, hogy egyik ismerősék pistikesupportra hívtak, mert ugye “nem megy a net”. Az eset előtörténete kb. annyi, hogy a Tré-Com-nál csomagot váltottak, ezért új felhasználói nevet és jelszavat kaptak SMS-ben. Beírták, nem ment. Mégegyszer beírták, nem ment. Felhívták az ügyfélszolgálatot, ott lediktálták nekik exactly ugyanazt a két kódot, amit SMS-ben is megkaptak, mondván “ezzel tuti hogy menni fog”. Hát persze hogy nem ment.
Ekkor jöttem a képbe én. Elmentem hozzájuk, beírtam a kódokat. Nem ment. Ügyfélszolgálatot felhívtuk, a két kódot a telefonos csákónak visszaolvastuk. Azt mondja, ennek menni kell. Nem ment. Megkérdezte, nem írtuk-e nagybetűkkel, nem tettünk-e szóközöket valahova, nem ütöttük-e el? Mondom, hogy nem. Még egyelőre tudok gépelni. De a telefonos manusz csak erősködött, hogy tuti rosszul ütöttem be. Mondom, hogy nem.
Letettük a telefont.
Gondoltam egyet, s poénból megcseréltem a jelszót és a felhasználói nevet. És — tada.wav — ment.