A(z) "szánalmas" címke archívuma

„Nálunk jó kezekben van a számítógépe!” (2. rész)

(előzmény)

2008 november másodika. Az a nap, amikor hősünk gépe negyedik alkalommal kerül szervizbe, és az a nap, amikor ez a bizonyos szerviz ígéretet tesz, hogy max. 1-2 hét alatt kijavítanak minden egyes hibát.

Hősünk ez idő tájt nagyon nyugodt volt, már-már rutinosan kezelte a helyzetet, azonban hatodikán véletlenül a kezébe akadt hányatott sorsú gépének Jótállási jegye, melyen emberünk az apróbetűs részre lett figyelmes: „Ha a termék a jótállás időtartama alatt több, mint három alkalommal szorul a jótállás hatálya alá tartozó javításra, akkor Ön jogosult a készülék cseréjét kérni.”

Történetünk szereplőjének se kellett több, azonnal küldött egy üzenetet a viszonteladójának, melyben kérte gépének cseréjét. Joe (gyk: a viszonteladó) forwardolta is az üzenetet felsőbb szintre, ahonnan az „igyekszünk minél hamarább megjavítani a gépet” választ kapta.

November 14-e van. Csörög az iPhone. Péter Dávid úr, az Almárium ügyintézője hív. Ígéretet tesz, hogy néhány nap múlva kész a számítógép. Eltelik egy hét. Semmi. Hősünk Majoros Miklóshoz, a magyar Apple képviselet vezéréhez fordul, akitől még aznap kap is választ: „Az inkriminált mondatot sajnálatosan egy hibás fordítás alapján szerepeltetjük a garancia levélen.”

„Gyenge kibúvó,” — gondolta magában emberünk — „és különben is, miért kéne, hogy engem érdekeljen, honnan van a mondat?!” A gondolatból aztán egy válaszmail lett, melyre Majoros úr sosem válaszolt…

December 11. Közel egy hónap telt el, azóta, hogy az Almárium megígérte, pár nap múlva kész a számítógép. Péter hősünk megunta a várakozást, s ismét iJoehoz fordult. Ezúttal arra kérte, szóljon „oda”, hogy „kicsit” igyekezzenek. Még aznap jön a válasz: „Cserélem a géped saját zsebből új fehérre, ha megfelel neked, vagy ráfizetéssel alura”. Főhősünk három nap gondolkodás után végül elfogadta az igen-igen nagylelkű ajánlatot, közben azonban — a sors iróniája, ugye — megjött a fél életét a szervizben töltő gép. Tizennyolcadikán Péter szalad a boltba, Joe mutatja a régi gépet, de az csak nem akar túljutni a kérdőjeles mappán. Úgy néz ki, 5. alkalommal is megy az Almárium-Pro Kft-be. Közben Joe rendeli az új angol billentyűs MacBookot.

2009-et írunk, egész pontosan január 16-át. Rövid email a MacBolttól: „Hétfőn megjön a fehér 2,1-es új MacBook. 15 órától tudod átvenni.” Történetünk szereplője a megadott időpontra meg is jelenik a boltban, Józsi épp az új gépét csomagolja ki, majd mutatja a régit is: „Visszajött ez is. Megnézzük mit csináltak vele?” „Nézzük” — hangzik Péter válasza. Mindketten meglepődnek, mert a gép elindul. Igaz, a kijelző még mindig foltos, a top case elszíneződött, de mindez nem érdekes. Megy. Félévnyi szervizelés után ez már eredmény. „Na, akkor melyiket kapom?” — kérdezi Péter mosollyal az arcán. „Nyilván az újat szeretnéd.” — válaszol viccesen Joe.

Némi papírmunka, merevlemez- és dobozcsere után hősünk az új gépével távozott a boltból. Még kérdés, miért ajánlja mindenkinek a MacBoltot?

„Nálunk jó kezekben van a számítógépe!”

Történetünk 2008. március 31-én kezdődött, amikor is hősünk (aki nyilván én vagyok) nagyon apró repedésekre lett figyelmes a fél éves Apple márkájú laptop számítógépe hátulján, s mivel a viszonteladója honlapján olvasott erről a hibáról, s arról, mit érdemes ilyenkor csinálni, megtette a szükséges lépéseket: értesítette a viszonteladót (iJoe személyében), aki azonnal meg is rendelte a szükséges hátlapot.

Teltek, múltak a hetek, mígnem 3 hónappal (!) később, június 30-án meg is érkezett az alkatrész. Hősünk (aki még mindig én vagyok) másnap (Rudi barátjával együtt) le is utazott Budapestre kocsival, hogy a gépet a szervizbe elvigye. A szervizben egy kedves hölgy azt mondta nekik, ott kell hagyni a számítógépet, majd másnapra kész is.

Így is lett. Másnap hát emberünk visszavonatozott a masináért, majd úton hazafele használatba is vette azt. „Remek!” — kiáltott fel, mikor meglátta a fényesen csillogó újszagú fehér hátlapot. Mikor Esztergom városában a vonatról leszállt, úgy döntött, meglátogatja a Párkányban élő keresztszüleit, hogy megmutassa nekik az új színében tündöklő gépét. Meg már amúgy is régen látta őket, na. Mikor azonban majd’ egy órás gyaloglás után a nénikéjének mutatni akarná a gépet, az nem kapcsolt be. Egy mappa kezdett villogni a képernyőn, rajta egy kérdőjellel. „Mi a fene?” — kérdezte emberünk saját magától, hisz’ ilyet még sose látott azelőtt. Nem kicsit lett ideges.

Hazaérve az első dolga volt, hogy édesanyja számítógépén egy böngészőt nyitva a beszeljukmac.com honlap fórumát keresse fel. „Nem látja a vinyót, nyomd le az Alt-ot induláskor!”, „PRAM reset!”, „Ha egyik se segít, akkor bizony elromlott a vinyó.” — ezek a hozzászólások valahogy nem sok jót sejtettek, de üsse kő, hősünk csinált PRAM resetet, nyomva tartotta az Altot, de a gép csak nem indult. „Nabasszus! Bekrepált a hárdiszk. Már csak ez hiányzott!” — sóhajtozott, mélyen belül persze tudva, hogy azért fontos adat nem veszhetett el, hála a Time Machine-nek.

Ezzel a lendülettel történetünk szereplője egy újabb emailt írt Józsinak (aki még mindig a viszonteladó, ugye), aki konstatálta, hogy hát nagy valószínűséggel tényleg a merevlemez lesz a ludas, de ha van biztonsági mentés (márpedig van), akkor nincs ok aggodalomra, a lemezt garanciában cserélik, amennyiben valamikor emberünk beugrik vele hozzá.

Így is történt. Történetünk szereplője bevitte a gépet a MacBolt.hu boltjába, ahol Józsi és csapata megállapította, hogy a lemeznek kutya baja, hiszen azt áthelyezve más Mac-be, az elindul. „Hmm, akkor mi lehet a gond?!” — töprengett emberünk magában. „Valószínűleg a SATA vezérlő a bűnös. Mivel az része a hátlapnak, a szervizesek ezt is cserélték, s valószínűleg rosszat tettek vissza.” — szólalt meg Joe. Ezzel a megállapítással senki sem tudott vitatkozni, így a gépet ismét a szervizbe kellett küldeni. A munkalapra sejtelmesen felkerült egy „Nagy valószínűséggel a SATA vezérlő a rossz” felirat, hősünknek pedig a bolt egy cseregépet biztosított a szervizelés idejére, ami a törvény szerint nem a bolt, hanem a szerviz kötelessége lenne. Lenne…

Augusztus 11-ét írunk, egy hónap telt el a másodszori szervizbe szállítás óta. A gép megérkezett a boltba mint tökéletesen működő laptop. Hősünk elment érte, visszavitte a cseregépet, megkapta a sajátját, ami végre ment. Öröm, boldogság, tánc, mulatság.

Három nap sem telik el, s a gép lefagy. „Hö?” — néz meredten maga elé emberünk, mikor ezt látja, s ráismer a tünetre, de valahol mélyen bízik benne, hogy ez most nem az, ez most nem lehet az. Restart, kérdőjeles villogó mappa ikon, email írás iJoe-nak, sok-sok anyázás (a szerviz fele címezve, természetesen), meg minden ami kell. Hősünk gépe ismét a szervizben, a cseregép — úgy néz ki — nem akar megszabadulni emberünktől.

2008. október 31-e, péntek van. Egy rövid email jön Józsitól: „Szia, megjött a MacBook az Almáriumból”. Hétfőn hősünk rohan a boltba, hogy végre átvegye az összesen több mint 3 hónapig szervizben heverő gépét. Vissza is kerül a már picit poros gépbe az akksi, a merevlemez és a RAM-ok, de az már a boot hangig sem jut el. Fekete képernyő, álló ventilátor, semmi reakció. A boltban megfagy a levegő, majd egyszer csak: „Biztos jó RAM-okat tettük vissza?” — kérdi Joe, de a kérdést igazából saját magának szegezi, majd emberünk minőségi Kingston memóriamoduljait két gyári Apple-félére cseréli. A gép még mindig nem indul. „Hmm, csak nem az egyik RAM slot romlott el?!”, majd kihúzza az egyik RAM modult, s a gép elindul. Egészen a merevlemez keresésig, ahol megint bedobja a kérdőjeles mappás manővert. Mindeközben figyelmesek lesznek még valamire: a kijelző fényereje valamiért durván egyenetlen lett.

Elmondhatjuk tehát, hogy hősünk gépével az elmúlt 2 hónapban nem sok jót csináltak, rosszat viszont annál többet. „Hát, akkor úgy néz ki, a cseregépünkön még mindig nem lesz fedlap cserélve.” — viccelődik Joe, majd megállapodnak abban, hogy személyesen viszi vissza a szervizbe a június óta használhatatlan masinát, s az asztalra csap, ha a szerviz be meri dobni a „bocsi, de a számítógép már nem garanciás” poént.

(folytatás)

Az urigellerizmus, és ami mögötte van

Megy ez a műsor a tévében, A Kiválasztott, meg Ki lesz Uri Geller utódja? marketing katyvasszal próbálják eladni, ezzel szemben a YouTube teli van a híres, fantasztikus, csodás Uri Gellert lebuktató videókkal. Ebből szemezgessünk most.

Íme James Randi“Az igazság Uri Gellerről” c. könyv szerzője — egyik előadása 4 részben, melyben Geller trükkjeiről lebbenti le a fátylat.

Az első videóban egy kulcshajlításos trükk kerül leleplezésre:

A másodikban kiderül, hogyan “vizualizáljunk” át egy képet egy másik ember fejéből:

Mivel Urinak a kanálhajlítás hozta meg a hírnevet, ezt is le kell lepleznünk:

Hogyan törjünk el egy merőkanalat egy svájci tévéműsorban:

Aztán itt van egy videó, melyet Geller mindenáron le akart töröltetni a YouTube-ról. Tessék figyelni 1:17-nél, amikoris Uri a füle mögül elővesz egy kis mágnest, majd ezt az ujjára ragasztja. Ez mozgatja majd meg az iránytűt, nem a paranormális ilyen-olyan energia:

A végére pedig desszert gyanánt egy videó 1973-ból, mikoris Geller “tudása” a The Tonight Show-ban csődött mondott, ugyanis semmibe nem avatkozhatott be, és nem használhatta a saját cuccait, ha-ha:

Azt hiszem, most már egyertelmű, hogy az egész egy nagy trükksorozat, amivel nem is lenne baj, ha magát bűvésznek nevezné. De nem ezt teszi.

Aztán, hogy ebből a TV2 még műsort is csinál, csak gratulálni tudok.