avagy egy Apple, design és trance orientált blog Peti mindennapjairól :)
Ha van egy fehér laptopod, ne használd azt az ágyban. Főleg akkor ne, ha a takaród mondjuk piros. Egy idő után elkezd a géped alja (majd a kezed nyomán a többi része is) pirosodni, s már csak a radír segít.
Én szóltam. 
A szerző a fenti sorokat saját tapasztalata alapján írta.
2008. július 1-én hátlapcserére vittem a gépem az Almáriumba. Harmadikán hazahoztam. Nem indult.
Visszavittem. Egy hónap alatt sikerült megjavítani. Elhoztam. Most három napig ment. Ma már megint nem megy.
Lassan egy éves lesz, s addig a pillanatig, amíg az Almáriumba nem került, semmi baja nem volt. Azóta folyton csak a gond van vele.
Csak egy kérdésem lenne: mi a jófrancot csináltak a gépemmel? 
Ahogy azt már tegnap este írtam, a Boot Camp bedobta a törölközőjét, és Kernelpánikosdit játszott velem. Lehet, hogy ő élvezte, én kevésbé. Így hát más módszerhez kellett folyamodnom, ha Windows-t akartam telepíteni a Mac-re. Márpedig akartam, mert a Sony MP3 lejátszómhoz nincs Mac-es driver, se szoftver, semmi; webfejlesztéskor pedig kell tesztelnem abban a nyavalyás Internet Explorer-ben. Arról nem is beszélve, hogy a suliba is fog kelleni a Visual Studio.
A teljesség kedvéért: nem most telepítek először Parallels Desktop-on keresztül Windows-t. Tigrisen is volt már, de ott valahogy instabil volt. Leopard alatt viszont gyors és kényelmes. Egyelőre.
Az Almalap utolsó számában pedig volt egy igazán remek összehasonlító cikk Boot Camp vs. Parallels Desktop vs. VMware Fusion ügyben, s az alapján (is) nekem a legjobb választás a Parallels.
A folyamat a Parallels honlapján kezdődött: letöltöttem a legújabb Desktop, a 3.0 build 5584 trial verzióját, majd feltelepítettem azt (ki gondolta volna?!). Ezután jött a Windows XP telepítés, melyben a kedvenc részem ever az “Izgalmas, új külső” screen. Most nézzük meg együtt:
A félreértések elkerülése érdekében: Teljesen legális Windows XP-m van, melyet a Microsoft-tól szereztem, kisebb-nagyobb küszködés árán ugyan, de ingyen!
Ezután jött egy Service Pack 2 telepítés, mert — érdekes módon — az MSDNAA-n csak anélküli angol XP van (a magyar nyelvű változat tartalmazza ugyan a SP2-t, de én gyűlölöm a magyar nyelvű oprendszereket).
Következett az ingyenes Avast víruskereső telepítése, majd egy skinezés, mert 1) az alap skin így 2008-ban már gáz, 2) feneketlen teknő, 3) Matt Brett flickr-képei között anno (még mikor PC-s volt) találtam egy jófélét, ami szép és letisztult. A skinezés a Tornado által itt leírtak alapján történt, a skin (vagy ha így jobban tetszik: a téma) pedig innen tölthető le.
Mindezek után aktiválni szerettem volna a Windows-omat, de nem lehet. Számomra érthetetlen módon nem tud csatlakozni a netre az aktiválásért felelős varázsló. Minden más tud, ezért is érdekes a dolog. Még van rá 30 napom, úgyhogy egyelőre ez annyira nem zavar, már csak azért sem, mert a Parallels Desktop trial-liszensz is csak 15 napig érvényes… 
Így néz ki tehát a Windows-om teljes pompájában:
Konklúzió: A Parallels Desktop remek szoftver. Meg fogom venni.
Az van skacok, hogy ma nekiestem annak, amibe az ős Mac-esek most majd beleborzongnak jól: Windows-t szerettem volna feltelepíteni a MacBook-ra, mégpedig Boot Camp-pel, ami az Apple hivatalos, erre a célre szolgáló szoftvere.
Hát nem jött össze. Olyan szinten nem, hogy particionálás közben egy Kernel Panic-kal “ajándékozott” meg a gép. Isteni. Aztán mikor — egy restart után — újra neki akartam esni a Boot Camp assistent izének, akkor ő ezt nem igazán engedte, mondván nem okés a lemez, toljak végig rajta egy repairt.
Nah ilyenkor jön az, ami már nagyon nem az egyszerű “ó-hát-ezt-az-oprendszert-a-nagymamám-is-elkezeli” kategória, de sebaj, nem torpantam meg. Leopard telepitőlemez berak, arról Disk Utility elindít, ott Repair Disk végigfuttat, és sálala, jó is a merevlemez… Éééés kezdődhet előlről a Boot Camp konfigolása.
Kitaláljátok, mi lett a sorsa a dolognak? Naná, hogy ismét a szép “You need to restart your computer blablabla” szöveg várt. A MacBook-om életében ez háromszor fordult eddig elő, abból kettő ma volt így szépen egymás után, amikoris Windows-t szerettem volna feltenni rá. (Tudom, nem a Windows tehet róla.)
Úgyhogy most itt tartok. Ezzel már azt hiszem nem vesződök többet. Holnap megoldom a dolgot Parallels-szel, és a Boot Camp (meg a gyártója is) bekaphatja.
Egyébiránt e poszt első fele Windows környezetben íródott (hujujujjj!), anyám PC-jén, de Safari 3.1 (!!!) böngészőn. 
Testtartásom most ugyanolyan, mint tegnap, csak épp a kényelmesebb székben ülök, és a (80-as évek formavilágát idéző) fotelben vannak a lábaim, közben Polepositionék új rádióműsorának első adása szól (nagyon fincsi!); tegnap déltől nem aludtam, fáradt vagyok, holnap korán kelek. És feltolom a Parallels-t. Csakazértis.
Nyugodalmas joccakát.
avagy Miért kell nekem egy AirPort Express.
A kép címe:
Csóró falusi blogger félzsíros, kócos hajjal ül a melegítőszerkójában egy 80-as éveket idéző fotelben… és blogol.
Ma a párkányi rokonaink (Hajni nénikém (és egyben keresztanyám), Zsolti báttyusom (és egyben keresztapám) és Rebeka unokahúgom) voltak nálunk így húsvét alkalmából. Beszélgettünk mindenféléről, ahogy az lenni szokott, aztán szóba jött, hogy Rebeka hamarosan középsulis lesz, s kéne neki egy laptop. Nézték a kínálatot a hazai Orange mobilszolgáltatónál, ahol 3G mobilnetet kínálnak + laptopot, mindezt 1100 Sk-ért havonta (3 éves a dolog, így jön bele 39 ezer Sk-ba). Általában nem szoktam javasolni senkinek, hogy telefonszolgáltatótól vásároljon számítógépet, de ezesetben kivételt teszek. Mindjárt kiderül, miért.
Három notebook közül lehet választani, egy Asus X50R, egy Asus X53L és egy Apple MacBook van a kínálatban. Szerintetek unokahúgomnak melyikre fáj a foga?
Naná, hogy az utolsóra. Igaz, hogy csak 80 GB HDD, 1 GB RAM, Combo drive, 2 GHz CPU, de tudjátok mennyire érdekli ez őt? Semennyire. Baromi szexi, van benne beépített kamera, Bluetooth, Wifi (802.11n; a másik 2 gépben csak g!) — ez a lényeg. Az igényeit tehát teljes mértékben kielégíti. Biztonságos, könnyen kezelhető oprendszer, szép elegáns fehér (amit szeretnek a csajok). Egyetlen hátránya, hogy nem tud magyarul az OS X. Bár állítólag már dolgoznak rajta, szóval ez is hamarosan megoldódik.
Szóval a lánynak egy ilyen kell. Naná, hogy helyeseltem a dolgot. Kapva az alkalmon mutattam is pár dolgot keresztanyáméknak, akiknek a 10 ezres laptop pont ugyanolyan mint a 50 ezres. Laptop mint laptop.
Megmutattam az Exposét , Dashboardot, Front Row-t, Photo Booth-ot, és egy Leopard screensavert, aminek létezéséről Dewlától tudok, és baromi jó. Hűen mutatja, hogy mennyire részletesen figyelnek a dolgokra. Íme egy videó a képernyővédőről (négyszeresen felgyorsítva), ami képes pl. az iPhoto library-dben lévő képekből ilyet kreálni (ahogy azt a videón is teszi az enyémekből):
Azért is emeltem ki ezt a képernyővédőt, mert jól mutatja a különbséget. Azt, amit el akarok juttatni mindenkinek, hogy lássák, mitől (is) éri meg Apple gépet vásárolni. Nem, ez nem marketing szöveg, nem fizetnek érte, hogy ilyeneket mondjak (bár nem lenne rossz, bevallom ), csak látom, amit látok:
Miközben a Front Row-t és ezt a képernyővédőt néztük, előjöttek a csodálkozások, “Jé, nem is igaz, hogy ez már 5 éve volt!”, “De jó!”, “Amazt is muti meg!” és hasonlók. Ugyanezek a képek már XP-n is ott voltak a Pictures könyvtárban, de a kutya nem vette elő őket. Ki akart szenvedni a Windows kép- és faxnézegetővel, he? (Senki.) De amikor ilyen köntösben van tálalva, azonnal érdekel mindenkit. ÉS EZ AZ, testvéreim, amihez ROHADTUL ÉRTENEK annál a büdös almás vállalatnál! Még a keresztanyám is elámult rajta, pedig őt aztán egyáltalán nem hatja meg a technika…
Ofkorz, szóbajött az iPhone is. Méghozzá anyám hozta szóba: “Óh, hát 10 ezres telefont akar hozatni Amerikából…”. Rebeka kérte, hogy mutassam meg az anyjának (aki lemaradt volna: Rebeka = Hajni és Zsolti lánya = unokahúgom), mit tud a ketyere. Még szerencse, hogy István barátom posztolt anno egy videót a blogjára, amin Handrás mutogatja az iPhone-ját. Nah, ezt “levetítettem” nekik, és sorra hallottam keresztanyámtól a “Hát ez nagyon jó!”, “Beszarás!”, “Őrület!” és hasonló mondatokat azoknál a részeknél, mikor Handrás a képre zoomol, lapozgat közöttük, netezik, videót néz és ébresztőórát állít be… Ismétlem: Hajnit egyáltalán nem érdekli a technika.
Ezért gondolom tehát, hogy Rebekának tökéletes választás lesz egy MacBook, s az akció se rossz. Mondom, nem egész 40 ezer korona 3 év alatt, ami mobilnetet is tartalmaz + a Makkost (Copyright © Reb 
) is megkapja.
Végül engedjétek meg, hogy e posztot 2 idézettel zárjam:
A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Eszter szülei (…) teljesen rálelkesedtek az iPhone-ra, és végignéztek róla vagy 300 képet, hihetetlenül élvezték, ahogy újjal lehet lapozgatni, zoomolni a képeket. (…) És itt a lényeg az, hogy örömmel és élvezettel nyúltak az eszközhöz, és egyből tudták kezelni! Ha ez a készülék egy modern Windows Mobile eszköz lett volna, akkor a beszélgetés kimerült volna az új telefon száraz featúráinak ismertetésében, majd megállapítottuk volna, hogy a technika hogy fejlődik.
(Forrás: Dewla “Apple for the People!” című blogbejegyzése. Kiemelés tőlem.)
A PC-használóknak pedig csak annyit üzenek, ha kíváncsiak arra, hogy a Windows hogyan fog kinézni néhány év múlva, vessenek egy pillantást a Leopardra.
(Forrás: a CHIP magazin 2008 márciusi számában megjelent “XP vs. Ubuntu vs. Leopard vs. Vista” összehasonlító tesztje, 42. oldal. Összesítésben egyébként a Leopard nyert, csupán hardver és szoftver támogatási képességiben előzte meg őt az XP.)
Konklúzió: aki értékeli az effajta dolgokat, annak nem szabad nem Apple terméket vásárolnia, különben sanyarú, szenvedéssel teli mindennapjai lesznek. Akinek ez nem fontos, az ne vegyen almás cuccot.
Béke.
Mindemellett, barátaim, ezentúl nem lesznek olyan blogbejegyzés, melyekben másokat buzdítok Mac (vagy bármilyen más Apple termék) vásárlására. Ez a poszt sem olyan. Csak saját tapasztalatokat írok majd le, megosztom Veletek gondolataimat, érzéseimet, gondjaimat, jó és rossz dolgokat egyaránt. Szép napot, és kellemes Húsvétot!
Megkaptuk, kedves Mac-es társadalom, megjött a MacBook Air. Ha az árát nem nézzük, akkor Ómajgad és Fakkmíranin. Nekem nagyon bejön ez a szexi dizájn. Meg SSD (Solid State Drive) lemez van lesz benne (a drágábbik változatban), 13″-os kijelző, a világ legvékonyabb… na akkor ezt most mégegyszer: a világ LEGVÉKONYABB mobil számítógépe. A trackpad is javult (az iPhone-nál és iPod Touch-nál megszokott dolgokat is kezeli). Szóval bejövős. Viszont drága. Azért drága, mert baromi vékony. Akinek ez megér annyit, amennyibe kerül (a leggyengébb modell 1800, a legfullosabb 3100 dollár), az valszeg megfogja venni, mert — ahogy a reklámfilm is mutatja — egy borítékban elfér. (Áll leesik.)
Jobs bácsi bemutatott még egy Time Capsule-nek nevezett valamit, ami lényegében egy AirPort Extreme ötvözete egy külső merevlemezzel. Azért “Time”, mert ezen okosságot arra találták ki, hogy a Leopard Time Machine-je erre a vinyóra (de utálom ezt a szót) mentsen. Mindezt persze wireless.
Jobb lett az AppleTV is, emellett volt még több apróbb dolog, ami számomra annyira nem érdekes.
Az eseményről egyébként írt wyctim, Mefi, a Bigyóblog, Zéblog és persze a beszMac sem hagyta szó nélkül a dolgot.
update: így követtem én az eseményeket:
update2: Az Apple oldalán még nem jelent meg a hivatalos videó a keynote-ról, azonban én mindenen rajta tartom a szemem, úgyhogy Ti már most, csak itt, az elsők között ( ) megtekinthetitek Steve Jobs keynote-ját. Íme:
update3: A Plastik media is megírta a cikkét, az Apple.com-on is elérhető Steve keynote-ja, Vinczepetya sem hagyta szó nélkül az eseményeket, egy idevágó Joy of Tech képregény is megjelent, és — ahogy azt már megszokhattuk — iJoe már tegnap elérhetővé tette a MacBook Air infókat a MacBolt lapján, de a Time Capsule-lel is hasonlóan tett. Mindig a MacBolt.hu az első, ahol elérhetőek magyar nyelven az újdonságok, ezen én már nem is csodálkozom.
Jelenleg a blog • netman • sk blog, macbook címke archívumát böngészed.
