Zeusz kicsit lemaradva reposztoltaa Logout egyik cikkét, amit én már akkor érdekesnek találtam, mikor megjelent; igaz, nem posztoltam ide. Most megteszem, mivel úgyis régen volt már mactérítő, igehirdető blogposzt, meg ma amúgy is olyan blogolós kedvem van.
Szal:
Kezdenek fogyni az érvek.
NE VEGYÉL MAC-ET, MERT AZ DRÁGA! Lófaszt.
Kurvajó cikk, és teljesen vállalhatóan objektív. Sajnos a hozzászólásokat most nincs időm elolvasni. Szóval tíz százalék a különbség az árakat tekintve. Nade felhasználói élményben, feltelepített szoftverben, szépségben és kézreállóságban mennyi? És mennyi időn belül hozza be a 25 ezer forintnyi különbséget annál, aki munkára használja? Egy legális vírusirtó kerülhet ennyibe? Ne vicceljünk, kérem. Ennyit a másfél-kétszeres árakról.
A vicc — amit Zeusz nem említ —, hogy a belinkelt Logout cikkben csak a hardvert + oprendszert számolják, ami PC oldalon igaz is. Mac oldalon viszont sokezer forint értékben jár hozzá még szoftver is. Out of the box.
Ja, és nem csilli-villi PC-t hasonlítanak, se nem márkás IBM meg mittudoménmit. Otthoni alkatrészekből összebarkácsoltat!
Vigyázat, fikázni fogom a Mac OS X 10.5 Leopardot! Csak erős idegzetűeknek ajánlott, elvakult fanboyoknak semmiképpen sem!
A Spotlight az OS X egyik legjobb featúrája. Segítségével 3 mp alatt bármit megtalálhatunk a Macünkön, még akkor is, ha a fájl nevét nem tudjuk. A Leopard óta a Spotlight nem csak keresni, de számolni is tud. Ugyanakkor szintén a Leó óta szerintem használhatatlanná vált, ha több doksi közül szeretnénk kiválasztani a megfelelőt. Rögtön el is magyarázom, mi nem tetszik.
Van ugye az alapeset, amikor egy fájlt keresünk, tudjuk a nevét, s csak egy létezik belőle valahol a gépen. Beírjuk a Spotlightba, és a lenyíló menüben azonnal megjelenik első helyen a dolog. (Lásd itt oldalt.) Return (Enter), és már nyílik is.
Ha azonban több hasonló nevű fájl van szerte a gépen, a lenyíló lista nem mutatja az összeset, csak minden típusból 2-5 darabot, relevancia szerint. Ilyenkor jön jól a Show All nevű funkció, mely a keresési eredményeket egy külön ablakban hivatott mutatni.
Ez az ablak Tigris alatt így nézett ki:
Leó alatt már ilyen:
Tudjátok mi a baj a Leopardossal?
Az, hogy olyan mint az XP-ben a kiskutya. Átláthatatlan. Rákeresek valamire, és én szeretném egy ablakban, szépen szortírozva látni az összes doksit, képet, hangot, videót, prezentációt, mindent, ami azzal kapcsolatos. Tigerben ez pontosan így működött. Erre kijön az új, tvájszesz ömézing, revolusöneri meg mószt edvenszd Leopard, és nincs ilyen. Vagy az összeset látom ömlesztve (Hello XP!), vagy csak egyféle fájlokat. (De ez utóbbi leszűkítés eléréséhez is kattintani kell egyet azon a get see™ kis plusszon.)
Azt nem értem, miért kellett megválni a jótól, és csinálni helyette egy szarabbat. Azt hiszem, tudom miről beszélt Chriss Pirillo, mikor azt mondta, kéne egy OSX GUI hibákkal foglalkozó blog (a már meglévő Windowsos mellé).
Alig öt éve történt, hogy Kozák Imre barátommal azon tanakodtunk, hogy mennyire gáz a magyar billentyűkiosztás a Mac-en, mert nem lehet kizárólagosan használni, és csomó hasznos karakter el van rejtve benne… Én elgondoltam, hogy mik a fontos dolgok a billentyűzeten (…), Imre pedig megvalósította a dolgot, és megalkotta a Hungarian Pro kiosztás csomagot. (…) Meggyőződésem, hogy a mai napig az egyik legjobban sikerült magyar kiosztás, ami rengeteg helyzetben segít.
Mióta Macegek ( ) a gyári magyar billentyűkiosztást használom. Kezdetben nem találtam különösebben rossznak, de aztán mikor már hetvennegyedszer ugrott vissza Photoshopban a kiosztás angolra, elegem lett belőle. Pont jókor írta iJoe azt a posztját, melyből fentebb idéztem, így gyorsba ki is próbáltam ezt a Hungarian Pro kiosztást.
Első tapasztalat: sokkal kézreállóbb. Nem az alap betűkről és számokról beszélek, hisz azok — természetesen — ugyanazok. A különböző billentyűkombinációkkal előcsalható karakterekről beszélek. Tegyül fel, hogy angol billentyűs géped van (mint nekem), s HTML kódoláshoz el szeretnéd érni a billentyűd legfelső során található karaktereket (mint pl. a !, @, #, $, %, ^, &, *) magyar kiosztást használva. A gyári magyarban ezek legalább 3 felé vannak szétszórva: van, amelyiket az Option, néhányat az Option+Shift billentyűkkel tudsz előcsalogatni, de van, amelyet tök máshol találsz meg.
Logikátlan.
A Hungarian Pro-ban azonban csak egy Option+Shift kell, és az összeset megkapod egyből. Könnyen megjegyezhető, logikus. Itt persze nem ér véget a jósága a dolognak: ha pl. iChatben egyszerre több személlyel beszélgetünk, az angol kiosztás szerint a Cmd+Shift+{ és } billentyűkombinációkkal tudnánk a csetelések közt váltani. Tudnánk. De nem tudunk, mert magyar kiosztáson ez nem { és }, hanem Ő és Ú billentyű. Ekkor jön a Hungarian Pro, ami ha leütjük a Cmd billentyűt, automatikusan angol billentyűkké változtatja a (nem betűket és nem számokat tartalmazó) karaktereket, így nyugodtan leüthetjük a Cmd+Shift+Ő és Ú billentyűkombinációkat a cél elérése érdekében. (Ugyanez igaz a Safari-ban is tab-ok váltásakor.)
Ennyit a jó oldaláról.
Tök szép, tök jó, baromira tetszik, de van egy hiányossága: a Caps Lock egyszerűen nem működik. XT barátom számára — aki mindig kifeszegeti a billenytűzeteiből a Caps Lock-ot — ez biztosan maga lenne a mennyország , de én nem tudok élni Caps Lock nélkül. Szerencsére ezzel a problémámmal nem vagyok egyedül. Bachman kolléga fogta magát, s kicsit felújította a kiosztást. Mindössze a Caps Lock “létét” adta hozzá, de ezzel máris kerek lett az egész.
Jelenleg ezt használom nagy megelégedéssel. Ajánlom mindenkinek!
Fontos tudnivaló még, hogy a csomag nem egy, hanem 4 kiosztást tartalmaz. A csomag nevét viselő Hungarian Pro a legjelentősebb, emellett van Hungarian Extended Pro (ami latin ékezeteket is tartalmaz), Hungarian Extended αβγ (ami — ahogy a neve is mutatja — a görög betűkre van kihegyezve), és végül, van egy Hungarian PC Pro is, mely a Windows-ról áttérőknek (switchereknek) készült (hogy csak egy példát mondjak: e kiosztásban a @ nem az Option+Q, hanem az Option(Alt)+V kombinációval érhető el).
Végezetül pedig álljon itt egy screenshot-sorozat, amely segítségével könnyen összehasonlítható az alap magyar (baloldalt) és a Pro kiosztás (jobboldalt):
(Klikk a képre a nagyobb méretért!)
iJoenak igaza volt. Ez minden idők legjobb magyar kiosztása.
Akinek új lenne: a MacUpdate egy új promó csomaggal rukkolt elő nemrég, melyben 10 Mac-es szoftver kapott helyett, többekközt olyanok mint a Hazel, Typinator és — ami a legnagyobb, leghíresebb, legmeghatározóbb, leg… — a Parallels Desktop. A bundle összértéke több mint 485 dollár (értsd: ha külön-külön szeretnéd megvásárolni ezeket a programokat, ennyibe kerülne), de most az egész csomag csupán 64,99 dolcsiért a Tiéd lehet.
Tovább megyek: ha csak és kizárólag a Parallels Desktop érdekel, akkor is érdemes megvenned a csomagot, mert a Desktop külön 79,99 dollár, a szoftvercsomag pedig 15 dollárral olcsóbb.
Ha érdekel a dolog, az akció honlapján találhatsz még információkat, videót és leírásokat az egyes app-okról. Ne feledd, már csak 4 napig tart az akció.
És akkor álljon itt egy kép a Parallels-em About ablakjáról:
Már nagyon régóta vártam erre, írtam is róla, de eddig lassú volt. Múlt hónap 17-én azonban az Apple frissítette a modelt, így már a legújabb kerettechnológiát, a 802.11n-et is támogatja. A hét elejétől az új Express Magyarországon is megvásárolható, így nem volt kérdés számomra a beszerzése.
Nem szeretnék ódákat zengeni a sebességéről, a hatótávolságáról, sem teszteket csinálni ezügyben, csak néhány dolgot említenék meg:
Ez volt az első olyan hálózatbeállításom, amihez nem kellett XT segítségét kérnem. Bedugtam, 3 perc, és ment minden. “It just works”, you know.
A cucc beállító-konfigoló-buzgeráló szoftvere az AirPort Utility (minden Mac-en alapból fenn van ugye, a Windows verzió pedig a mellékelt lemezen található). A gagyiwebesfelületekhez szokott szemnek (mert eddig még csak olyat láttam) az AirPort Utility maga a mennyország:
A készülék csomagolása sem egy egyszerű hétköznapi kartondoboz. Szép dizájjos, nagy dombornyomott (!) AirPort ikonnal, a megszokottól eltérő belső elrendezéssel:
Az AirTunes nagy királyság, viszont az AirFoil (ami egy külön szoftver, nem Apple cucc) nemgyerebe. Kb. 2 másodpercet csúszik a hang rajta keresztül, így a videók pl. nézhetetlenek.
Egyetlen egy kis gond akadt az Express-szel. Mindezidáig nem tudtam megoldani a nyomtató megosztását a Mac és a PC között. Be van dugva az Express-be, Mac tud is nyomtatni róla, de a PC nem. Elindítottam a Bonjour Printer Wizard for Windows-ot, végigmentem az összes lépésen, ahogyan kell, de valamiért nem akar működni. Lehet, hogy a Vista a hibás?!
Összegezve: 10-ből 9,5. Akkor lenne tizes, ha nem csak az iTunes hangját lehetne rá stream-elni csúszás nélkül. Remek hordozható eszköz, működik Windows PC-vel is, ajánlom mindenkinek.
Griffin Elevator
Egy másik eszköz, amire már rég vártam. Eddig ugye könyvekkel volt alátámasztva a laptop, ha az asztalra tettem, ami sok szempontból nem volt a legjobb megoldás: a hűtése sem volt az igazi, sok helyet is foglalt az asztalból, és hát valljuk be, csúnya is volt.
Előtte és utána
Ennek ma vége. Az Elevator gyönyörű, masszív és hordozható. Csúszásgátló gumis bevonata nem engedi leesni a gépet magáról, alumínium tartórészei igen elegánsak (és baromi jót mutat egy alu Apple billentyűzet és egy Razer Pro Pad mellett), áttetsző alsó része pedig csak tovább fokozza az elegenciát.
Tökéletes, ergonomikus helyzetbe helyezi a gépet. Kell ennél több?
Összegezve: Tökéletes laptop állvány. Mindenkinek ajánlott, és ahogy iJoe írta a tesztjében: “Természetesen PC-vel is használható, bár ezt a képességét nem teszteltük.”
MacBook Air
Ez a kakukktojás, ugyanis ezt nem vettem. De helyette jól megfogdostam.
Mivel a MacBolt-ban épp nem volt Air demógép, időm pedig volt szarásig, elsétáltam a konkurenciához (az XMS-be), és kipróbáltam jól.
Gyerekek, ez egy művészi csoda. Amikor a kezembe vettem, 9 emeletnyi magasról szartam rá, hogy nincs benne optikai drive, meg FireWire, meg ezmegaz. Kezedbe veszed, és azonnal elkap az instant get érzés. Még ha az eszed tudja is, hogy nincs rá szükséged (pénzed meg főleg nincs), a szíved azt súgja: KELL, akarod.
Sokkal vékonyabb, mint amilyennek a képek alapján gondoltam, és sokkal sokkal könnyebb is. Alig érzed, hogy a kezedben van. Tényleg. Hihetetlen komoly mérnöki munka, amit összehoztak. Respect.
És most már megértem azokat, akik ezt veszik. Eddig nem tudtam felfogni, mi lehet annyira jó benne, ami ellensúlyozza a portok és a optikai meghajtó hiányát. Most már tudom. Az én laptopom konkrétan egy cementeszsáknak tűnik mellette a maga 2,7 centis vastagságával és 2,2 kilójával! Hihetetlen, komolyan mondom. Ezt látni kell, addig nem szabad fikázni. (De hát ez igaz minden más Apple termékre is ugyebár…)
Az van skacok, hogy ma nekiestem annak, amibe az ős Mac-esek most majd beleborzongnak jól: Windows-t szerettem volna feltelepíteni a MacBook-ra, mégpedig Boot Camp-pel, ami az Apple hivatalos, erre a célre szolgáló szoftvere.
Hát nem jött össze. Olyan szinten nem, hogy particionálás közben egy Kernel Panic-kal “ajándékozott” meg a gép. Isteni. Aztán mikor — egy restart után — újra neki akartam esni a Boot Camp assistent izének, akkor ő ezt nem igazán engedte, mondván nem okés a lemez, toljak végig rajta egy repairt.
Nah ilyenkor jön az, ami már nagyon nem az egyszerű “ó-hát-ezt-az-oprendszert-a-nagymamám-is-elkezeli” kategória, de sebaj, nem torpantam meg. Leopard telepitőlemez berak, arról Disk Utility elindít, ott Repair Disk végigfuttat, és sálala, jó is a merevlemez… Éééés kezdődhet előlről a Boot Camp konfigolása.
Kitaláljátok, mi lett a sorsa a dolognak? Naná, hogy ismét a szép “You need to restart your computer blablabla” szöveg várt. A MacBook-om életében ez háromszor fordult eddig elő, abból kettő ma volt így szépen egymás után, amikoris Windows-t szerettem volna feltenni rá. (Tudom, nem a Windows tehet róla.)
Úgyhogy most itt tartok. Ezzel már azt hiszem nem vesződök többet. Holnap megoldom a dolgot Parallels-szel, és a Boot Camp (meg a gyártója is) bekaphatja.
Egyébiránt e poszt első fele Windows környezetben íródott (hujujujjj!), anyám PC-jén, de Safari 3.1 (!!!) böngészőn. Testtartásom most ugyanolyan, mint tegnap, csak épp a kényelmesebb székben ülök, és a (80-as évek formavilágát idéző) fotelben vannak a lábaim, közben Polepositionék új rádióműsorának első adása szól (nagyon fincsi!); tegnap déltől nem aludtam, fáradt vagyok, holnap korán kelek. És feltolom a Parallels-t. Csakazértis.
Ma a párkányi rokonaink (Hajni nénikém (és egyben keresztanyám), Zsolti báttyusom (és egyben keresztapám) és Rebeka unokahúgom) voltak nálunk így húsvét alkalmából. Beszélgettünk mindenféléről, ahogy az lenni szokott, aztán szóba jött, hogy Rebeka hamarosan középsulis lesz, s kéne neki egy laptop. Nézték a kínálatot a hazai Orange mobilszolgáltatónál, ahol 3G mobilnetet kínálnak + laptopot, mindezt 1100 Sk-ért havonta (3 éves a dolog, így jön bele 39 ezer Sk-ba). Általában nem szoktam javasolni senkinek, hogy telefonszolgáltatótól vásároljon számítógépet, de ezesetben kivételt teszek. Mindjárt kiderül, miért.
Három notebook közül lehet választani, egy Asus X50R, egy Asus X53L és egy Apple MacBook van a kínálatban. Szerintetek unokahúgomnak melyikre fáj a foga?
Naná, hogy az utolsóra. Igaz, hogy csak 80 GB HDD, 1 GB RAM, Combo drive, 2 GHz CPU, de tudjátok mennyire érdekli ez őt? Semennyire. Baromi szexi, van benne beépített kamera, Bluetooth, Wifi (802.11n; a másik 2 gépben csak g!) — ez a lényeg. Az igényeit tehát teljes mértékben kielégíti. Biztonságos, könnyen kezelhető oprendszer, szép elegáns fehér (amit szeretnek a csajok). Egyetlen hátránya, hogy nem tud magyarul az OS X. Bár állítólag már dolgoznak rajta, szóval ez is hamarosan megoldódik.
Szóval a lánynak egy ilyen kell. Naná, hogy helyeseltem a dolgot. Kapva az alkalmon mutattam is pár dolgot keresztanyáméknak, akiknek a 10 ezres laptop pont ugyanolyan mint a 50 ezres. Laptop mint laptop.
Megmutattam az Exposét , Dashboardot, Front Row-t, Photo Booth-ot, és egy Leopard screensavert, aminek létezéséről Dewlától tudok, és baromi jó. Hűen mutatja, hogy mennyire részletesen figyelnek a dolgokra. Íme egy videó a képernyővédőről (négyszeresen felgyorsítva), ami képes pl. az iPhoto library-dben lévő képekből ilyet kreálni (ahogy azt a videón is teszi az enyémekből):
Azért is emeltem ki ezt a képernyővédőt, mert jól mutatja a különbséget. Azt, amit el akarok juttatni mindenkinek, hogy lássák, mitől (is) éri meg Apple gépet vásárolni. Nem, ez nem marketing szöveg, nem fizetnek érte, hogy ilyeneket mondjak (bár nem lenne rossz, bevallom ), csak látom, amit látok:
Miközben a Front Row-t és ezt a képernyővédőt néztük, előjöttek a csodálkozások, “Jé, nem is igaz, hogy ez már 5 éve volt!”, “De jó!”, “Amazt is muti meg!” és hasonlók. Ugyanezek a képek már XP-n is ott voltak a Pictures könyvtárban, de a kutya nem vette elő őket. Ki akart szenvedni a Windows kép- és faxnézegetővel, he? (Senki.) De amikor ilyen köntösben van tálalva, azonnal érdekel mindenkit. ÉS EZ AZ, testvéreim, amihez ROHADTUL ÉRTENEK annál a büdös almás vállalatnál! Még a keresztanyám is elámult rajta, pedig őt aztán egyáltalán nem hatja meg a technika…
Ofkorz, szóbajött az iPhone is. Méghozzá anyám hozta szóba: “Óh, hát 10 ezres telefont akar hozatni Amerikából…”. Rebeka kérte, hogy mutassam meg az anyjának (aki lemaradt volna: Rebeka = Hajni és Zsolti lánya = unokahúgom), mit tud a ketyere. Még szerencse, hogy István barátom posztolt anno egy videót a blogjára, amin Handrás mutogatja az iPhone-ját. Nah, ezt “levetítettem” nekik, és sorra hallottam keresztanyámtól a “Hát ez nagyon jó!”, “Beszarás!”, “Őrület!” és hasonló mondatokat azoknál a részeknél, mikor Handrás a képre zoomol, lapozgat közöttük, netezik, videót néz és ébresztőórát állít be… Ismétlem: Hajnit egyáltalán nem érdekli a technika.
Végül engedjétek meg, hogy e posztot 2 idézettel zárjam:
A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Eszter szülei (…) teljesen rálelkesedtek az iPhone-ra, és végignéztek róla vagy 300 képet, hihetetlenül élvezték, ahogy újjal lehet lapozgatni, zoomolni a képeket. (…) És itt a lényeg az, hogy örömmel és élvezettel nyúltak az eszközhöz, és egyből tudták kezelni! Ha ez a készülék egy modern Windows Mobile eszköz lett volna, akkor a beszélgetés kimerült volna az új telefon száraz featúráinak ismertetésében, majd megállapítottuk volna, hogy a technika hogy fejlődik.
A PC-használóknak pedig csak annyit üzenek, ha kíváncsiak arra, hogy a Windows hogyan fog kinézni néhány év múlva, vessenek egy pillantást a Leopardra.
(Forrás: a CHIP magazin 2008 márciusi számában megjelent “XP vs. Ubuntu vs. Leopard vs. Vista” összehasonlító tesztje, 42. oldal. Összesítésben egyébként a Leopard nyert, csupán hardver és szoftver támogatási képességiben előzte meg őt az XP.)
Konklúzió: aki értékeli az effajta dolgokat, annak nem szabad nem Apple terméket vásárolnia, különben sanyarú, szenvedéssel teli mindennapjai lesznek. Akinek ez nem fontos, az ne vegyen almás cuccot.
Béke.
Mindemellett, barátaim, ezentúl nem lesznek olyan blogbejegyzés, melyekben másokat buzdítok Mac (vagy bármilyen más Apple termék) vásárlására. Ez a poszt sem olyan. Csak saját tapasztalatokat írok majd le, megosztom Veletek gondolataimat, érzéseimet, gondjaimat, jó és rossz dolgokat egyaránt. Szép napot, és kellemes Húsvétot!
Újabb Mac trükk/okosság/jóság, nevezd, aminek akarod.
Ma jöttem rá, hogy ha a Finderben kijelölünk néhány fájlt, majd az Option (Alt) billentyűt nyomva tartva kattintunk a Quick Look ikonra, akkor a kijelölt dokumentumainkat Slideshow szerűen tudjuk fullscreenben nézni.
Tudom, kicsit bulvárszagú cím lett, de ettől találóbban nem lehet leírni azt a 3 terméket, amelyet a világ az Apple-nek köszönhet (újabb bulvár vaker), s amitől nagyon sokan másképp gondolnak a számítógépekre, az mp3 lejátszókra és a telefonokra. (És ebben még Mefi is egyetért velem. )
Igen, a Mac-ről, az iPod-ról és az iPhone-ról van szó. S mivel úgyis olyan videózós kedvemben vagyok mostanság , közzéteszem (összegyűjtöm egy helyre) e három termék bemutatóját. Egy közös van bennük: Steve Jobs.
Íme:
A Macintosh 1984-ből:
Az iPod 2001-ből:
Az iPhone 2007-ből (hat részben):
(Az első 2 videó megtekintése mindenképp ajánlott. A többi nagyrészt “csak” demózás.)
— ez biztosan maga lenne a mennyország 
Az van skacok, hogy ma nekiestem annak, amibe az ős Mac-esek most majd beleborzongnak jól: Windows-t szerettem volna feltelepíteni a MacBook-ra, mégpedig 
