Vigyázat, fikázni fogom a Mac OS X 10.5 Leopardot! Csak erős idegzetűeknek ajánlott, elvakult fanboyoknak semmiképpen sem!
A Spotlight az OS X egyik legjobb featúrája. Segítségével 3 mp alatt bármit megtalálhatunk a Macünkön, még akkor is, ha a fájl nevét nem tudjuk. A Leopard óta a Spotlight nem csak keresni, de számolni is tud. Ugyanakkor szintén a Leó óta szerintem használhatatlanná vált, ha több doksi közül szeretnénk kiválasztani a megfelelőt. Rögtön el is magyarázom, mi nem tetszik.
Van ugye az alapeset, amikor egy fájlt keresünk, tudjuk a nevét, s csak egy létezik belőle valahol a gépen. Beírjuk a Spotlightba, és a lenyíló menüben azonnal megjelenik első helyen a dolog. (Lásd itt oldalt.) Return (Enter), és már nyílik is.
Ha azonban több hasonló nevű fájl van szerte a gépen, a lenyíló lista nem mutatja az összeset, csak minden típusból 2-5 darabot, relevancia szerint. Ilyenkor jön jól a Show All nevű funkció, mely a keresési eredményeket egy külön ablakban hivatott mutatni.
Ez az ablak Tigris alatt így nézett ki:
Leó alatt már ilyen:
Tudjátok mi a baj a Leopardossal?
Az, hogy olyan mint az XP-ben a kiskutya. Átláthatatlan. Rákeresek valamire, és én szeretném egy ablakban, szépen szortírozva látni az összes doksit, képet, hangot, videót, prezentációt, mindent, ami azzal kapcsolatos. Tigerben ez pontosan így működött. Erre kijön az új, tvájszesz ömézing, revolusöneri meg mószt edvenszd Leopard, és nincs ilyen. Vagy az összeset látom ömlesztve (Hello XP!), vagy csak egyféle fájlokat. (De ez utóbbi leszűkítés eléréséhez is kattintani kell egyet azon a get see™ kis plusszon.)
Azt nem értem, miért kellett megválni a jótól, és csinálni helyette egy szarabbat. Azt hiszem, tudom miről beszélt Chriss Pirillo, mikor azt mondta, kéne egy OSX GUI hibákkal foglalkozó blog (a már meglévő Windowsos mellé).
Gyerekek, elkészítettem életem első Mac OS X alkalmazását.
(hatásszünet)
Azért is nagy dolog ez, mert kb. 0 tapasztalatom van e téren, 0x olvastam el valamit is az Objective C-ről, és mindössze 3 cikket futottam át az AppleDev.hu-n, majd feltelepítettem az Xcode-ot, és elkezdtem hülyéskedni benne. Hihetetlen, mennyire egyszerű összedrag&dropolni a programunk kinézetét. Ez számomra — aki abban nőtt fel, hogy a programozás csak és kizárólag hosszú sorok egymás utánni beütése — teljesen új élmény. Abszolút kellemes tehát ez az Xcode, az Interface Builder és még ez a Dashcode is.
És akkor a programomról is egy kicsit: Semmi komolyra ne tessék számítani. Mindössze egy kis ablakot fabrikáltam, amin egy gomb található. Az a gomb pedig csinál valamit. De nem mondom meg mit.
Ezen felül átírtam a menüsort is (csak mert miért ne), érdemes oda is fel/bekukkantani.
És akkor a kötelezők:
Rendszerkövetelmény: Mac OS X 10.2 or later
Verziószám: 1.0
Típus: Freeware
Az alkalmazás ikonját egy full ingyenes ikonkészletből loptam.
Így több mint 6 hónap használat után is fedezek fel újabb kis SWEETNESS dolgokat az OS X-ben. Hihetetlen.
Nagyon apró kis tükörtisztára polírozott finom apróságokról van szó, amiket csak az vesz észre, aki igényli az ilyen kis finomságokat. Tegnap épp arra jöttem rá például, hogy ha a Photo Booth-ban készítek egy négy fotóból álló képet, majd kattintok az egyik kisképre, akkor azt kinagyítja, de nem csak úgy egyszerűen. Mögötte az árnyék hűen követi a kép elforgatását, és még egy fénycsóva is visszatükröződik a képen. Kis apró semmiség, de odafigyeltek rá. Az ilyenektől nem tudok nem magam alá kakkantani.
Nézzük meg most videón is, miről beszélek:
Ha ellátogatsz a Vimeo-ra, és ott nézed meg a videót, teljes képernyős megtekintés esetén HD-ben nézheted.
Néhány napja a ComputerWorld egy újságírója megírta a frankót: a Vista fényévekkel jobb az OS X-nél. A hírt a beszeljukMac is leközölte, ahol érkezett is rá százegynéhány komment, többé-kevésbé flame gyanúsak. De most az Appleblog írója, a magát egyszerűen csak a stevejobs nicknév mögé “bújtató” blogger leírta a saját véleményét az ügyben, mellyel — innen, a netman blog szerkesztőségéből jelezzük — teljesen egyetértünk.
Íme egy részlet, kiemelések tőlem:
Nagyon egyszerűen megfogható a két rendszer közti különbség. Természetesen sokkal több ismerősöm használ Windowst, mint OS X-et, hiszen én sem egy Mac-burokban élek. Sokaknak megfelel az XP vagy a Vista, sokan vannak, akik nem térnének át a Leopardra, de egy sincs köztük, aki szeretné az operációs rendszerét. Aki örömmel mesélné, hogy milyen finom apróságot vett észre a használat alatt. A Mac-es barátaim többsége viszont tényleg örül annak, amit az OS X-től kap, és itt most nem csak azokra gondolok, akik világ életükben az Apple gépeit használták, hanem azokra a korábban pc-t használó heavy userekre is, akik valamiért Macet vásároltak a közelmúltban. Szinte kivétel nélkül szeretik, amit kaptak.
(…)
És az öröm hiánya kihat egy rakás dologra. (…) Van is erre két remek példa: az új iChat meg a Time Machine. Előbbi lehetővé teszi, hogy a partner képernyőjén az én asztalom jelenjen meg, körülnézzen, együtt dolgozzunk rajta, utóbbi meg egy backup szolgáltatás. Egyik sem forradalmi termék abban az értelemben, hogy találkoztunk már hasonlókkal, a Windows évek óta kínál ilyen szolgáltatásokat.
Akkor miért említem? Azért, mert ezeket a szolgáltatásokat olyan formába öntötte az Apple, hogy a júzerek nemcsak használhatják, használják is őket. Szinte nincs olyan ismerősöm, aki tudná, hogy az MSN már évek óta kínálja az iChat újdonságát remote assistance néven, ahogy a backup szolgáltatások is régóta elérhetők Windowson, az Apple viszont mindezt olyan ízlésesen és egyszerűen oldotta meg, hogy a Leo-júzerek azonnal birtokba vették a funkciókat.
És ha most valaki előjönne a szokásos “de azért a júzer ikszpírienszért sokkal többet kell fizetni” szöveggel, arra ismét egy ComputerWorld-ös cikkel reagálnék: 2007 nyarán MacBook Pro 17″: 2800 dollár, hasonló teljesítményű Dell notebook: 3400 dollár. Tényleg drága, mi?
update: az általam is olvasott Zéblog írója, Zeusz is leírta véleményét az ügyben, igazán remek lett, ebből is idéznék egy kicsit, ha engeditek (de ha nem, akkor is ), kiemelések még mindig tőlem:
A bottom line (ami azért arcpirítóan kevésszer hangzik el a kommentek között) az az, hogy mindenki használja azt, ami a kezére áll, és ami a prioritásainak megfelel. Nyilván egy .Net fejlesztő mindennel és bármivel szemben a Windows PC-t fogja preferálni.
(…)
Két lehetőségem volt: brand PC és a Mac. Mivel megcsömörlöttem a Windowstól, és a hardware változatlanul nem érdekelt, ezért összegyűjtöttem rengeteg pénzt és vettem egy Macet. Nem, nem azért döntöttem így, mert ki akarok tűnni, vagy egyedi akarok lenni, vagy mert kúlnak tartom az alma logót a laptopom hátulján, vagy jelezni akarom, hogy igen, volt négyszáznyolcvanezer forintom egy laptopra. Vakmerő voltam, és a gyatra szerviztámogatás és a rengeteg csapda ellenére beleugrottam egy szürkeimportos gépbe. (…) Sokan eleve idiótának tekintik a macianokat, amikor meggyőződéssel állítják: szeretik a gépüket (effektíve azt a hardvert, amit használnak), vagy az OSX-et. Hogy lehet egy hardvermérnökök által összerakott fémdarabot, és/vagy szoftvermérnökök által összefércelt keretrendszert szeretni? — kérdezik. A válasz: nem tudom. Talán ugyanúgy, (…) ahogy az RS8-at szereti az autóbuzi Bazsó Gábor, vagy ahogy Orosz doktornak feláll egy 12 hengeres verda hangjától. Az ember nem tudja az okot, (én is értetlenül állok önnön érzelmeim előtt) csak kénytelen elismerni magának, hogy hát fátter, az van, hogy én is magam alá csurgattam, amikor először megnéztem a mozaikos képernyővédőt, vagy amikor rájöttem arra, hogy a Photo Booth (beépített webkamera) használatakor a szoft a képernyőt bevillantja “vaku” gyanánt. (…) Vagy amikor, vagy amikor. És pont ezek hiányoztak nekem a Windows XP alól. Ezek a kis beszarások, illetve gitáros szakterminológiával élve lick-ek. Énnekem ez a fontos. Mint ahogy másnak az önbehangolós gitártól áll fel, meg attól, hogy milyen jól néz ki egy Jackson Flying V feje, milyen zsír hangszíneket tud egy Korg X-3, milyen jó kormányfogása van egy Alfának, mennyire szépen van kidolgozva egy 1965-ben kiadott bélyeg, és a sor tetszőlegesen folytatható. Éljünk hát mink, “megszállottak” békében egymás mellett, és ne nevessük ki egymás stiklijeit. Illetve hát én már nem fogom, mert én is pont ugyanolyan csendesőrültke vagyok, aki történetesen egy mac fanboy.
Szeretem Zeusz stílusát, bármiről is ír, jó olvasni. Nem?
Pontosan 3 napja történt, hogy váltottam. A jó öreg Tigris helyett most egy Leopárd segíti a munkámat és a szórakozásomat, s teszi ezt jobbnál jobb új featúrákkal. Lássuk, pontról pontra, mivel vagyok megelégedve, s mivel nem:
Ami tetszik:
Time Machine.Biztonsági mentés egyszerűen, gyorsan, automatikusan. Nagyon hasznos. Egyetlen szépséghibája, hogy ha sokmindent változtattál az elmúlt órában, a rendszer sok gigányit fog menteni, s ez egy kicsit lelassítja a gépet, amíg véget nem ér a backupolás.
Új Finder. Sokkal jobban átláthatóak a dolgaim az új oldalsávban, látom az összes hálózati gépet (jelenleg ez egy PC-ben ki is merül ), átnevezésnél csak a nevet jelöli ki (a kiterjesztést nem), a lista nézetnél állítható a sorok vastagsága stb.
Sleepből gyorsan visszajön. Gyorsabban mint a Tiger. (Videót lásd alább.)
Stacks. Baromi jó dolog.
Quick Look. Legjobb. Élni nem tudnék már nélküle.
Újratervezett Front Row. Olyan Apple TV-s beütésű, és baromi gyors. Egyetlen apró hátránya, hogy a szép elmegy-a-desktop-a-végtelenbe animációt lecserélték egy egyszerű elsötétedésre.
Egységes design. Minden ablak szép gradient-es kinézetet kapott. Nincs keveredés csíkos, krómos, egyszínű, színátmenetes design között. Egy van, és az szép.
A Lucida Grande betűtípus egy kis ráncfelvarráson esett át. Keskenyebb/magasabb lett. (Majd valamelyik tipográfus kolléga elárulja, hogyan kell ezt mondani szakszavakkal. )
Ezeken kívül persze van még rengeteg jóság, pl. a még gyorsabb Safari, az akadásmentes Dashboard és Exposé; az új Mail, iCal; az új Photo Booth, ami már videó felvételére is alkalmas; a Spotlight, ami már számolni is tud; Cover Flow a Finderben, és még sorolhatnám. Ezek mind nagyon jó és hasznos újdonságok, javítások, melyek könnyebbé teszik az életünket.
Ami nem tetszik:
Vannak pillatok, — ez az esetek 90%-ban a Time Machine backup-olása idején fordul elő —, amikor hosszú másodpercekre lefagy egy-egy program. Tegnap kétszer kellett erőszakkal restartolnom a gépet, mert lefagyott a Finder meg a TextEdit. Tigris ilyet soha nem csinált (na jó, egyszer igen).
Megszakították a 24 éves Apple tradíciót. Nincs lekerekítés a felső sarkakban. Sírni nem fogok érte, hack-elni meg duplán nem, de azért megjegyeztem.
A Stickies (program, nem widget) fejléce még mindig hülyén néz ki.
A proci még mindig meleg. Pedig mindenki azt mondja, hogy 10 fokkal hidegebbnek kéne lennie. Hát nem az. Lehet, a könyvek teszik.
Ami nélkül meglennék, de ha már van, használom:
Spaces. Mivel itthon két monitoron dolgozom (a gép sajátján, és egy külsőn), így nem sok értelmét látom a Spaces-nek. Több gondot okoz átráncigálni az ablakot egy másik Space-re, mint a másik monitorra. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy azt nem is látom mindig. Szóval egyelőre nem használom, de bekapcsolva hagytam. Majd meglátom, lesz-e értelme akkor, ha csak a gép van nálam. Szerintem nem, de azért adok neki egy esélyt.
Az áttetsző menüsor. Sokan szidják, sokan imádják. Én egyik csoportba se sorolom magam. Vannak hátterek, melyek szerintem hülyén mutatnak áttetsző menüsorral (ilyen pl. a default Aurora), és vannak, melyekhez kifejezetten illik (pl. ez). Mivel a 10.5.2 óta lehet ki s be kapcsolgatni az áttetszőséget, majd élek e lehetőséggel, ha szükség lesz rá. Addig marad kikapcsolva.
Hát ennyi lett volna a lista, és akkor most nézzük meg együtt, mennyi ideig tart a Leopardnak “felkelnie” sleep mode-ból:
Nah, sikerült lestoppolni? Ha nem, elárulom: 15 másodperc jelszóbeírással együtt! Anélkül 5 másodperc! És utána INSTANTLY kész a munkára. Még én is alig hiszem el…
Miért nem Time Capsule? Mert az AirPort Extrememel sokaknak vannak gondjaik (pl. csibar barátom tesója — aki mellesleg Dallasban grafikus és a Win95 volt az uccsó Windows, amit használt; azóta Mac — most adta el a frissen vásárolt AirPort-ját) és hát a Time Capsule is egy Airport Extreme + egy merevlemez.
Másik dolog: az a hír terjeng, hogy azt az 500 gigát (vagy 1 terrát) csak backupolásra lehet használni. Köszönöm, de arra nekem baromi sok. Én szeretném kettéosztani, aztán az egyik felére pakolgatni cuccokat, a másikat meg — ofkorz — meghagyni a Tájm Mesínnek.
Aztán meg végülis kit érdekel, hogy dugdosni kell és nem wireless? Ha lesz iMac-em, abba lesz bedugva permanens jelleggel úgyis, szóval… Na de ha mégis wireless szeretném elérni, majd veszek hozzá egy AirPort Extreme-et Vagy az iMac AirPortját használom hozzá. Megoldom majd és kész.
Az a lényeg, hogy ki van fizetve, úton van, gyün. Ha ideér, rámásolom a Home könyvtáramat, aztán adok egy Clean Install-t a Leopardnak, amit már egyébként decemberben megvételeztemiJoe-nál. Állítólag így a tuti, és így tökéletesen fog menni. Hiszek a okosabb és tapasztaltabb Mac usereknek.
Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy 2 napja próbálkoztam már egy mindent-átmásolok-a-PC-re-LAN-on-keresztül megoldással, de ez nem igazán akart összejönni. Az a baj, hogy az NTFS fájlrendszer nem képes értelmezni azokat a fájlokat, amelyek neveiben perjel (/) található. Mert Windows-on egyszerűen nem lehet fájlnévbe perjelet írni. Mac-en HFS+ (Mac OS Extended) fájlrendszeren lehet, és elég sok rendszerfájl tartalmaz is ilyen jelet, azokat viszont nem lehet átmásolni NTFS rendszerű drive-ra. Ez itt a bibi.
Úgyhogy most várom az 500 gigás backup lemezemet, aztán Home könyvtár átmásol, Leopard telepít, mindenféle egyéb szoftver telepít, örül. Remélhetőleg ebben a sorrendben és zökkenőmentesen fog lezajlani a dolog elvileg még ezen a héten.
Még szerencse, hogy van iUseThis, így nem kell papírra felirkálnom, mely programokat kell újra telepítenem.
Tegnap feliratkoztam wyctim barátom padkesztjére, aztán miután meghallgattam a fasza muzsikákat, jól meg is néztem 4 videópadkesztet a Quicksilver nevű okosságról. Most hallottam erről először, de egyből megvett a progi. Ingyenes és rohadtjó.
Csibar barátom annó egy Namely nevű cuccot javasolt nekem, ami mindössze csak annyit tud, hogy képes keresni és indítani alkalmazásokat. A Quicksilver ugyanezt megcsinálja, sőt. Jóval többet tud. (Rudi, próbáld ki! Imádni fogod. )
Millió plug-in-nel lehet turbózni a már amúgyis piszokjó jutilitit, minden feladathoz lehet külön billentyűkombót definiálni stb stb. Nem is sorolom tovább. Ezt látni kell. Amíg nem látod, nem érted meg a lényegét.
Ma találtam rá erre a cikkre tök véletlenül. Két részt kiemelek belőle, ha megengeditek.
A bevezető:
Ha megkérdeznénk egy macest, gondolkodás nélkül azt mondaná, hogy a Leopard a legjobb operációs rendszer a világon. A linuxos is a sajátját védené, és a Windows-júzer sem használna másik szoftvert. Mi viszont szembeúszunk az árral. Nem a platformok profijait kértük fel, hogy osztályozzák saját rendszerüket, hanem egy ellenérdekelt júzert, aki utálja az operációs rendszereket. Megnéztük, melyik tartja fent a hátán, és melyikben süllyed el.
A konklúzió:
Szóval ha mindegy lenne, mennyi pénzért veszek számítógépet, és még angolul is tudnék, akkor a Macet választanám. (…) Úgy éreztem, itt kapom a legkomfortosabb kiszolgálást, itt kell a legkevesebbet szenvednem, legalábbis ha sikerül majd elfelejtenem majdnem mindent, amit a Windows miatt megtanultam. Még szerencse, hogy ez nem túl sok.
2007. december 18. (kedd) @ 19:44 4 Hozzászólás
Beküldve Apple kategóriában.
Íme. Megvan a Leopard. Nincs szép dobozban, csak egy papírtokban, nincs hozzá hatvanezer “fizess elő datmekre” és hasonló reklámanyag, de tizedébe kerül a dobozos változatnak, és ugyanazt tudja.
Még mielőtt kérdeznétek: nincs fenn még, és egy darabig nem is lesz. Egyrészt most nincs időm Leo-t telepíteni. Tudom, tudom, hogy 0 perc alatt megvan és minden szimpl meg ótümetik, de mi van, ha nem? Sokan írták ilyen-olyan fórumokon, hogy hát bizony bonyodalmakba ütköztek, mer mittomén ez-meg-az. Ilyenre nincs időm, ha neadjisten valami gebasz lenne. Másrészt a Proponósok közül sokan mondják, hogy az Adobe szoftverek nem működnek hibátlanul. Egyikben nem lehet menteni, másikban ha mittoménmit nyomsz, akkor elszáll a progi. Kössz, de ebből nem kérek. (Persze van olyan is, akinek minden megy gond nélkül. Nemtom, mi a titok. ) Harmadszor pedig: most nekem kell a gép. Hibátlanul, tökéletesen működőképesen. A Tiger-től megkapom a tökéletes és hibátlan működést. Nem hiányzik se a Spaces, se a Time Machine. Max. a Quick Look fogja birizgálni a csőröm. Azt tényleg baromi hasznos fícsörnek találom.
Száz szónak is egy a vége: majd jövőre apgrédelek, ha vége a vizsgaidőszaknak.
Van ugye az alapeset, amikor egy fájlt keresünk, tudjuk a nevét, s csak egy létezik belőle valahol a gépen. Beírjuk a Spotlightba, és a lenyíló menüben azonnal megjelenik első helyen a dolog. (Lásd itt oldalt.) Return (Enter), és már nyílik is.
Lehet, 
Ha nem, elárulom: 15 másodperc jelszóbeírással együtt! Anélkül 5 másodperc! 
És utána INSTANTLY kész a munkára. Még én is alig hiszem el…
Ma 
Az a lényeg, hogy ki van fizetve, úton van, gyün. Ha ideér, rámásolom a Home könyvtáramat, aztán adok egy Clean Install-t a 
