“GTD” címke archívuma - blog • netman • sk

Megmondom az őszintét, jópárszor nekifutottam már ennek a GTD dolognak. Elszántam magam. Igenis, írni fogom a teendőimet, és majd kihúzom, ha kész, és szem előtt lesz, és csinálni fogom. Rend a lelke!

Aztán ahogy sorban próbáltam ki a progikat, rájöttem, egyik sem az én világom. Vagy túl bonyolult, vagy túl egyszerű, vagy csak simán leszarom a dolgot, mert a szoftver nem ösztönöz arra, hogy csináljam, hogy írjam a napi teendőimet. Már a rendszerbe is bele szoktam bonyolódni. Legyen egy Inbox, ahova a napi gyors-meg-kell-csinálni dolgokat írod (kivéve ugye azokat, amiket azonnal megteszel), legyen egy Someday, amiket majd egyszer, egy ilyen, meg egy olyan, meg amolyan is kell. ÁÁÁH!

De az igazság az, hogy (de-vel nem kezdünk mondatot, meg az, hogy) ha nem írom fel a teendőimet, egyszerűen elfelejtem azokat. Ha nem figyelmeztet semmi, hogy HÉ, elfelejtem. Egyszerűen leszarom. Elveszek a napi googlereader-twitter-facebook-webkettő rengetegben, s nem tudom magam kontrollálni. A nap végén ilyenkor összegzem, mit is csináltam ma, s megállapítom: semmi értelmeset.

Ezért hát kell valami, ami ösztönöz, ami megmondja a tutit, mikor mi merre hány méter. Nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett GTD cucc kell. Nem más(ok) által megírt elméletek alapján akarok tenni dolgokat, hanem úgy, hogy az nekem jó legyen. A mai napig keresem a tökéletes megoldást erre. Lehet, nem is szoftver kell hozzá? Nem tudom. De ha szoftver kell, akkor — jelentem — egy nagyon komoly versenyzőre épp tegnap tettem szert a MacHeist csomagban.

A múltkor már írtam zenerendszerezési és -értékelési szokásaimról, s a bejegyzésben egy I Love Stars nevű kis appot is megemlítettem. Andy Kim, ennek a kis szoftvernek a fejlesztője döntött úgy, hogy elkészíti a saját ízlésének megfelelő GTD appot. Így született meg a The Hit List.

Soha nem voltam oda még GTD szoftverért ennyire, de ez valamiért azonnal megfogott. Tetszik, hogy bár rengeteg mindent tud, nem kényszeríti rám a dolgokat. Egy egyszerű jegyzettömb kinézetű, mégis grafikailag nyálcsurgatósan-aprólékos kidolgozottságú szoftver. iLike it kategóriás — mondaná Reb.

Néhány featúra a teljesség teljes igénye nélkül: tab nézet; billentyűkombóra bárhonnan előhívható Quick Entry ablak a gyors taskfelvételre; iCal sync; hamarosan iPhone app; kétféle (!) tagelési módszer; task-archiválás; kártyanézet (hogy tudj csak az adott feladatra koncentrálni); dockikonra fájlt vagy linket húzva az bekerül feladatnak mint “Look at …” (természetesen shortcuttal a fájlra/linkre); ismétlődő feladatok zseniális kezelése; időzítő (hogy tudd, mennyi ideje csinálod, amit csinálsz/mennyi időd van még hátra); és még sorolhatnám…

Nem mondom, hogy megtaláltam A szoftvert, de néhány napja elégedetten használom, s nem hogy nem zavar, de kifejezetten ösztönöz. Ennyi idő alatt a többi ilyen szoftvert már rég el szoktam feledni.

Mi az a GTD? Az angol “Getting Things Done” kifejezésből származik, ennek rövidítése. Magyarul kb. annyit tesz, “Elérni, hogy készen legyenek a dolgok”. Ezt az egészet David Allen találta ki, s abban rejlik forradalmisága, hogy — az összes egyéb hasonló módszertől eltérően — David csoportokba gyűjti a tennivalókat, mégpedig három féle csoportosítási módszer alkalmazásával.

Lehet, hülyén hangzik, de mindenki alkalmazza valamilyen szinten ezen tudomány (?) elveit. Gondolj csak a listára, amit magaddal viszel a boltba, hogy tudd, mit kell megvenni. Mindannyian készítünk jegyzeteket, to-do listákat. Ezekben rejlik a GTD lényege, megfűszerezve egy kis rendre való törekvéssel.

Legyen mindig a szemed előtt, mit kell tenned. Pontról pontra, valamilyen szempont szerint csoportosítva, fontossági sorrendben. A lényeg: találd meg a megfelelő alkalmazást (de egy darab papír is elég), ahova mindig leírod, mit kell tenni, és onnan kihúzod, ha végeztél vele.

Ez a poszt azért született, mert ma újabb mérföldkőhöz érkeztem GTD ügyben. Lehet, megtaláltam az igazi nekem való alkalmazást, na de erről majd később. Rengeteget olvastam már a témában, wyctim is írt egy csomót, kobaknak is voltak érdekes írásai, na és persze szeretett Plastik Józsink is szereti érezni maga körül a rendet.

Nézzük, mivel próbálkoztam eddig:

Windows-os korszakomban volt egy határidő naplóm, abba beírtam, mikor hova miért kell menni, mit kell ott csinálni stb. Emellett, ha valami nem volt időhöz kötve, akkor azt a mobilomba írtam. Előnye volt, hogy a mobilban lévő írások mindig kéznél voltam, azonnal láttam őket, és a naplót is magammal vihettem bárhova. Hátránya: nem volt digitális, ezáltal a javítás macerás volt (“hopp, egy hét múlva lesz a találkozó; ja nem, mégse, 2 hét múlva lesz”), firkálgatás lett a vége az egésznek.

Mikor elkezdtem blogolni, megismerkedtem az iCal-el (“Péter, ő itt iCal; iCal, ő itt Péter”), és elkezdtem használni. A naplót felváltotta az iCal, a mobilos írásokat pedig beírtam az iCal to-do listájába. Adtam nekik prioritást, egyéb infókat, blabla. A naptáras részét a mai napig használom, nagyon hasznos, hisz szinkronizálható a telómmal, így ha akarom, a gép és a telefonom is figyelmeztet, ha van valami. A to-do része azonban nem jött be. Belezavarodtam a sok prioritás beállítgatásba. Nekem ez túl bonyolult, arról nem is beszélve, hogy sosem volt előttem, mit kell csinálni.

Váltottam. Jött a Tasko. Ez egy webes projekt. Baromi egyszerű elven alapszik. Mintha papírra írnád a dolgaid, a teendőid. Ha kész van, egy kattintással kihúzod a listából. Ez nagyon jó volt. Előny ugye, hogy baromi egyszerű, s hogy mindig látom magam előtt a teendőket. Hátránya, hogy kell hozzá állandó netes hozzáférés.
Itt persze gyors’ megjegyzem, létezik ennek egy offline verziója, TaskPaper-nek hívják, azonban ez pénzbe kerül. Annyit nekem jelenleg nem ér a GTD, hogy fizessek érte. Talán majd egyszer.

Erről a webes alkalmazásról egyébként Wyctimtől hallottam, meg úgy általában a TXT alapú GTD-ről is. Nagyon megfogott. Egyszerű, gyors, hatékony. Eddig bevált.

Már odáig jutottam, hogy külön kis alkalmazást kreáltam a Taskonak Fluiddal. Egy gondom akadt vele kapcsolatban: megváltoztatták az oldal elrendezését, és fix szélességűvé vált a lista. Ez nagyon nem tetszett. A képernyő felét képes elfoglalni az alkalmazás.

Megint váltottam. Az elv marad: listát fogok írni baromi egyszerű felírom-és-ha-kész-kitörlöm módszerrel, de nem a Taskoba, hanem az OS X alap jegyzetprogramjába — és most tessék megkapaszkodni —, a Stickiesbe!

Nem kell hozzá böngésző, se Fluid, sem netkapcsolat. Csak írom, írom, írom, aztán meg törlöm, amint kész. Nem kihúzom és aztán törlöm. Egyből törlöm.

Szóval, összegezve: iCal-t használom a határidős dolgokhoz, amik nem kell, hogy a szemem előtt legyenek; maradjanak csak szépen a háttérben, és figyelmeztessen — akkor, amikora én állítom —, hogy ide meg oda kell menni, ezt és azt meg kell csinálni a Hottyívjákéknál. Emellett Stickies van, benne a to-do lista.

És most boldog vagyok. Mindig tudom, mit hogyan kell csinálnom. Már csak csinálni kell.

Ha ezt a bejegyzést valaki is végigolvassa, már megérte megírnom. Ha meg valaki ezért fogja elkezdeni menedzselni az életét, duplán megérte.