Többször szajkóztam már ezen a blogon, hogy nem vagyok sorozatfejű. Nos, ez az állítás, attól tartok, megdőlni látszik.
Bálint mutatott nekem nagyjából fél éve egy-két részt a magyarul Így Jártam Anyátokkal címen futó szituációs komédiából, s már az első átröhögött rész után tudtam, valami nagyszerű alkotás ez. Persze ezer éves, meg lement már négy évada, de újszülöttnek minden vicc új, ugyebár. Érdekes egyébként, hogy sitcomot nézek. Anno a Jóbarátokat például nem tudtam megszeretni, akármennyire akartam. Leültem a TV elé, néztem, de nem röhögtem a poénokon, nem volt vicces. Na de How I Met Your Motherrel minden megváltozott.
Röviden a sztori azoknak, akik hozzám hasonlóan az elmúlt négy évet barlangban töltötték:
2030-at írunk, s az idős Ted Mosby a kanapén ülve meséli el lányának és fiának, hogyan ismerkedett meg édesanyjukkal. A történet 2005-ben kezdődik, amikor is legjobb barátja, Marshall megkéri barátnője, Lily kezét, ezen felbuzdulva pedig az akkor 27 éves Ted is elkezdi erőteljesebben keresni élete párját. Segítségére van ebben Barney cimborája, a poénok, öltönyök és egyéjszakás kalandok császára. Törzshelyük egy bár, ahol az egyik este Ted megpillant egy gyönyörű nőt. Így ismerjük meg Robint.
Ők azok öten, akiknek vicces kis életébe pillanthatunk be a sorozat kapcsán. Rengeteg csavar, jól felépített poénok, tökéletesen megrajzolt cselekményszálak és karakterek, hosszantartó garantált röhögés. Ezek jellemzik a huszonegyedik század legjobb szituációs komédiáját.
Na meg leginkább Barney “Suit Up!” Stinson, a sorozat legnagyobb arca, szerintem:
A Skins és a House mellett a How I Met Your Mother az egyetlen sorozat, ami függővé tett. Határozottan Barney karaktere a legjobb. =Đ