Megmondom az őszintét, jópárszor nekifutottam már ennek a GTD dolognak. Elszántam magam. Igenis, írni fogom a teendőimet, és majd kihúzom, ha kész, és szem előtt lesz, és csinálni fogom. Rend a lelke!
Aztán ahogy sorban próbáltam ki a progikat, rájöttem, egyik sem az én világom. Vagy túl bonyolult, vagy túl egyszerű, vagy csak simán leszarom a dolgot, mert a szoftver nem ösztönöz arra, hogy csináljam, hogy írjam a napi teendőimet. Már a rendszerbe is bele szoktam bonyolódni. Legyen egy Inbox, ahova a napi gyors-meg-kell-csinálni dolgokat írod (kivéve ugye azokat, amiket azonnal megteszel), legyen egy Someday, amiket majd egyszer, egy ilyen, meg egy olyan, meg amolyan is kell. ÁÁÁH!
De az igazság az, hogy (de-vel nem kezdünk mondatot, meg az, hogy) ha nem írom fel a teendőimet, egyszerűen elfelejtem azokat. Ha nem figyelmeztet semmi, hogy HÉ, elfelejtem. Egyszerűen leszarom. Elveszek a napi googlereader-twitter-facebook-webkettő rengetegben, s nem tudom magam kontrollálni. A nap végén ilyenkor összegzem, mit is csináltam ma, s megállapítom: semmi értelmeset.
Ezért hát kell valami, ami ösztönöz, ami megmondja a tutit, mikor mi merre hány méter. Nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett GTD cucc kell. Nem más(ok) által megírt elméletek alapján akarok tenni dolgokat, hanem úgy, hogy az nekem jó legyen. A mai napig keresem a tökéletes megoldást erre. Lehet, nem is szoftver kell hozzá? Nem tudom. De ha szoftver kell, akkor — jelentem — egy nagyon komoly versenyzőre épp tegnap tettem szert a MacHeist csomagban.
A múltkor már írtam zenerendszerezési és -értékelési szokásaimról, s a bejegyzésben egy I Love Stars nevű kis appot is megemlítettem. Andy Kim, ennek a kis szoftvernek a fejlesztője döntött úgy, hogy elkészíti a saját ízlésének megfelelő GTD appot. Így született meg a The Hit List.
Soha nem voltam oda még GTD szoftverért ennyire, de ez valamiért azonnal megfogott. Tetszik, hogy bár rengeteg mindent tud, nem kényszeríti rám a dolgokat. Egy egyszerű jegyzettömb kinézetű, mégis grafikailag nyálcsurgatósan-aprólékos kidolgozottságú szoftver. iLike it kategóriás — mondaná Reb.
Néhány featúra a teljesség teljes igénye nélkül: tab nézet; billentyűkombóra bárhonnan előhívható Quick Entry ablak a gyors taskfelvételre; iCal sync; hamarosan iPhone app; kétféle (!) tagelési módszer; task-archiválás; kártyanézet (hogy tudj csak az adott feladatra koncentrálni); dockikonra fájlt vagy linket húzva az bekerül feladatnak mint “Look at …” (természetesen shortcuttal a fájlra/linkre); ismétlődő feladatok zseniális kezelése; időzítő (hogy tudd, mennyi ideje csinálod, amit csinálsz/mennyi időd van még hátra); és még sorolhatnám…
Nem mondom, hogy megtaláltam A szoftvert, de néhány napja elégedetten használom, s nem hogy nem zavar, de kifejezetten ösztönöz. Ennyi idő alatt a többi ilyen szoftvert már rég el szoktam feledni.
Pro:
1. ha egy taskben benne van mondjuk a Jedi vagy Star Wars illetve Mario, easter-egg csengés jelzi ha kipipálod ;]
2. az időzítő hihetetlenül hasznos. ösztönöz arra épp most is hogy ne itt írjak hanem számoljam a perceimet amit rászántam a ma esti asztrofizika tanulmányaimra
3. nagyon jól lehet navigálni billentyűzet-only módban
4. Got Things Done? ja.
Kontra:
1. bekapcsolva kell hagyni az appot. multi-monitor környezetben tuti nem lenne baj, de így kicsit zavaró hogy nem tudok csak rápillantgatni a listámra
1.b mondjuk egy menubar gomb jól jönne
2. nem tudom testreszabni a Today képernyőt. nem érdekel mi van 3 napon belül ha egy csomó olyan van hogy “ezt kell aláírni pénteken”
3. van még csak nem emlékszem mert nem írtam föl listára
Szintén végigmásztam a szamárlétrát.
Remember The Milk: piszok jó szifonos kliens, szörnyű webes felület.
Omnifocus: pilótavizsgás ez kérem, ráadásul az ember gatyája is rámegy, mire összevásárolgatja a desktop és az iPhone-os verziókat.
Things: őt használtam eddig a legtovább, korlátozott billentyűparancsok, itt-ott hülyén viselkedik, szar szinkronizáció, cserébe egyszerű.
Taskpaper: szeretem, főleg a koncepciót, néha előveszem, de még nincs szifonos verzió (készül, egyszerre kettő is) és nem tud ismétlődő taszkokat, ami nekem nagyon kell.
A fentebb leírt appok közül egyik se tudja azt (talán az RTM és az Omnifocus valamennyire), amit a THL igen, a teljesen billentyűzetről vezérelhetőséget. Imádom az olyan programokat, ahol nem kell egérhez nyúlnom (Quicksilver agy). A THL pluszba még parasztvakít is.
@Andy: “nem tudok csak rápillantgatni a listámra”
Ez nagyon igaz, szart se ér az ember a legjobb GTD progival sem, ha nem találja meg azonnal és gondolkodás nélkül az ablakrengeteg között.
Egyébként érdekes a screenshotot nézni, általában mindenki úgy írja a taszkokat, hogy “megcsinálni a házit”, “kitakarítani a szobát”, míg én felszólítom magam, “csináld meg a házid”, “takarítsd ki a szobád”.
Egyszer már firkáltam erről egy kétrészest, szóval nem írom le itt megint.
http://www.lifovery.com/2008/03/17/a-hasznalhato-to-do-lista-titkai-1-resz/
http://www.lifovery.com/2008/03/26/a-hasznalhato-to-do-lista-titkai-2-resz/
Múltkor azt olvastam vhol, hogy “GTD specialista blog” … hát mondom ekkora semmitmondó felhőbaszást is rég láttam már. A téma iránti kicsit szkeptikus megközelítésem azóta se lohadt, de elég bonyolult jó “határidő naplót” csinálni.
Mer ugye otthon az a legkézenfekvőbb ha kint van szembe veled a falon… vagy a dektopodon. De persze ha épp egyik sincs nálad (se a fal, se a gép) akkor meg az a jó, ha a telefonodon meg tudod nézni ugyanazt és nem kell egyébként egyenként átírogatni semmit.
Viszont ez sem tudja kezelni az általam is ismert “elfelejtem” faktort
egyszer arra gondoltam Gugli calendarba irogatom be az ilyen üzeneteket és küldetek róla magamnak SMS-t. De hát elfelejtem beírni… 
Najó csak vicc….
Andy, ez a easteregg jelzés nagyon jó.
A kettes kontrádra viszont van megoldás. Lehet kusztomizálni a Today listát. Jobbklikk a zöld sávra, vagy View » Sort By. 
wyctim, impresszív alkalmazás-lista.
Köszi az összefoglalót. A felszólítómódra meg mindig megpróbálom rávenni magam, de nem jön természetesen, hogy magamnak parancsoljak, így mindig lesz olyan task, amit kijelentőmódban viszek fel. De most akkor nekifutok mégegyszer. Hátha. 
Reb, na igen, az elfelejtem és a leszarom a két legnagyobb hátráltató erő.