„Az év bulija”, „Beszarás”, „Ömézing”, „Markus az ISTEN!” és hasonló jelzős szerkezetű megjegyzésekkel illetik a BTC bulik eddig talán legjobbikát azok, akik ott voltak. S tudjátok mit, az a helyzet, hogy én sem tudok semmi rosszat írni róla.
Kezdjük ott, hogy a buli előtt volt egy kis before party egy bizonyos Glob nevű helyen, majd onnan az ezer éve nem látott ismerősökkel bevettük a helyszínt. A hely nagyon fullos: tükrök mindenhol, a mennyezeten fotelben fejjel lefelé „ülő” bábuk, nagyon jó hangcucc, hasonlóan zsír légkondi, egy seggrészeg DJ cimbora 
, de ami mindent vitt, az a férfi WC. Beszarás, de a piszoárok felett plazmatévén beszól egy szexi szőke csaj, hogyaszongya „Szia, hmmm, így még nem láttalak, de szimpi vagy nekem. Ha gondolod, kinn a bárnál megtalálsz.” 
Ez kész!
Na de térjünk a lényegre: a zenére. Mikor megérkeztünk a helyre, Inpieces tolta a jobbnál jobb trackeket. Meg kell hagyni, igazán fincsi warmuppot sikerült összehoznia. Inpy zenéje alatt fedeztük fel, hogy a VIP szektorban bulizik Myon, Marcus Schössöw, „Schössöwné” Nifra és később Shane 54 is.
Az est legfontosabb embere, Markus Schulz időre megérkezett a pultba, ahol egy picit még tökölt a laptopjával* (technikai részletek a poszt végén), amivel a rádiós felvétel készült, így egy kis késéssel kezdett az egyik új zenéjének, a The New World-nek (ez lesz egyébként a Transmission 5 buli hivatalos himnusza is) zsír új remixével. Hát nem kicsit szólt nagyot, nah.
Az est során felcsendült még természetesen az egyik Sia számból, a Buttons-ből készített új remixe is (IMÁDOM! 
), tolta a Chakalakát (hatalmas zene!), a For Your Love-ot (gyönyör!), az új Without You Near remixet ( 
), és volt egy Full Tiltin is, ami buliban gyilkos! 
Külön említésre méltó egy régi klasszikus, a Cass & Slide - Perception egy új (talán Markus Schulz?!) remixe. Hatalmas volt!
Nem sorolom tovább a számcímeket, get see™ nagy szettet tolt, ez a lényeg. Akit meg érdekel a zaj, úgyis hallgatni fogja november 6-án este a DI.fm-et. Amin viszont én mindig meglepődöm, hogy mennyire energikus figura ez az ember. A budapesti buli előtti este Londonban, azelőtti este pedig Macedóniában játszott, s még a ‘pesti bulira is annyi energiája maradt, hogy végigtombolta, -ugrálta, -tapsolta saját szettjét. Kész.
Schulz után Atish és Fairy, azaz a Poleposition (magunk között csak Paul Pozition 
) folytatta a veretést. Szettjük alatt Schulz lejött a tömegbe fotózkodni meg ilyenek. Én is beálltam a sorba, de ideje már nem maradt „rám”, viszont kedves volt, mikor meglátott a Markusos pólómban, rajta a saját aláírásával — odaintett 
és kacsintott 
egyet.
Már mikor épp távozni akartunk, Poleék szettje véget is ért, így hát semmiről nem maradtunk le.
Egyetlen negatívumként csupán azt tudom felhozni, hogy a szépen megtervezett jegyet nem lehetett megtartani, így aláíratni Markusszal se. Ezt picit sajnáltam. 
Röviden: Ritka tökéletes buli volt. Várjuk a BTC9-et!
* Technikai részletek geekeknek:
Markus egy 15 hüvelykes MacBook Pro számítógéppel rögzítette a Global DJ Broadcast World Tour budapesti adását. A gépen 10.5 Leopard oprendszer futott, melyet 3x, azaz háromszor (!) kellett újraindítani, mire felismerte a Focusrite Saffire típusú Firewireös külső hangkártyát (köszi Reb!), melyet Schulz eközben finoman de magabiztosan ütögetett. A felvételért az Ableton Live felelős. A közönség hangja a mikrofonokból és a szett a keverőből két külön sávra rögzítődött. Ja, és Schulznak saját maga a wallpaperje — nagy az egó.
A bejegyzésben látható fotókat köszönjük Balázsnak, a videót pedig Frenky87-nek.
Ügyfélszolgálat sucks
Beküldve Hétköznapok, LOL, Számtech és Óhogyaza... kategóriában.
Történt a minap, hogy egyik ismerősék pistikesupportra hívtak, mert ugye “nem megy a net”. Az eset előtörténete kb. annyi, hogy a Tré-Com-nál csomagot váltottak, ezért új felhasználói nevet és jelszavat kaptak SMS-ben. Beírták, nem ment. Mégegyszer beírták, nem ment. Felhívták az ügyfélszolgálatot, ott lediktálták nekik exactly ugyanazt a két kódot, amit SMS-ben is megkaptak, mondván “ezzel tuti hogy menni fog”. Hát persze hogy nem ment.
Ekkor jöttem a képbe én. Elmentem hozzájuk, beírtam a kódokat. Nem ment. Ügyfélszolgálatot felhívtuk, a két kódot a telefonos csákónak visszaolvastuk. Azt mondja, ennek menni kell. Nem ment. Megkérdezte, nem írtuk-e nagybetűkkel, nem tettünk-e szóközöket valahova, nem ütöttük-e el? Mondom, hogy nem. Még egyelőre tudok gépelni. De a telefonos manusz csak erősködött, hogy tuti rosszul ütöttem be. Mondom, hogy nem.
Letettük a telefont.
Gondoltam egyet, s poénból megcseréltem a jelszót és a felhasználói nevet. És — tada.wav — ment.