blog • netman • sk

Két nappal ezelőtt — hosszas öngyőzködés után — sikerült eljutnom a címben említett kiállításra. Sokáig idegenkedtem tőle, undorítónak visszataszítónak találtam, de aztán, mikor egy hete keresztapám ódákat zengett róla, már nem kételkedtem abban, hogy egyszer legalább látnom kell, hiszen ha nem nézem meg, lehet, megbánnám. Így hát csütörtökön Nioval együtt ellátogattunk a már sokat kritizált Bodiesra.

Gondolom, mindegyik olvasóm hallott már róla. Tényleg valós emberi szervek és testek vannak ott. Az egész kiállítás arra van kihegyezve, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, vigyázzunk a testünkre. Így például láthatunk itt dohányzástól megfeketedett tüdőt, epeköves epét, rákos mellet és hasonló finomságokat dolgokat. Mindemellett az egészet logikai egységekre bontották; külön részek foglalkoznak az izmokkal, a csontokkal, a nemi szervekkel, az aggyal, a szívvel. Sőt, van egy olyan “szoba” is, ahol emberi magzatokat lehet megcsodálni a fejlődés különböző fázisaiban. Tanulságos.

Furcsa szagok és gyomorforgató dolgok nincsenek a kiállításon, tehát aki emiatt nem ment eddig el, fellélegezhet. Élő példa legyen erre Nio, aki — saját bevallása szerint — a vérvétel gondolatától is megborzong, a kiállítást mégis minden gond nélkül végignézte.

A Bodies összességében tetszett. Egyszer szerintem mindenképp látni kell. És egy biztos: ezek után máshogy nézek az emberekre.