avagy egy Apple, design és trance orientált blog Peti mindennapjairól :)
Handras blogján láttam, s azóta röhögök rajta.
A Microsoft Pocket MSN-t bemutató oldalán van egy screenshot az említett alkalmazásról, amin egy érdekes sor található. Az egyik kontakt, név szerint ByKa személyes üzenetéről van szó.
Szóval az említett szájt a microsoft.com/hun/mobile/software/pocketmsn.mspx, és íme a screenshot:
Vicces fiúk. 
update (2008. márc. 25): Lecserélték az igaz, őszinte szavakat hazug, mű mondatra. 
Újabb Mac trükk/okosság/jóság, nevezd, aminek akarod.
Ma jöttem rá, hogy ha a Finderben kijelölünk néhány fájlt, majd az Option (Alt) billentyűt nyomva tartva kattintunk a Quick Look ikonra, akkor a kijelölt dokumentumainkat Slideshow szerűen tudjuk fullscreenben nézni.
Hát nem jó?
Only in Leopard.
Egyik havernál voltam, nevezzük Attilának. Egy lassan 3 éves AMD Sempron 1,6 GHz procival, 80 giga winyóval és 192 megabájt rammal (!) felszerelt gépe van nekije. A többi adat nem érdekes. A megvételkor volt feldobva rá egy iKszpé, azóta az van volt. Képzelheted, milyen lehet egy XP (és úgy egyáltalán egy Windows) 3 év használat után. Pontosan olyan, amilyennek képzeled. Negyed óra, míg a Skype + MSN kombó elindul, és hasonló finomságok.
Első nap:
Tegnapelőtt megkért, hogy segítsek neki — mert nem vágja a témát — feltenni, újratelepíteni a Windows-t.
Igen ám, de nekem nem volt semmilyen külső adattároló egységem, amire az adatait átmenthettük volna. Egy MyBook van, de a HFS+ fájlrendszerrel asszem sokra nem megy a redmondi ördög. Úgyhogy azt találtam ki (segített benne XT ), hogy a PC-ben lévő 300 gigás SATA lemezt (amin két partíció vagyon, egyik üres) fogom elvinni hozzá, és majd szépen megoldjuk a dolgot.
Itt jött a következő bibi: mint kiderült, a gépe nem támogatja a SATA lemezeket. Erre Pathó Bálint kolléga (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bejelentsem: ő egy MacBook Pro vásárlásán gondolkodik 
) azt az ötletet adta, hogy próbáljuk meg feltelepíteni a SATA driver-t floppyról és a Win telepítőlemezről. Persze ez már fel volt. Király.
Második nap:
Nem maradt más hátra, mint elhozni hozzánk az ő 80 gigás (P)ATA lemezét, és itt átmásolni a dolgokat. Hoppá, áljunk meg egy pillanatra, ez így túl egyszerű, nemde? Hát persze.
Az történt ugyanis, hogy elhoztuk a cuccot, de nem tudtunk másolni, mert védve voltak a könyvtárak. Király. Mehettünk vissza hozzájuk, egy órán keresztül szüttyögött a gép a hozzáférési biszbaszok állítgatásával, mire csak-csak kész lett.
Fel hozzánk, minden bemásol, vissza hozzájuk, XP telepít (“Izgalmas új külső” screen sokszori megtekintése, melynek szövegét ha éjjel 2-kor felrángattok az ágyból, akkor is elszavalom), vissza hozzánk, adatok visszamásol, vissza hozzájuk, winyó visszaszerel, winamp és hasonlók telepítése. Nagyon leegyszerűsítve ennyi a sztori. Két darab félnapot vett el az életemből, és Attila életéből is.
Mi ebből a tanulság? Jól jegyezd meg: az, hogy feltepítettél már X gépre Y mennyiségű Windows-ot, nem jelenti azt, hogy nem tud megszopatni.
Ja, tök más:
Plastikjózsi megvette a JézusFónját. Hivatalos átvétel (és rengeteg geek téma, megfűszerezve egy kis nörd “tánccal”) @ Plastiknation 4. Irigylem a srácot egy icipicit, na.
Ma, életemben először állítottak meg zsaruk. Lassan két éve van jogsim (rohadtul nem sok idő, mindegy, nem ez a lényeg), de e 2 év alatt ma volt először, hogy ellenőriztek.
A vicc az egészben az, hogy nem voltam bekötve 
, de le se szarták. Szégyellem magam, és most hozzám vághattok mindent, incl. a vastag csomós gerendát és a strandpapucsot is, DE falun belül ritkán szoktam feltenni. Szemét disznó vagyok, aki így kockáztatja saját és más embertársai életét, de nem szoktam, na. 
A lényeg, hogy ezt le se szarták. Kérték a jogsit, meg a kocsi papírjait, majd elköszöntünk egymástól. Mindvégig a biztonsági öv ott lógott mellettem.
Értetek már ilyet?
Itt jegyezném meg, hogy ez a fokozott ellenőrzés egyébként azóta divat, mióta nincs határ. Valahol foglalkoztatni kell a volt határőröket.
Feladtam az elvemet. Eltöröltem a [Mac], [Win] és [Linux] megjelöléseket a blogrollból.
Az ok egyszerű: nem bírom követni a változásokat. Infi ki tudja mióta már nem Linux user, és ezt sehol nem írta meg. Bártházi András használ Windows-ot is, OS X-t is; csibar dettó, szóval nem tudok up-to-date lenni, úgy meg semmi értelme.
Most pedig öleljük meg egymást.™
Ma XT barátomat akartam felhívni telefonon (egész konkrétan egy Sony Ericsson K510i-n). Belementem a kontaktlistába, már épp ráakartam nyomni a Call-ra a neve felett, erre elfehéredik a kijelző, 30 másodpercig úgy marad, és restartol a telefon. Másodszor is megpróbálkoztam a feladattal, de az eredmény ugyanez lett. Mérges lettem, és kiszedtem az aksit a telóból, majd visszaraktam, bekapcs, és ment.
Tanulság? Soha ne bízz a mobilodban.
I want an iPhone.
Nem tudom, ki hogy’ van vele, de én imádtam a Super Mario-t. Gyermekkorom kedvenc játéka volt, és azóta sem csináltak olyan játékot, amit jobban élveztem volna. Hiába a Need for Speed csilli-villi (csitti-fitti™) grafikája — nem vonz.
Éppen ezért találtam érdekesnek az alant látható videót. Beszarás a csávó (csaj?). Öt perc alatt végigtolja az egész játékot. 
Egyébként szerintetek is javult a YouTube videók minősége az utóbbi időben, vagy csak nekem tűnik úgy?
update: Délben még csak 2 volt, most [szerda éjjel 1:00] meg már 30-tól is több kreálmány van a WeWant galériában. Hihetetlen, mennyire összetartanak az emberek, és mindenki hozzáteszi a saját kis dolgát.
Gondolom arra rájöttetek, hogy az itt fenn látható kép az én kezem “műve”, de most engedjétek meg, hogy kiemeljek még néhány alkotást. Igazán zseniálisak.
Itt van például Chek műve a magyar narancsról, aztán Alesi animáló GIFje és Benjamin kisfia, miközben Apple Hungary-t követel. Igazán zseniálisak. Azonban ami nálam most a prímet viszi, az Vincze Péter druszám egyik műve. ELVETÉLÉS KÚÚL.
Az összes többi alkotás megtekinthető a hivatalos szájton.
Nem is olyan régen írtam egy fura hangvételű bejegyzést, amolyan nyílt költői kérdés féleséget. Ma pedig megjelent az, amire vágytam.
Az AirPort Express immáron támogatja a 802.11n kerettechnológiát, így mostmár belépett a must have kategóriába.
Ezúton jelezném iJoe-nak, ha olvassa, hogy amint lesz, már egyet tehet is félre nekem. Köszönöm előre is.
Árbeli változás nem történt, továbbra is 99 dolcsiba kerül, a LAN portot sem frissítették Gigabitre, maradt 10/100-as (ez engem egyébként rohadtul nem zavar).
Ja, és köszönöm stro-B-nak, hogy felhívta a figyelmemet a dologra.
(Egyébként ismételten ez a blog az első magyar nyelvű webes médium blog, ahol nem csak a találgatásról esik szó, hanem már a megjelenésről.)
Sander az elmúlt 4 évben a semmiből vált híressé. Jelenleg a világ 15. legjobb DJ-jeként tartják számon. Tegnap az új albumának bemutatóturnéja keretén belül a pozsonyi Doplerben lépett fel. Én is ott voltam, íme a részletek:
Érsekújvárott szálltam fel 17:20-kor arra a vonatra, amivel Beus, Tym, Zozee (és — mint az később kiderült — CamelX-ék) jöttek. Galánta városában felszálltak még Csibarék (incl. Moncs és Romcsi), a pozsonyi (koszos, büdös, phfujj) állomáson pedig Tájmy is csatlakozott hozzánk, és nekiláttunk a nagy “városnézésnek”, ami az Aupark körbejárásában ki is merült. Voltunk Mekiben, kajáltunk jól.
Persze voltunk Apple boltban is. Mert hát mit csinál két nörd, ha plázába megy? Igen, pontosan azt: kötelező jelleggel benéznek egy számtech boltba is, ami esetünkben a MacZone helyi üzlete volt. Ezúton jelezném a Proponósoknak: tényleg sokkal szebb a 24-es iMac képe.
Na de térjünk vissza a zenéhez.
Plázázás után még beültünk egy a Dopler mögött lévő pub-ba is, majd olyan 11 felé beléptünk az ojjektum ajtaján.
Bent épp Michal Breeth játszott. Mit mondjak?! Nekem túl monoton volt. Nem is pazarlom a betűket rá.
A Mester viszont késett egy fél órát (ejnye-ejnye!), így nem fél 1-től 3-ig, hanem 1-től fél 4-ig játszott. Egy számomra ismeretlen zenével kezdett (Julius fórumbeli listája szerint a Eurythmics Sweet Dreams-jének egy remixe/bootlegje volt. Nem ismertem fel. ), aztán egyből a közepébe csapott egy saját remix-szel, mégpedig a Sia - The Girl You Lost To Cocaine remixével. Nagyot ütött.
Az egész 2 és fél órás muzsikaáradatból kb. 20 perc nem jött annyira be, összességében értékelve azonban hozta a formáját Vándor Sándor ( ) barátunk. Természetesen volt Riff is, Back By Any Demand, Show My Shuffle, And Then… (ez egyébként az a muzsika, amire anno azt mondtam, hogy nagyon nem jön be; azóta megszerettem nagyon ), de nem maradt el a Dirty Rocker sem, ami szintén hatalmasat szólt. Legnagyobb számomra mégis a Funkagenda – What The Fuck volt. Ahogy egy klubnyi ember üvölti, hogy “WATTAFAKK” — kééész. 
A művészúr szettje után DJ Orbith jött, akinek (Michal Breeth-tével ellentétben) bejött a szettje. Második számnak lazán egy Dubfire - Roadkill. Szóval fincsi volt.
Míg mi ez idő alatt lenn voltunk, a VIP-sok fenn fényképezkedtek Sander-rel, aláírásokat szereztek, beszélgettek. Ekkor készült többek közt ez a jobboldalt látható kép, amin épp M.L.a.c.i. újságolja Van Doorn úrnak, hogy ők bizony Magyarhonból eljöttek miatta ide. (Photo by Julius.)
Mi végülis olyan fél 5 tájékán búcsúztunk el a Doplertől. Tym karszalagjával volt némi gond, de végül rendeződött az ügy.
Összességében nagyon megérte elmenni. Annak ellenére is, hogy én jobban csípem a dallamosabb vonalat, Sander egy (pozitív értelemben vett) ÁLLAT és nagyon bejött a produkciója.
És akkor álljon itt egy két videó is a végére. Ki nem találnátok, mi a szám címe… Sander van Doorn – Apple:
Itt pedig épp a Riff-et tolja a mester:
A blog • netman • sk blog 2008. március. hónapjának archívumát böngészed.
