Csak egy XT kellett hozzá:
Az ő netjén egyből aktiválta magát, az enyémen sehogy sem akarta… 
Archívum (2008. március.)
Ahogy azt már tegnap este írtam, a Boot Camp bedobta a törölközőjét, és Kernelpánikosdit játszott velem. Lehet, hogy ő élvezte, én kevésbé. Így hát más módszerhez kellett folyamodnom, ha Windows-t akartam telepíteni a Mac-re. Márpedig akartam, mert a Sony MP3 lejátszómhoz nincs Mac-es driver, se szoftver, semmi; webfejlesztéskor pedig kell tesztelnem abban a nyavalyás Internet Explorer-ben. Arról nem is beszélve, hogy a suliba is fog kelleni a Visual Studio.
A teljesség kedvéért: nem most telepítek először Parallels Desktop-on keresztül Windows-t. Tigrisen is volt már, de ott valahogy instabil volt. Leopard alatt viszont gyors és kényelmes. Egyelőre.
Az Almalap utolsó számában pedig volt egy igazán remek összehasonlító cikk Boot Camp vs. Parallels Desktop vs. VMware Fusion ügyben, s az alapján (is) nekem a legjobb választás a Parallels.
A folyamat a Parallels honlapján kezdődött: letöltöttem a legújabb Desktop, a 3.0 build 5584 trial verzióját, majd feltelepítettem azt (ki gondolta volna?!). Ezután jött a Windows XP telepítés, melyben a kedvenc részem ever az “Izgalmas, új külső” screen. Most nézzük meg együtt:
A félreértések elkerülése érdekében: Teljesen legális Windows XP-m van, melyet a Microsoft-tól szereztem, kisebb-nagyobb küszködés árán ugyan, de ingyen!
Ezután jött egy Service Pack 2 telepítés, mert — érdekes módon — az MSDNAA-n csak anélküli angol XP van (a magyar nyelvű változat tartalmazza ugyan a SP2-t, de én gyűlölöm a magyar nyelvű oprendszereket).
Következett az ingyenes Avast víruskereső telepítése, majd egy skinezés, mert 1) az alap skin így 2008-ban már gáz, 2) feneketlen teknő, 3) Matt Brett flickr-képei között anno (még mikor PC-s volt) találtam egy jófélét, ami szép és letisztult. A skinezés a Tornado által itt leírtak alapján történt, a skin (vagy ha így jobban tetszik: a téma) pedig innen tölthető le.
Mindezek után aktiválni szerettem volna a Windows-omat, de nem lehet. Számomra érthetetlen módon nem tud csatlakozni a netre az aktiválásért felelős varázsló. Minden más tud, ezért is érdekes a dolog. Még van rá 30 napom, úgyhogy egyelőre ez annyira nem zavar, már csak azért sem, mert a Parallels Desktop trial-liszensz is csak 15 napig érvényes…
Így néz ki tehát a Windows-om teljes pompájában:
Konklúzió: A Parallels Desktop remek szoftver. Meg fogom venni.
XT69 ma — életében először — a Mac OS X-ről írt. Azon filózik konkrétan, mi lesz vajon a 10.6 kódneve… Jó kérdés…
Erre az iTunes-omban megjelenik az Almalap podcast mai — jubileumi 100. — epizódja, melyben Ferenczy Gábor a 24-én 7. szülinapját ünneplő OS X összes verziójának változásait, featúráit ismerteti.
Véletlen egybeesés?
Az van skacok, hogy ma nekiestem annak, amibe az ős Mac-esek most majd beleborzongnak jól: Windows-t szerettem volna feltelepíteni a MacBook-ra, mégpedig Boot Camp-pel, ami az Apple hivatalos, erre a célre szolgáló szoftvere.
Hát nem jött össze. Olyan szinten nem, hogy particionálás közben egy Kernel Panic-kal “ajándékozott” meg a gép. Isteni. Aztán mikor — egy restart után — újra neki akartam esni a Boot Camp assistent izének, akkor ő ezt nem igazán engedte, mondván nem okés a lemez, toljak végig rajta egy repairt.
Nah ilyenkor jön az, ami már nagyon nem az egyszerű “ó-hát-ezt-az-oprendszert-a-nagymamám-is-elkezeli” kategória, de sebaj, nem torpantam meg. Leopard telepitőlemez berak, arról Disk Utility elindít, ott Repair Disk végigfuttat, és sálala, jó is a merevlemez… Éééés kezdődhet előlről a Boot Camp konfigolása.
Kitaláljátok, mi lett a sorsa a dolognak? Naná, hogy ismét a szép “You need to restart your computer blablabla” szöveg várt. A MacBook-om életében ez háromszor fordult eddig elő, abból kettő ma volt így szépen egymás után, amikoris Windows-t szerettem volna feltenni rá. (Tudom, nem a Windows tehet róla.)
Úgyhogy most itt tartok. Ezzel már azt hiszem nem vesződök többet. Holnap megoldom a dolgot Parallels-szel, és a Boot Camp (meg a gyártója is) bekaphatja.
Egyébiránt e poszt első fele Windows környezetben íródott (hujujujjj!), anyám PC-jén, de Safari 3.1 (!!!) böngészőn. 
Testtartásom most ugyanolyan, mint tegnap, csak épp a kényelmesebb székben ülök, és a (80-as évek formavilágát idéző) fotelben vannak a lábaim, közben Polepositionék új rádióműsorának első adása szól (nagyon fincsi!); tegnap déltől nem aludtam, fáradt vagyok, holnap korán kelek. És feltolom a Parallels-t. Csakazértis.
Nyugodalmas joccakát.
Hét, azaz 7 év kellett, hogy rájöjjek erre a magától értetődő, egyszerű dologra: Adott a (X)HTML kód, amit a könnyebb áttekinthetőség kedvéért szépen tabulátorok segítségével rendszerezünk. Ez eddig oké, de mi a helyzet a CSS kódlapunkkal?
Eddig ezzel nem foglalkoztam. És ez hiba volt. A weblap elkészítése utáni módosítás maga volt a rémálom, mert nem láttam át a CSS-t. Nem csoda, hisz’ valahogy így nézett ki, this is the old way:
És ma, kérlek tisztelettel, rájöttem, hogyan lehet megoldani ezt a problémát: Úgy kell tabulátorozgatni a CSS kódot is, ahogyan azt a HTML kóddal teszed. This is TEH new way:
Lehet, számodra ez egyértelmű már X éve, de én csak ma jutottam el az egyedfejlődés ezen pontjára. És most örülök. Örülj velem Te is.
Mai überkockaságunkat olvasták.
avagy Miért kell nekem egy AirPort Express.
A kép címe:
Csóró falusi blogger félzsíros, kócos hajjal ül a melegítőszerkójában egy 80-as éveket idéző fotelben… és blogol.
Rudi barátomtól kaptam egy screenshotot mailben. Tisztán látszik rajta, hogy egy nemrégi blogposztom, melynek (web)címe a fuckin’ szót is tartalmazza, bannolva van az egyik nagyszombati egyetem wifi hálózatán. Hahh! Jót nevettem rajta. 
(Ha nagyban akarod látni, klikk a képre.)
Még mindig videó, még mindig Diggnation, és még mindig Kevin Rose fanboyságának bemutatása. Nem tudok rajta nem röhögni.
A 100. adásban volt szó az új Microsoft Surface-ről. Arról a tábláról, amire ráteszed a telód, és feltölti, meg ehhez hasonló jóságokat tud. Alexnek tetszik, Kevinnek persze nem. Mert Microsoft.
Szórakoztatóak ezek a fiúk.
Trendsetter — vagyis a trendeket meghatározó. Leginkább ez a kifejezés illik az Apple-re szerepénél fogva, és ezért is kell foglalkoznunk vele, gondolkodnunk róla, rajonganunk és megszólnunk folyton. Lépései, termékei ugyanis, tetszik, vagy nem, nagy hatással vannak a számítógép-, a mobiltelefon- és a szórakoztatóelektronikai ipar mindennapjaira, és a fogyasztói kultúrára. Egy sor jó ötlet, mint láttuk, tőlük jött mostanában (még ha buktákkal vegyesen is), követőjük pedig számos — még akkor is, ha utánuk csinálni nehéz, és nem valami dicső dolog másodikként beállni a sorba. (Gondoljunk csak az érintős telefonok özönére, vagy a Microsoft zenelejátszójára, a Zune-ra.)
Hogy meddig tart a lendület, hogy meddig marad ez így, és mikor tör meg esetleg újra a hullám, nem tudhatjuk. Egyelőre azonban nagyon megy a szekér, és rendszeresen sikerül a kaliforniai Cupertinóban székelő cégnek újra meg újra elkápráztatnia minket valamivel. Mostanában egyenesen ez a legkevesebb, amit elvárunk tőlük, hogy azután vagy csorgó nyállal, vagy éppenséggel megvetően kritizálhassuk őket — vagy csak rohanjunk a boltba, hogy megvegyük a legújabb terméket. De ilyen ellentmondások nélkül nem is lenne igazi trendsetter egy trendsetter.
Írja az Origo.hu egy ma megjelent kétoldalas cikkében, melyben bőven kap hideget is, meleget is a kaliforniai vállalat, s az összes terméke. (Kiemelések tőlem.)
Objektív szemlélet, részletes leírás. Ötös. Szerintem.
Egy régi Diggnation adás:
NAGYONLOL! Kevin Rose az Apple fanboyság tökéletes megtestesítője, netovábbja és teljes kitetőződése!
Adott az iPhone és egy LG telefon, melyekről a vak is látja, hogy 98%-ra egyformák. Azzal gyanúsítják az Apple-t, hogy az LG-ről másolták az iPhone-t… Mit mond erre Kevin? “Semmi közös nincs a két telefonban”. LOL! Mindehhez még hozzátesszük Alex Albrecht stílusát, és a röhögés garantált. (Angol tudás elengedhetetlen.)
Na de inkább nézzétek meg a videót. 
