- Európában van egy ország;
- Ebben az országban van egy város;
- Ebben a városban van egy ház;
- Ebben a házban van egy kislány;
- Ennek a kislánynak
- bezárták az iskoláját,
- az anyukáját kirúgták a munkahelyéről,
- az apukáját leszázalékolták,
- nagymamája súlyosan beteg, éveken belül el is végzik az operációt,
- a közeli kórházat megszüntették,
- a városba vezető vasutat felszámolták,
- és egyébként se lenne pénze a jegyre, mert 34 ezer a nyugdíja.
Én konkrétan sírni tudnék… Pedig nem vagyok magyar állampolgár…
Hát igen.
De az a valóság 
Igen ezen tudok nevetni, sőt a hasamat fogom a röhögéstől
Ugyanis annyira álszent és undorító az a kommunikációs kampány, amit megjegyzem, hogy az én pénzemből is finanszíroznak, hogy ezen már tényleg kínjában röhög az ember…
Majd ha az én béremet is megemeli valaki hirtelen 50%-kkal (a többiek rovására?), akkor én is szebbnek fogom látni a világot…
lol… akkor én azért nem tudok rajta röhögni, mert nem érzem át… (talán jobb is így nekem?
) 
Béremelés meg, kedves Atish barátom, szép álom.
az eredeti az egy botrány, az hogy ezt lefordították a valóságra az mindenbizonnyal kreatív, és még vicces is lenne, de sajnos nem az, pár sorban összefoglalva a hazai elszomorító helyzet…de nem is folytatom…hányok a politikától!
Bennem az utóbbi évek valamiféle szociális érzéketlenséget hoztak elő. Korábban masszív ellenzéki voltam, és minden választáson a Fidesz-re szavazok, de a mai helyzetről nem csak a politikusok tehetnek, ugyanis a magyar választók juttatták hatalomra a vezetőinket. Köztársaságban élünk, aminek a lényege a közvetett demokrácia, vagyis a szavazatunk alapján a vezetők képviselik a népakaratot. Akkor meg mi a baj?…
Nem a mi dolgunk, hogy sírjunk, nekünk alkalmazkodni kell, és berendezkedni az önvédelemre az elszegényedés, a hivatalok támadásai és a szociális helyzet durvulása ellen.