Párkányban a vasúton a pénztáros nő mikor a jegyemet adta, azt mondta “Jó utat!”. Elmosolyodtam és megköszöntem. Szeretem az ilyen apróságokat. Nálunk, Szlovákiában ez rettentő ritka, ellenben Magyarországgal, ahol kedvesek az emberek. (Én se mindig vagyok kedves, sőt, néha igazán bunkó módon tudok viselkedni… Talán ez valami szlovák örökség?! 
)
Archívum (2008. január.)
Két napig volt szerencsém próbálgatni (végre!) az új Mac-es Microsoft Office csomag képességeit. Az előző — 2004-es — verzióval ellentétben ez már natívan fut Inteles gépeken. A különbség érezhető is. Emellett rengeteg mindent javítottak benne, teljesen adja azt fílinget, amit egy IGAZI Mac-es alkalmazástól elvár az ember. Drag-and-drop jól működik, a Word a képek mozgatásakor azonnal mutatja, hogyan fog kinézni az az új helyen, és rengeteg, igényesen megtervezett szép template van benne alapból. Minden kézre áll és még szép is.
Mindegyik szoftvert kipróbáltam, de leginkább a Word-re összpontosítottam. Nekem ugyanis a szövegszerkesztő a legfontosabb irodai szoftver. Táblázat kezelésére ritkábban van szükségem mint szöveget szerkeszteni. 
Bár az Excel is szépecske lett, nem ástam bele magam mélyen a rejtelmeibe. A PowerPointba is került egy pár nagyon jó átmenet, effekt, miegymás, de — így első ránézésre — a Keynote-ot nem veri.
Az Entourage (ezt hogy kell kiejteni? 
) nevű alkalmazást — ami az Outlook megfelelője (nem értem, miért kell ennek más nevet adni) — kb. 5 másodpercig bírtam nézni. Neem, az nem az én világom. A Windows-os Outlook-tól is hányingerem szokott lenni… Szal az nem jött be.
Érdekes módon (vagy csak nekem érdekes?!) a Microsoft Messenger is feltelepült — pedig a kutya nem kérte —, amit egy be- és kijelentkezés erejéig kipróbáltam, de nem merültem el mélyebben a dologban, ugyanis az csak MSN-t tud (mily’ meglepő ). (Az Adium viszont mindent, ami nekem kell. Úgyhogy IM szoftver ügyileg én Adium és Skype párti vagyok.)
Egy dolog nem tetszik az Office-szal kapcsolatban: az ára. Az egészből én csak a Word-öt meg néha-néha az Excel-t tudnám kihasználni (PowerPoint helyett van Keynote, Entourage helyett pedig Apple Mail), ezért nekem rohadtul sok az a 350 dollár, amibe ez kerül amennyiben online vásárolod meg. Egyébként 400 dollár. Van egyébként diák verzió is 130/150 dollárért, de azt valószínűleg csak az USA-ban lehet igényelni. (Nem néztem utána. 
)
Szóval irodai használatra — amire ugye ki lett találva — valószínűleg megéri megvásárolni (angolszász területeken, mert csak angol nyelven érhető el a programcsomag), de otthoni felhasználásra szerintem nem éri meg. Éppen ezért én maradok a jó kis iWork-nél, ami lényegesen olcsóbb (80 dollár) és email kliens kivételével (arra amúgy is ott a Mail) mindent tartalmaz, amit az Office (Pages nevű szöveg-, Numbers nevű táblázatkezelő és Keynote nevű prezentáció készítő) és 90%-os kompatibilitással képes megnyitni az Office-os formátumokat (értsd: egyszerű szöveggel minden gond nélkül elboldogul, viszont ha már többoszlopos, képekkel és táblázatokkal telipakolt doksid van, húzósabb a dolog).
Na de akkor lássuk a stuffot élesben. Van nekem egy adatok a folyoszamlaimrol.doc dokumentumom (rettenetesen kreatív vagyok, mi? 
), amit még egy Windows-os Office 2003-as Word-ben kreáltam anno. Van benne táblázat, oszlopok és képek. És még a betűtípus sem alap system font. Rövid tesztemben ezt a fájlt próbáltam megnyitni 2 platform összesen 4 szövegszerkesztőjében, konkrétan:
- Windows XP alatt egy szlovák nyelvű Office 2003 Word-jében
- Windows Vista alatt az Office 2007 Word-jében
- Mac OS X-en TextEdit-ben (ami az OS X beépített szövegszerkesztője, mint Windows-on a WordPad)
- Mac OS X alatt az új Office 2008 Word-jében
Mindenhol fel volt telepítve az a 3 font, amire szükség volt a tökelétes megjelenítéshez. A Windows-os verziók 100%-os eredményt mutattak. Pixelpontosan ugyanazt adták, amit kell. A TextEdit a képeket nem volt képes megjeleníteni, se az oszlopos elrendezést, viszont a szövegeket a megfelelő fontokkal jelenítette meg, és a táblázat is a helyén volt, igaz, kissé elcsúszva.
A fentebb dicsért új Office:mac 2008 azonban nem volt képes értelmezni a fontokat. Minden mást kifogástalanul jelenített meg, táblázatok, oszlopok, képek, minden a helyén volt, a font viszont Times New Roman volt. Igazából nem nagyon értem, miért.
Ezt a kis apró bibit leszámítva jelesre vizsgázott az új Office. Nekem tetszik, bejön, használható, szép. Ha valaki ki tudja használni a lehetőségeit, és van felesleges 350 dollárja, nyugodtan vegye meg. 
Az van, hogy ma nagyon erősen elgondolkodtam azon, folytassam-e a BMF-es pályafutásomat. Az első félévem nem lett valami fényes, de a kreditjeimmel még így is a középmezőnyben vagyok (értsd: van akinek 0 kreditje lett). Methosszal is beszéltünk már arról, hogy talán a GDF-re kéne járni. Mefi kolléga nem egyszer írt már róla olyan dolgokat, amik számomra szimpatikusak, pl. hogy nem kell Leckekönyvvel (aka Index) szarakodni, lényegesen könnyebb összeszedni krediteket, nincs akkora szopatás. Tegnap Krysszel is előjött ez a téma. Engedjétek meg, hogy idézzek egy kicsit a tegnapi chat-elésből:
2:07:15 krys: Pesten meló mellett sztem Mefi kollegát követem
2:07:31 netman: GDF?
2:07:34 netman: lehet, én is…
2:07:35 krys: jaja
2:07:39 netman: BMF-en wazz…
2:07:43 krys: ott most webprogramozó elsőnek
2:07:44 netman: nem egyszerű itt az élet
2:07:48 krys: aztán majd meglátom
2:08:04 krys: én úgy vagyok, hogy a szaktudást úgyse adják meg, akkor miért ne szerezhessek könnyen diplomát?
2:08:13 netman: jogos
2:08:14 krys: ezt a GDF-en tudják és ezért nem is csinálnak ki
2:08:21 krys: de ezt le is írják
2:08:41 krys: lehet, h nem ér annyit mint egy BME diploma, de nem idegroncsként jönnek ki az emberek
2:08:44 krys: és ez a nem mindegy
So, kevesebbet ér a diploma, de ebben a szakmában ez nem annyira számít. Úgyse ott kapod meg a tudást, amire szükséged van — lásd Kobak posztját (Informatika tagozaton senki nem tudja, mi az az RSS… 
).
Egyetem/főiskola csak a teljes indukcióról, deriválásról, intergrálásról meg a teljes függvényvizsgálatról szól, a rohadt anyjukat. MINEK EZ NEKEM?? Hányingerem van már ettől az egésztől, komolyan mondom. Minél jobban belelátok a dolgokba, mi hogyan működik a felsőoktatásban, annál jobban undorodom tőle. Ahol csak tudják, szivatják az embert.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a jó, ha az ember semmit nem csinál és meglesz a diplomája, de kéremszépen, egy kicsit törődhetnének a hallgatókkal is. Pölö ha bemegyek a TO-ra (gyk: tanulmányi osztály) megkérdezni, hogy XY tanárt vajh merre találhatom meg — mert ugye (BMF-en) be köll íratni a jegyeket az Indexbe (GDF-en ilyen sincs) —, akkor a kedves néni ne azzal vágjon vissza, hogy dehát hogyan is képzelem én ezt, ő azt honnan tudja, meg különben is, intézzem el, és keressem meg (bejárva a BMF különböző épületeit), meg hát ez nem az ő dolga, neki van elég melója… Akkor mi a fenének van a TO (TANULMÁNYI osztály), ha nem azért, hogy segítse a tanulókat a TANULMÁNYAIKBAN? Komolyan mondom, hihetetlen.
És most megyek, eszek. Az legalább hasznos. Köszönöm a figyelmet.
Kedves Vadnyugat népe!
Amint a lenyugvó nap sugarai eltűnnek a vadnyugati horizont mögött, a Catch the Salon csapóajtai kinyílnak, s bevonulnak a városi dj-k, hogy a vadul villódzó petróleumlámpák tüzében megünnepeljék a januári polgárok születése napját.
Így kezdődött annak a bulinak a promóciós szövege, melyre 5 nagyszerű ember — névszerint Totya (19), Pepe (30), Lacknock (22), Michael Jast (23) és Atish (25) — szülinapját voltunk hivatottak elmenni megünnepelni.
És akkor a sztori: XT barátommal szombaton reggel (koleszos életérzés szerint hajnali ) fél 10-kor találkoztunk. Majd a koliban ütöttük el az időt (ha minden jól megy, még ma egy podcastben megtudjátok, hogy mivel), este pedig irány a Ferenc körúti aluljáróban lévő Relay. Ott tali sokakkal, majd az irányt az ojjektum — ismertebb nevén Catch The Club — felé vettük. Egy kis sorbanállás következett, közben találkozás újabb ismerősökkel.
Belépve a klubba már Tebron játszott, warmup-nak tökéletes volt. Kis lazulós szettet tolt, semmi durvulás. Nyugiság. Az akkor és ott jól esett. Way Out West - Mindcircus (Gabriel & Dresden remix) természetesen nem maradhatott el. Ezt a számot nem tudom megunni. Nem mai zene, de hatalmas. Ezt hívja a szakirodalom ( ) örökzöldnek, azt hiszem. Külön köszönet érte Tebron Norbinak.
Tebront a Poleposition duó követte, akik — ahogy azt Atish a fórumtopikban is írta — egyből feljebb tolták a BPM-et. “Tebron után nem bírtuk ki Fairyvel hogy ne pörgessük fel a tempót, sosem leszünk jó warmup dj-k, remélem azért elnézitek nekünk “. Nyugi Atish, elnézzük. 
Atish és Fairy barátainkban most sem csalódtunk, írtó jó zenéket toltak. Többek közt felcsendült a Three Drives On A Vinyl - Greece 2000 (Marcel Woods Mash-up remix), de volt Vast Vision pres. Mungo - Summer Blush is, aminek a kiállása egyszerűen gyönyörű. Ezt sem tudom megunni. Köszönet ezért a számért, srácok.
A duó után jött a Gyilkológép aka Lacknock. Hozta a formáját, szétmashup-olt majdnem mindent, kihasználta a 3 lejátszó előnyeit, és 3 órán keresztül nem hagyott minket pihenni. Csak jöttek a jobbnál jobb zenék, saját edit-ek, rég nem hallott jóféle zenék, mint pl. a Sun Goes Down (Sander van Doorn remix) vagy Paul van Dyk - Crush (ez utóbbi nem éppen Lacki style, de becsúszott és jó volt hallani ). Összesen 3 órán keresztül táncoltatott minket. Gyilkos volt!
Lacki szettje alatt érkezett meg egyébként a torta is (képet lásd lejjebb), ami egyrészt baromi finom és szép volt másrészt nagy örömet sikerült vele okozni az ünnepelteknek.
Aztán jött Pepe az “Ár júú treendi???” feliratú pólójában. 
A Magyar Paul van Dyk rajongói klub alapítója természetesen Paul van Dyk zenével kezdett. De hogy érdekesebb legyen a dolog, annak is a saját “mashup editjével”. A klasszikus For an Angel elejére rátolt egy kis Let Go vokált. Nagyon jól hangzott. Egy órát játszott a laptopjáról. Ezalatt volt Riff is (meglepődtem volna, ha nem játsza le ), meg persze az Anthem sem maradhatott el.
Pepe után Michael Jast vette át a pultot. Megjegyzem, ez már hajnali fél 5 körül történt. Az emberek többsége már elhagyta a klubot ekkora. Jast szettjéből 2 számnyit hallottam, azt is ülve. Nagyon korán volt már, és egy 3 órás Lacknock szett után nem egyszerű életben maradni.
A buli után irány vissza a koliba, alvás, délután este pedig hazavonatozás.
Hát ennyi lett volna “röviden” a buli története. Ezúton is gratuláció jár a szülinaposoknak és a DJ-knek (többségében e két csoport ugyanaz ). Nagyon jól éreztem magam.
Bizonyára minden Kedves Olvasóm ismer legalább egyet a címben felsorolt 3 “mikroblogging” cucc közül. Az álábbiakban röviden összefoglalnám ezen szósölszájtokban eltöltött életutamat.
Legelső találkozásom a műfajjal a Csacsa.hu kapcsán volt, amelynek fejlesztőit volt van szerencsém személyesen is ismerni, így elsők között regisztrálhattam a magyar twitter-be. Elég sokáig használtam is, aztán elfogyott az idő, nem használtam. Felé se néztem. Valahogy nem vonzott, pedig rendes arcok voltak ott, csomó ismerős, akiket kedvelek/szeretek. De egyszerűen nem volt idő rá. (Ha jól emlékszem, ez pont az érettségim idején volt.)
Mikor elindult a blogom (ez itt ), a csacsán beállítottam a feedjét, mint forráscsatornát. Így, ha küldök egy posztot, az ott egy twittként (bejegyzésként) jelenik meg, ezzel figyelmeztetve a cimborákat az újdonságokra.
Aztán eltelt kb. fél év úgy, hogy nem használtam, mert nem éreztem késztetést, hogy használnom kéne. Közben Netvibes user lettem, megismertem egy csomó Mac-es és proponós arcot, akik twittelnek (azaz twitteren twitteket irkodnak ). Aztán valamelyik nap mondom magamnak: “kipróbálom”. És így történt. Netvibes-on beaktiváltam a twitter widget-et, és onnan néha beírom, hogy most épp kajálok, tanulok, blogbejegyzést írok, seggemet vakarom , et cetera.
És rákattantam. Igen. Rákattantam. Úgyhogy ha valaki szeretné követni, mit mikor hogyan és hol csinálok, akkor twitter.com/matkovsky.
Miért jobb mint a csacsa? Nemtudom. Elsőre többet nyújt, meg internesönel, meg van ez a turulcsirip nevű okosság is. Ez csupán arra hivatott, hogy megmutassa a világ magyarjai aktuális tetteit. Az összes Twitter-en lévő, magát magyarnak valló, magyar nyelven író júzer twittje megjelenik a turulcsirip.hu-n. Ennyit tud, de — ahogy Fábri Sanyi mondaná — azt üzembiztosan.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy cseréljem-e le a csacsán a feed-et a twitter feedjére? (Tehát, hogy ugyanazok a twittek jelenjenek-e meg a csacsán is, amik a twitteren?) Ezt még nem döntöttem el. Ötleteket várok.
Egy ‘99-es filmről lévén szó, sokatoknak nem újdonság, én azonban csak most jutottam el olyan szintre a fejlődésben, hogy megnézzem. Ezúton is köszönöm Vincze Petinek, hogy eljuttatta hozzám ezt a TV rip-et. Sajnos csak így van meg a dolog. 
(Ha valaki tudja, hol lehet megvásárolni DVD-n, azonnal szóljon. Ez a film “must have” kategóriás.)
Szóval Petitől megkapván a cuccost, leültem a TV a gép elé, hogy megnézzem az alap művet, az Apple és a Microsoft alakulását, a Macintosh megalkotásának sztoriját. Azt hittem, hogy majd jól el lesz sarkítva minden, és agyonra lesz fényezve az Apple, szidva a Microsoft, de nem. Hűen ábrázolja a sztorit, és még a színészek is nagyon jók. A Steve Jobsot alakító Noah Wyle nagyon jól adja a figurát, akárcsak Anthony Michael Hall, aki Bill Gates filmbéli megtestesítője.
A szilikonvölgy Szilícium-völgy kalózai — mely néhol Számító emberek címmel szerepel — szerintem minden geeknek alap mű. Eddig háromszor néztem meg.
A Vissza a Jövőbe mellé most egy újabb kedvenc film került.
És akkor íme egy kis ízelítő a filmből:
(Hogy miért Viddler és nem YouTube? Kobak posztjából kiderül.)
Csak a korrektség kedvéért: készítettem egy listát azokról a dolgokról, amik szerintem Windows-ban jobban meg vannak oldva mint Mac OS X-ben. Íme:
- A könyvtárakat lehet merge-lni (vagyis, ha két azonos nevű, de különböző tartalmú mappát egy helyre húzunk, akkor a rendszer a két mappa tartalmát “összefésüli”). Mac OS X ilyenkor megkérdezi, akarod-e felülírni. Ha az igenre böksz, lecseréli a tartalmat az újra, a régi cuccok pedig végleg elvesznek.
- A fájlokat ki lehet kivágni (cut). Mac-en fájlokat és könyvtárakat csak másolni és beilleszteni lehet. Ez nem teljesen igaz, mert “csak” a Command+X billentyűkombó nincs értelmezve (fájlokra), valójában az Exposé segítségével baromi könnyű az áthelyezés. Nekem azonban mégis hiányzik az a Command+X (ami Windows-on ugye a Ctrl+X).
- XP-ben a Thumbs.db fájl kikapcsolható. OS X-ben Finder-ben a — hasonló céllal létrehozott — .DS_Store fájl csak a hálózatra kapcsolt gépek esetén kapcsolható ki. (Nyilván ez jó dolog, hisz’ mindig ugyanúgy néznek ki a mappák, de néha zavaró tud lenni.)
- Windows-on ha egy szövegmezőben a sor közepén van a kurzor, megnyomva a billentyűzet Home gombját, a kurzor a sor elejére, az End gombbal pedig annak végére ugrik. Mac-en erre a Command (Alma) + Balra nyíl ill. Jobbra nyíl gombok használatosak, míg a Home és az End billentyű minden esetben az oldal elejére/végére mutat.
- Ha egy fájlt vagy könyvtárat meg akarunk nyitni, az Enter billentyűvel ez könnyen megoldható. Mac-en a Return (Enter) billentyű átnevezésre szolgál, míg megnyitásra a Cmd (Alma) + Lefelé nyíl vagy Cmd+O (mint Open) — ezt a Cmd+O-t egyébként most tudtam meg (innen) — való.
Ez utolsó kettő már nyilván szőrszálhasogatás, mégis úgy érzem, egy switchernek, aki Windows-on nevelkedett, baromi fura (saját tapasztalat).
Ne tessék megijedni, kedves Macaddict tezsvíreim, a többi — itt fel nem sorolt — 863 427 dologban a Mac a jobb , de úgy gondoltam, így korrekt, ha leírom ezt is. Windows-on nevelkedtem, ez van.
A TranceTream.FM fórumon gyakran előjön ez a téma, utóbbi időben egyre gyakrabban, és már engem is kezd kicsit zavarni. Viszont ububu mindig korrekt, értelmes és okos hozzászólásokat ír a témában. A legutóbbi is annyira tetszik. Minden benne van. Nem anyáz, nem istenesít, csak véleményt alkot.
ez a Mac-Pc háború az idők végezetéig eltarthat. A Pc-sek sosem fogják elfogadni (engem is sokan lehülyéztek érte), hogy “miért kell egy gépért ennyit kiadni, ő ennyiért százszor jobbat összerak otthon.” Hát rakjon, engem nem izgat. Van aki bélyeget gyűjt, van aki a sportkocsikra esküszik… nekem meg Mac kellett. Ennyi. Én nem akarok senkit sem meggyőzni, hogy neki mindenképpen Apple gépet kell venni, mert anélkül nem ember. Én azt tudom, hogy kb. hasonló teljesítményű Pc-m van itthon és ezzel együtt észrevehetően gyorsabb volt a Macim alapvető műveleteknél, mint a Pc-m. Jó biztos azért, mert nem prémium kategóriás alkatrészekből épült, de akkor is, nekem a teljesítmény számít. Nagyon sokáig fagyott a Pc-m, viszont az új alkatrészekkel már semmi baja nem volt, stabilan, de lassan működik. Biztos baromság, meg a gazdag hülyegyerekek játéka (bár gazdag nem vagyok… a másik lehet igaz
A szervíz kérdésben, közben meg felvilágosodtam: Mo-n nincs képviselet, csak kereskedők. USA-ban, meg szerintem Németországban (meg majd meglátom, hogy mi van Ausztriával) jól működik a dolog, ott foglalkoznak veled, meg a nem olcsó gépeddel. Mo-n meg inkább csak az általuk eladott gépekkel. Gyerekcipőben jár az egész még nálunk. Az árak prémiumkategóriásak, csak a szolgáltatás nem nőtt még fel a feladathoz.
Nah, azt hiszem, itt az ideje, hogy írjak erről a buliról, lévén, hogy több mint egy hete volt és eddig vagy nem volt időm írni róla, vagy csak szimplán lusta voltam , de most rászántam magam. Szóval:
Kevés olyan sztár DJ van, akinek több mint 1 buliján voltam. (Ennek én örülök, mert ez azt jelenti, hogy újabb és újabb előadókat van szerencsém élőben hallani.) Ha jól számolom, egész pontosan 2 ilyen DJ van: Markus Schulz és Menno de Jong. Ez utóbbi srácot, Mennot először márciusban volt szerencsém hallani. Jó volt, de nem különösen volt kiemelkedő buli (számomra).
A mostani bulira – őszintén megvallva – nem Menno miatt mentem. A társaság nagyobb húzóerő volt. Nem bántam meg, hogy ottvoltam. A Poleposition duó megint nagyot játszott, Tebron is odatette magát és Menno se tolt gyengét. Na de akkor lássuk a pontos line-up-ot:
Az év utolsó napján többedmagammal (Csibar, Csibarné, Romcsi) megérkeztünk Budapestre (a vonaton végre nem kellett személyit mutogatni ), beköszöntünk a koleszra, leraktuk a cuccainkat és gyorsba’ elmetróztunk a Deák Ferenc térre, ahol a tali negyed 8-ra volt megbeszélve (persze pont az az illető késett, aki azt hajtogatta: “de okvetlen’ ott legyetek addigra, mert elmegy a busz blablabla”, ugye Tájmy? ), majd elbuszoztunk a helyszínre.
A bejáratnál meg kellett várnunk Infit és Flower-éket, ugyanis a jegyeinket ők intézték (ezúton is köszi), majd beléptünk. Pepe már nagyban készült a warm-up-ra, a bejárat környékén pizzához is hozzá lehetett jutni, aki megéhezett. Nem kis népszerűségnek örvendett ez a szolgáltatás. Pacsi, pacsi ismerősökkel, “helló, szia, te is itt vagy? mizu?” és hasonló mondatok, majd felmentünk az “emeletre”, a felső szintre, ami ilyen “leülős, pezsgőt ivós, pizzaevős, beszélgetős” hely volt, sok-sok asztallal és székkel.
Már nemtudom, hány óra is volt pontosan, de gondoltam lenézek, mi van lenn. Ekkor már Atish és Fairy barátaink “húzták” a talpalávalót. Volt egy kis nosztalgiázás, az egész éves zenékből szemezgetés, egyszóval: jól összerakták a szettet. Fincsi volt.
Atishék egy Riff-el fejezték be szettüket és ezzel az egész évet (ŐRÜLTEK ). Nagyon pontosan kiszámították, ugyanis pont’ 6 másodperccel (!) éjfél előtt ért véget a muzsika, visszaszámlálás, Himnusz (amit most hallottam először CDJ-ből ), majd Tebron jött, és As The Rush Comes-szal kezdett. Na, az nem kicsit esett akkor jól.
Tebron szettje alatt Menno fényképezkedett (rólam is van kép, jó béna, úgyhogy nem teszem ide ki ), majd egy nem gyenge szettet tolt. Mit is írhatnék még? Jóvót. Volt pár nagyon ismerős zene (pölö Big Sky ) és sok nagyon nem ismert zene (legalábbis számomra ). Összességben bejövős volt. A hang nem volt a legtökéletesebb, néha már fájt a sok mély, de megoldották a srácok.
Menno szettje után már sajna el kellett távoznunk, mert 1) nem kicsit voltunk fáradtak, 2) mentek a vonatok.
Igen, én is érzem, amit Te, kedves olvasó: nem ez az év bejegyzése, de ezvan. Nehéz úgy írni egy buliról, hogy az már több mint egy hete megtörtént. Persze ha Armin Only vagy Trance Energy lenne, az más.
Tegnap feliratkoztam wyctim barátom padkesztjére, aztán miután meghallgattam a fasza muzsikákat, jól meg is néztem 4 videópadkesztet a Quicksilver nevű okosságról. Most hallottam erről először, de egyből megvett a progi. Ingyenes és rohadtjó.
Csibar barátom annó egy Namely nevű cuccot javasolt nekem, ami mindössze csak annyit tud, hogy képes keresni és indítani alkalmazásokat. A Quicksilver ugyanezt megcsinálja, sőt. Jóval többet tud. (Rudi, próbáld ki! Imádni fogod. )
Millió plug-in-nel lehet turbózni a már amúgyis piszokjó jutilitit, minden feladathoz lehet külön billentyűkombót definiálni stb stb. Nem is sorolom tovább. Ezt látni kell. Amíg nem látod, nem érted meg a lényegét.
Tessék megnézni wyctim podcast-jeit, letölteni a progit és örülni.
Köszönöm a figyelmet.
