Marcus Schössowt nem kell bemutatni egyik trancernek sem. Legtöbben a Mr. White című slágeréről ismertük meg a nevét, melyet anno nem kisebb nevek pörgettek mint Tiesto, Armin van Buuren vagy épp Paul van Dyk, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Munkásságát azonban már régebbről ismerjük, akkor még Sebastian Brandtdel együtt nyomult Under Sun név alatt. (Ez a formáció a mai napig él.)
2007. december 28-án ez az ember, Soliquiddel (aki Magyarország egyik legkeresettebb progi DJ-je… (sajnos csak külföldön)), Nifrával (Szlovákia 5. legjobb DJ-jével… aki mellesleg egy 19 éves csaj 
és nem is rossz 
) és Gabriel Millerrel (a buli szervezőjével és rezidensével) együtt egy hatalmas bulit csaptak, melyen sikerült részt vennem.
Ha nem haragszotok, nem írnám le a hosszú folyamatot, melynek keretében sikerült eljutni a helyszínre. A lényeg, hogy Gabriel szettje alatt érkeztünk a klubba, helyet foglaltunk, beszélgettünk, egyszer csak a hátunk mögött megjelent Marcus, Nifra és Soli (ebben a sorrendben ), majd a mellettünk lévő asztalnál helyet is foglaltak.
Elérkezett az éjfél, jött a Marcus Schössow b2b Soliquid szett (b2b = back to back = két DJ játszik egy szettet), mely az elején még annyira nem nyerte el a tetszésemet, leginkább azért mert szerintem eléggé hullámos volt. Értem ez alatt azt, hogy Marcus pörgősebb zenéket játszott, míg Soli “lazulósabbakat”. Aztán fél óra után már egységessé vált a dolog, és nagyon jó volt. Mr. White természtesen nem maradhatott el, de volt még Veracocha - Carte Blanche is saját remixben, meg Marcus Schössow & Thomas Sagstad - Moog Me is (ezt tette fel utoljára), de ami a legnagyobb meglepetést okozta számomra az a Cara Dillon vs. 2Devine - Black Is The Colour (Coco & Green remix) volt. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen elvetemült ember (a szó jó értelmében 
) egy ilyen lightos muzsikát fog tolni?!
Ha ez nem lenne elég, hallhattunk egy olyan zenét is, melyet még a rádióműsorában sem játszott: Armin van Buuren és Ray Wilson 2003-ban kiadott nagy zenéjének, a Yet Another Day-nek a Marcus Schössow remixéről van szó. Hatalmas! Ray hangja, az Armin által kreált dallam és Marcus stílusa nagyon jól hangzott ott és akkor együtt. 
Marcus után Nifra lépett a lemezjátszók mögé. Egyrészt jó zenét is tolt meg jól is nézett ki… Mi kell még? A szett eleje progisabb volt, míg a vége olyan ASOT-os (hogy Bosco aakos kifejezésével éljek ), de nekem tetszett mindkét énje. Tolta Markus Schulz - Fly to Colors-jának Genix remixét, de volt Armin van Buuren pres. Perpetuous Dreamer - The Sound of Goodbye (Simon & Shaker remix) is. Saját számai sem hiányozhattak éééés a Mÿon - Albion is felcsendült (ami mellesleg magyar szerzemény és a legnagyobb lemezlovasok pörgetik világszerte).
A csini Nikoletta szettje után Gabriel Miller vette át a pultot, hogy levezesse a bulit. Az ő produkciójának végét már nem bírtuk megvárni. Visszamentünk a koleszra, pihentünk egy kicsit, majd hazajöttünk.
Hát ennyit így “röviden” a pénteki buliról.
(Ha én elfogult vagyok, rendben van. Kit érdekel. De az Index-nek nem szabadna…)
