Röviden összefoglalnám a mai és a tegnapi napot, kéremalássan 
Jesztüdéj
Tegnap volt szerencsém részt venni egy nyereményjátékkal egybekötött bigbradör-szerűségben. Hogy érthető legyen: Handrás barátunk kitalálta, hogy live streameli, mi zajlik a boltjában. Chatelni is lehet a többi leselkedővel, meg néha Andrással, sőt, még a bolt egyik eladójával, Ninjával is. Szóval voltak leskelődők rendesen, csetelők is szép számmal, de a sztori nem csak ennyiből áll
András azt is kitalálta jól, hogy majd amikor felmutat egy “most telefonájjá vaze” ( 
) feliratú táblát, akkor – ha ügyes vagy, és felhívod a boltot, majd elsőként beleordítod a telefonba, hogy FORKLIIIIFT – nyerhetsz egy Forklift liszenszet
A Forklift az egyik legjobb Total Commander-szerű 2 ablakos fájlmenedzser Mac OS X-re, ami mellesleg magyar fejlesztés! Szal a délután (és este) folyamán András 2x, Ninja pedig 1x emelte fel a “most hívjá” táblát, így összvissz és szummaszummárum 3 Forklift lájszenszt lehetett megnyerni jól.
Természetesen nekem nem sikerült. Hoztam a formám, mint mindig. Második lehetőségnél sikerült másodiknak lennem (ami, akárhogy is vesszük, nem első) – ezért szerintem igazán járhatna valami különdíj
No mindegy, a hangulat persze jó volt a cseten, este 8 után már csak András maradt a boltban, és ekkor én merészkedtem bekopizni a blogom címét a csetbe, amit András le is csekkolt, rajta egy videóval, amiben saját magát is felfedezte, s röhögött egy sort 2004-es énjén, s még a blogjára is kitette a videót. Meg is ugrott a látogatottsági statisztikám (Ezúton is köszönöm neki a szapportot.)
Erről a cseteléssel egybekötött XMS-kukkolásról egyébként Vincze Petya is írt a blogjában, érdemes lecsekkolni, főleg mert megörökített benne egy bash.hu-gyanús beszélgetést… De nem lövöm le a poént. Ha érdekel, nézd meg jól.
Egyébként ma felvett a blogrolljába Pétya, ezúton is téháiksz (thx ) neki.
Hogy hogy’ tudta leírni az ékezetet az Y-ra (Mac-es) magyar billentyűkiosztással, nemtom… Eddig még ugyanis senkinek sem sikerült. Valszeg a cmd+c cmd+v volt a barátja (szerk.: rájöttem )
Tüdéj
Ma miután hazaértem koleszról, leszaladtam egyik ismerősékhez (akiknél múltkor Vindóz install volt) Ofiszt telepíteni. Szerencsére ez gyorsan fel is ment, gond nélkül. Nagyon rendesek voltak.
Vannak emberek, akikhez szívesen járok akármit orvosolni a gépen. Tíz év vindóz pavörjúzerséget az ember nem tagadhat le. Akármit is csinálok, a falubeli emberek szemében én és a számítógép majdnem egy fogalom. Az mindegy, hogy már Mac-re váltottam és nem szenvedek gondokkal, nekik azért még akadnak problémáik, és ki máshoz fordulnának, mint hozzám
Na szal a lényeg: vannak emberek, akiknek öröm segíteni; vannak, akiknek meg muszáj. A kettő óriási különbség. Ők – a Mártiék, akiknél ma voltam – az első csoportba tartoznak.
Voltam még Erikánál is. Ő azon kevés általános iskolás osztálytársaim egyike, akivel ma is tartom a kapcsolatot és jóban vagyunk. A nyomtatója nem akart szótfogadni. Orvosoltuk a problémát.
Ezekután hazajöttem, néztem egy kis Macians-t “ez júzsöl” (as usual) Majd kategorizáltam a Maciansokat Most pedig itt írom ezt a bejegyzést.
Tumorró
Ha minden jól megy és a mennyei is úgy akarja, holnap kap a PC… vagyis khm… anyám PC-je ( ) egy monitort (Thanks to Katka néni ), és én visszakaparintom a TFT-met. Továbbá elviszem Anikónak a 4 metró vonaljegyet, amit megrendelt tőlem, és megnézek egy-két Macians adást még jól. Remélem. Pont.
)
Utóbbi időben többször nem megy, mint megy. 
